Donald Trump megüzente: a Vlagyimir Putyinnal folytatott alaszkai egyeztetésen arra jutottak, hogy Ukrajnának le kellene mondania Donbasz azon részeiről is, amelyeket még nem szálltak meg az oroszok, cserébe Vlagyimir Putyin becsszóra megígérné, hogy nem rohanja le megint az országot.
Okkal merülhet fel a kérdés, hogy miért éppen Donbasz még ukrán ellenőrzés alatt tartott maradéka kell ennyire az orosz elnöknek. A kérdésre nem lehet gyors és egyszerű választ adni – mivel, mint általában a geopolitikai folyamatok, konfliktusok esetében –, a kiváltó tényezők összességét nem lehet egyetlen okba belesűríteni.
Az orosz birodalmi nosztalgia
A Donbasznak nevezett régió (ez a Donyec-medence, azaz ukránul a Doneckij baszejn rövidítése) a XIX. század közepéig egy viszonylag ritkásan lakott, keveseket érdeklő területe volt az Orosz Birodalomnak. Ez azonban nagyon gyorsan megváltozott az Oroszországba begyűrűző ipari forradalom következtében. A Donyec-medence ugyanis tele volt szénnel (antracittal és feketekőszénnel), és a szén volt a korszak legfontosabb energiaforrása.
Donbaszban máig meghatározó a szénbányászat
Marek M. Berezowski – Anadolu Age / ANADOLU / Anadolu via AFP
A régió felvirágzásában egy walesi üzletember játszott kulcsszerepet, John Hughes, aki létrehozta az első vas- és acélöntödéket, valamint megalapította a ma Donyeckként ismert várost. Akkoriban a város neve még egy Hughes előtti főhajtásnak köszönhetően Juzovka volt, majd egy Sztalin-, később Sztalino-kanyart követően nyerte el mai nevét. Az érdekesség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy Luhanszkot is egy brit iparmágnás, Charles Gascoigne alapította a XVIII. század végén, és egy évszázaddal később egy német vállalkozó, Gustav Hartmann volt az, aki megalapította a városban azt a létesítményt, ami csakhamar Oroszország, majd a Szovjetunió egyik legnagyobb mozdonygyára lett.
