"Az olimpia egy álom, amitől senkit sem szabad megfosztani"

Éppen ezért Jacques Rogge egy pillanatra sem billent ki az egyensúlyából. Mesélt a hétéves feszített tempójú munkáról a Kínai Szervezőbizottsággal és arról is, hogy nyugodt szívvel várja a játékok megnyitóját. A versenyzők esetleges politikai tiltakozásait már annál kevésbé.

„A NOB 51. számú szabályzata kimondja, hogy a versenyzők nem vehetnek részt politikai, vallási, kereskedelmi vagy rasszista demonstrációkon. Természetesen az adott ország törvényeinek figyelembevétele mellett, joguk van elmondani a véleményüket, kifejezni a szimpátiájukat az akkreditált helyszíneken kívül. Tehát, nem gond, ha némelyik versenyző ki akarja fejteni a nézeteit, de azt ne a pódiumon, az olimpiai faluban és a versenyek helyszínén tegye. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság álláspontja nagyon tiszta és érthető: fontosnak tartjuk és tiszteljük a szólásszabadságot, de az ország törvényeit is.”

Rogge a nagy vihart kavart FIFA kontra Sportdöntőbizottság kérdést sem kerülte meg. Nem is nagyon tehette, hiszen ami az utóbbi hetekben, napokban zajlott, az már a laikusnak is sok(k) volt. Az ember csak kapkodta a fejét. Ezt nálunk jobban csak a játékosok Messi, Diégo és Rafinha unhatta. A klubok nagyon keresték az igazukat, hát meg is kapták: hazarendelhetik a játékosaikat. Ettől olyan elégedettek lettek, hogy kegyesen áldásukat adták a maradásukra, de ezt akkor még Rogge nem tudta, mint ahogy azt sem, hogy a cikk írása közben Messi már első olimpiai találatán is túl lesz.

„Én is osztom Sepp Blatter véleményét, hogy a kluboknak el kell engedniük a 23 év alatti játékosaikat az olimpiára. Az olyan sztárok, mint Ronaldinho, akik mindent megnyertek már, mindent láttak már, vétek lenne megfosztani ettől az álomtól. Mert ez egy álom. Itt nem számít a pénz, itt az olimpia szelleme a lényeg, s azt csak a játékokon lehet magunkba szívni.”

Rogge fájlalta, hogy hosszas próbálkozás után sem tudták elérni, hogy Észak- és Dél-Korea versenyzői Athén után Pekingben is együtt vonuljanak fel a megnyitóünnepségen. Az elnök arról is nyíltan beszélt, hogy 30-40 pozitív doppingtesztre számít.

„Igen, utálom a doppingot és elítélem, de azért legyünk realisták. A dopping olyan a sportban, mint a bűnözés a társadalomban. Nehéz lenne elképzelni egy olyan világot, amelyben nincsenek börtönök, rendőrök, bíróság. A sport sem kivétel. Körülbelül 500 millió ember sportol a Földön, nem lehet mind az 500 millió szent!.”

Kolozsi Ildikó / Peking