Mi következik ebből, a rendszerváltás utáni magyar politikában példátlannak nevezhető aszimmetrikus helyzetből? Egyrészt korábban nem látott hatékony ügymenet lehetősége, másrészt a hosszú távú berendezkedés esélye, harmadrészt azonban a konfliktusok házon belülre kerülésének valószínűsége. Max Weber óta tudjuk, hogy a hatalom az ellenállás legyőzésében ragadható meg; a politikában a döntéshozatalhoz, a cselekvéshez szükséges akaratok ugyanis mindig erősebb vagy gyengébb ellenakaratokkal találkoznak. Az egység, az egy irányba mozdulás (vagy legalább annak látszata) állandó küzdelemben jön létre, s egy politikai tábor kohézióját jelentősen segítheti, ha erős az ellenfél, ha folyamatosan harcolni kell a közösnek gondolt célokért - írja a politológus. A teljes bejegyzést elolvashatja Török Gábor blogján.
