Nagy-Britannia két vidéki kórházában végeztek zajméréseket - főként a kórtermekben, ahol a betegek pihenni, gyógyulni szeretnének. Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint a gyógyintézetben ápolt betegek környezetében a zajszint ne haladja meg a 35 decibel értéket, ami csak jól hallható suttogásnak felel meg.

A brit kórházakban ennek a javasolt határértéknek két-háromszorosa hallható. Anna Hutchings és munkatársai úgy találták, hogy a 60-90 decibel még az éjszakai órákban sem ritka. Tapasztalatok szerint most az egyik legzavaróbb zajforrás a mobiltelefonok kiszámíthatatlan pillanatokban megszólaló jelzése.

Elmegyógyászok már több nagy vizsgálatban igazolták, hogy a mobilok tulajdonosainak készüléke által  adott jelhang jobban jellemzi a tulajdonos személyiségét, mint sok bonyolult lélektani vizsgálat. A telefonálásban megszokott, különféle csengőhangok helyett fölhangzó zene, sláger, kiabálás a környezet számára igen zavaró. Ezt követi a gyakorta hangos beszéd, sokszor hosszú időn keresztül.

Newcastle oktató kórházában az ápolónők hangos beszéde, gyakorta fölösleges kiabálása 40-100 decibel hangerőnek felelt meg, ami meghaladja a szokásos fűnyíró készülékek lármáját. Riasztó zaj lehet a gyógyintézetekben használt fémedények dobálása, aminek hangereje legtöbbször 108 decibel. A kutatók összehasonlításul leírják, hogy az utcán közvetlenül mellettünk megszólaló autóduda hangereje legfeljebb 100 decibel lehet.

A kórházi zajt vizsgáló munkacsoport a mérések alapján javasolta a személyzet számára a kemény sarkú cipők helyett puha lábbelik viselését, a felsüvöltő mobiltelefonok rezgő üzemmódra kapcsolását, és még a kórházi riasztók átkapcsolását is különböző szinű lámpákra, de főleg a suttogó beszédet. A tanulmány szerint igen eredményes volt mindez, amit azzal is kiegészítettek, hogy erre a látogatókat is figyelmeztették: a kórházi lármaszint átlag 20 százalékkal csökkent.