A nyilvánosságra került WikiLeaks-dokumentumok szétfeszítik a sajtó műfaji kereteit. Értelmezésük újszerű kihívásokat és lehetőségeket rejt magában. Szokatlan perspektívából láthatjuk önmagunkat.
Az egyik internetes hírportál hozzálátott a WikiLeaks-dokumentumok hazai vonatkozású részének feldolgozásához. Ezek az anyagok sajátos műfaji besorolás alá esnek, értelmezésük korántsem magától értetődő. Különlegességük abból fakad, hogy a magán és a nyilvános határán táncolnak: olyan nem nyilvános hivatalos dokumentumok, melyek közéleti relevanciája tagadhatatlan, hiszen a mindannyiunkat érintő politikai döntések hátterét tárják fel.
A különböző műfajba tartozó alkotások eltérő befogadói perspektívát igényelnek. Az olyan új „műfajok” esetében, mint amilyenbe a WikiLeaks-dokumentumok tartoznak, nem áll rendelkezésünkre bejáratott olvasószemüveg. Ezért ezt magunknak kell kialakítani. Ennek hiányában ugyanis félreértjük a dokumentumokban rejlő lehetőséget. „Hírként” olvasva őket csalódnunk kell, mondván, semmi új nincs bennük. Titkos összeesküvések „leleplezését” szintén hiába várhatjuk tőlük, hiszen a diplomáciához óhatatlanul hozzátartozó informális kommunikáció nem azonos az összeesküvéssel. Továbbá azt sem remélhetjük, hogy valamiféle megalapozott „igazság” derül ki belőlük, hiszen szisztematikus vizsgálódás helyett nem ritkán személyes benyomásokat tartalmaznak - olvasható a szuverén.hu oldalon.
De mi lesz a dokumentumok haszna? Mire jó az anyagok feldolgozása? A Szuverén friss cikkéből megtudhatja.
Magyarországon már szinte hagyománya van az asztronauták köszöntésének, de az utolsó óta is eltelt 45 év. Nem tudni, Kapu Tibort mivel fogják fogadni, mindenesetre az MNB már rárepült az űrrepülésére.
Politikusokat, és résztvevőket kérdeztük Tusványoson arról, hogy el tudják-e képzelni, hogy a Fidesz 2026-ban ellenzékbe kerül.
