Jane Austen 1817-ben, negyvenegy éves korában bekövetkezett halála óta a történészek és szakértők egyaránt meg voltak róla győződve, hogy az írónő a mellékvesét megbetegítő Addison-kórban halt meg. A betegség általában vérnyomás- és szívproblémákat okoz.

Az 1950-es évekig a diagnózis a biztost halált jelentette, akkor még nem ismerték a kór hatékony kezelését. Katherine White, az Addison-kór önsegítő csoport tagja Austen életének utolsó két évében írt leveleit elemezve állapította meg, hogy a leírt tünetek alapján nem valószínű, hogy a népszerű írónő az említett kórban szenvedett volna. A kimerültség, reumás fájdalmak, szokatlan bőrelszíneződés és epebántalmak ugyan még lehetnének éppen a betegség jellemzői, az írónő azonban sosem említ egyéb, tipikus tüneteket, például egész testre kiterjedő fájdalmat, fogyást, zavart gondolkodást, vagy étvágytalanságot.

Az ízületeket és májat is megbetegítő tuberkulózis sokkal gyakoribb volt abban az időben, és magyarázhatja a leírt tüneteket is. Az orvoslás történetével foglalkozó szakértők szerint az írónő tehenektől, vagy pasztőrizálatlan tej ivása miatt is elkaphatta a kórt. 1964-ben Zachary Cope orvos azt feltételezte, hogy Austen a tébécé előidézte Addison-kórban halt meg. White szerint valószínűsíthető, hogy Cope feltételezése, ha csak részben is, de helyes.

A részletekről a Medical Humanities novemberi számában olvashatunk.