Fogy a magyar – kong a vészharang, ráadásul mostanában hangosabban, mivel a jövő évre jósolják, hogy a magyarországi lakosság száma a bűvös 10 millió alá csökken. Igaz, ha 2001 óta a KSH nem számolná bele a tartósan itt élő külföldieket, akkor a lélekszám már 2004 óta 10 millió alatt lenne (HVG-Ténytár, 2009. március 7.).
Fogy a német, az orosz, a japán, a lengyel, a litván, a kubai vagy a guyanai is – összesen 45 országról írja az ENSZ népesedési hivatalának az idén kiadott előrejelzése, hogy 2050-ig legalább 10 százalékkal csökken a népességük. Ugyanezekben az évtizedekben 30 ország lakóinak száma gyarapodhat az átlagosnál erősebben, némelyiküké akár 150 százalékkal is. Közéjük tartozik Afganisztán, Niger, Szomália, Uganda.
HVG |
Az ENSZ jelentése szerint a világ lakosságának 47 százaléka abban a 76 országban él, amelyekben a termékenység már elmarad az utánpótlási szinttől. Sőt a most legvalószínűbbnek tűnő előrejelzés szerint 2050-re már az egész világon csak egy csöppet haladja meg a kettőt ez a mutató. Ez nem jelenti azt, hogy a lakosság növekedése megáll, de mindenképp lelassul a 20. században tapasztalt, történelmileg példátlan robbanás után. Most több mint 6 és fél milliárd ember él a Földön, és a következő évtizedek eleinte gyorsabb, aztán lassuló növekedése révén 2050-ben, a mostani ENSZ-előrejelzés végpontján 9,2 milliárd körül stabilizálódhat ez a szám. A születési adatok késve követik a termékenység mérséklődését, hiszen egy ideig még többet nyom a latban, hogy sokan vannak az anyák, mint az, hogy már kevesebbet szülnek.
A termékenység csökkenése, ami a mai fejlett országokban a 19–20. században, sok évtizeden át zajlott, ma helyenként igencsak felgyorsult. A családtervezés vallási alapon történő átmeneti korlátozása miatt Iránban 1984-ben átlagosan hét gyermek jutott egy anyára – az azokban az években születettek népes generációjának tagjai vonultak nemrég az utcákra a választási csalások ellen tüntetve –, a 2006-os népszámlálás alapján számított mutató pedig már csupán 1,9 volt. Dél-Koreában húsz év alatt következett be akkora csökkenés, mint amekkora Angliában 1800 és 1930 között – példálózott nemrég a londoni The Economist hetilap.
A nők egyre több országban már csak annyi, vagy legalábbis nem sokkal több gyermeket szülnek, ahányra tényleg vágynak – írta a lap demográfiai elemzése. Nemcsak az életszínvonal növekedése csökkenti a szülési kedvet; még a szegényebb országokban is kisebb a termékenységi ráta, ha terjed a családtervezés. Főleg azokban az országokban, ahol iskolázott lányok élnek, hiszen ők könnyebben találnak munkát a háztartáson kívül, inkább élnek a fogamzásgátlással, és kevésbé vágynak sok gyerekre.
A gyerekvállalási kedv azonban erősíthető, legalábbis hosszabb távon. Az Európai Unió statisztikai hivatalának idei évkönyve Franciaország, a skandináv államok és Hollandia példájára hivatkozva írja, hogy viszonylag magas a termékenység ott, ahol családbarát politikát folytatnak, például sokaknak elérhető és megfizethető gyermekintézmények működnek, és elterjedt a rugalmas munkaidő. Ilyen ösztönzők hatására az iskolázott nők is több gyereket vállalnak.
Az európai termékenységi mutatók így sem magasak. Az Eurostat legutóbbi, 2006-os adatsora szerint a szám egyedül Izlandon közelíti meg a 2,1-et, és Franciaországban van 2 körül. A sereghajtó Szlovákia, 1,24-gyel. Akadnak vidékek, ahol a bevándorlás valamelyest ellensúlyozza a csökkenő gyerekvállalási kedv hatását, például Nyugat-Németországban, Észak-Olaszországban, Szlovéniában, Dél-Svédországban vagy éppen Magyarországon. Sőt Írországban, Dániában vagy Spanyolország egyes részein a népesség természetes növekedésére még rá is erősített a bevándorlás. Kelet-Németország, Dél-Olaszország, Lengyelország, Szlovákia viszont az Eurostat szerint arra példa, hogy az elvándorlás és a termékenység csökkenése egyaránt apasztja a népességet.
