A Gyurcsány- és Bajnai-kormány egykori oktatási államtitkára a coMMMunity blogján közölt írásában kiáll az elmúlt tíz év oktatáspolitikai gyakorlata mellett, amely a gyerekek „szociokulturális” (a hátrányos és a halmozottan hátrányos) helyzetét tekintette a támogatások alapjának, nem pedig a bizonytalan és adatvédelmileg is érzékeny etnikai eredetet. Felidézi azt a tudományos tényt, hogy „mélyszegényeknek csak a bő harmada, szűk fele roma, és a romák körében is hasonló arányt képviselnek a mélyszegénységben élők”.

Mivel az etnikai különbségeknek önmagukban nincs szerepük az oktatás eredményességében, így az adatok (nem tudományos célú) gyűjtésének hasznossága is erősen kérdéses. Már csak ezért sem lenne tehát helyes, etnikai adatbázisokat felállítani intézményi vagy területi szinten. „Ez természetesen nem zárja ki etnikai típusú adatok tudományos célú gyűjtését az oktatásban, sőt, több és kiterjedtebb kutatásra lenne szükség a romák helyzetéről ezen a területen is. Az adatfelvételeknek azonban önkéntességen és önbevalláson kell alapulniuk, az adatokat anonimizálni kell, és nem kerülhetnek állami szervezet kezelésébe” – véli Arató. Éppen ezért határozottan ellenzi Kállai Ernő kisebbségi ombudsman kezdeményezését, hogy állami számlálóbiztosok állapítsák meg a gyerekek származását.

A teljes posztot itt olvashatja.