Sokszor úgy érezhetjük, mintha elfelejtődött volna az esküvő jelentősége mostanság a sok külsőség közepette, illetve hogy mi végett is van a nagy felhajtás. Az esküvőszervezés már külön szolgáltatói ággá vált napjainkra – nemcsak a „rongyrázás” hazájában, az Amerikai Egyesült Államokban, különösen a hollywoodi sztárok és a felső tízezer körében, de hazánkban is. Az esküvő elvileg egyszeri és megismételhetetlen, ezért érthető, ha mindenki igyekszik a legtöbbet kihozni belőle.

Foglalkozása : esküvőszervező
Ma már senki nem néz kerek szemekkel csodálkozva egy esküvői partin a csokoládé-szökőkút láttán, sőt, a sokszemélyes limuzin is megszokott tétellé vált a kellékek listáján. Nem csoda, hiszen egy mai esküvő megszervezése jócskán felülmúlja egy gondoskodó szülő, esetleg keresztanya lehetőségeit a tökéletesség jegyében. Eddig az eskető pap és a polgári anyakönyvvezető privilégiuma volt, hogy hivatalból örülhessen egy ifjú pár életkezdésének. Ma már a Magyarországon is nagyszámú esküvőszervező tanfolyamok erre az elhivatottságra építik promóciójukat. Bár túl sok önreklámra nincs szükségük, a tapasztalat azt mutatja, hogy a nagyvárosi képzésekre folyamatos a túljelentkezés. Az esküvőszervezés ugyanis egy gyönyörű szakma, melyben mindenki kiélheti szervezőkészségét, kreativitását. Mivel e félhivatalos, a piaci igény generálta oktatás csak az utóbbi években terjedt el, még így sincs elegendő profi esküvő szervező, ezért nagyrészt rendezvényszervezők vállaljak fel ezt a szerepkört is. Az ezen a területen megszerezhető tudás és tapasztalat azonban az esküvők terén nem elegendő. Egy jó esküvőszervező mindenhez ért egy kicsit, amit ajánl: ismeri a legújabb menyasszonyi ruha divatot, a legfrissebb kontystílusokat, tudja a virág nevét, amiről beszél, jobb esetben a menyasszonyi csokor stílusát is. Tudja, milyen formátumban és vágási technikákkal lehet filmet rendelni, és nem árt, ha a fotókidolgozáshoz is konyít valamit. Természetesen ezeken a területeken soha nem lesz szakember, de rendelkezik azokkal a laikusok számára megfogható ismeretekkel, kapcsolatokkal, amikkel segíteni tudja az ifjú párt döntésében. Mindezek megtanulására sokáig csak akkor volt lehetőség, ha valaki abban a szerencsés helyzetben volt, hogy hosszú ideig dolgozhatott olyan valaki mellett, aki szakmailag igen sokoldalúan volt felkészült. Ma már lehetőség nyílik minden olyan elméleti információ megszerzésére, mely záloga lehet egy későbbi sikeres esküvőszervező pályafutásának.

Extrém, tehát emlékezetes
Az esküvő lényege talán mégiscsak az, hogy az egy életre szóló fogadalmat emlékezetessé tegye. Talán épp emiatt harapózott el az extrém helyszín választásának divatja. Ma már bárki esküdhet például Egyiptomban, akár a Vörös-tenger mélyén is, a felkelő nap fényében vagy tűző napsütésben. A búvároktatást, a békaszerelés fölé kerülő menyasszonyi ruhát, a fátyolt és az öltönyt biztosítják. A násznép is alámerülhet, pezsgő, fotó, videó tengerszint alatt. Avagy víz fölött Balin, Hawaiin. Idehaza is lehet a föld alatt, például a Világörökség legismertebb cseppkő-barlangjában, Közép-Európa legnagyobb barlangrendszerében, az aggteleki Baradla-barlangban. De lehet esküvő hajón és repülőn is. Már itthon is igénybe vehetők e célra kisebb (tíz-húsz személyes) utasszállítók, mondjuk egy egyórás útra, a fővárostól a Dunakanyarig és vissza. De ha nem akar a pár repkedni, akár a vidámparkban is megoldható az eufória. Itt rendezvényterem és sátor is bérelhető, de némi plusz költség térítése mellett az elvarázsolt kastély és a dodzsem is a násznépet szolgálja. Pancsolós buli is szervezhető esküvő címén: a Széchenyi vagy akár a Gellért fürdő is könnyedén zártkörűvé tehető, csak itt mellőzni kell a porcelán étkészletet. Ugyanis ha szilánk kerül a medencébe, a vizet le kell ereszteni, így az itt rendezett esküvőkön csak műanyag étkészlet engedélyezett. Máshol meg a padlóra kell nagyon vigyázni, például a Festetics-palotában magas kauciót kérnek az intarziás parkett védelmében. De ez nem rettenti vissza a házasulandókat a helyszíntől. Kedvelt hely még a Budavári Palota díszterme is, ahogy múzeumok, villák, kúriák, és luxusszállók is. Szerencsére nem csupán az extrém luxus lehet emlékezetes egy esküvőn, hiszen a mai modern, szabadelvű szemléletnek hála, akár a saját családi házunk kertjében, vagy egy tengerparti homokos fövenyen, mezítláb is örök hűséget esküdhetünk egymásnak,  a mobil anyakönyvezető ma már szinte bárhová „odarendelhető”. Csupán arra kell figyelni, hogy a bokánkat nyaldosó hullámok el ne mossák a büféasztalt.

Díszlet vagy valóság?
Az emlékezetes esemény elengedhetetlen kelléke a szép dekoráció - itt aztán tág a határ. Az ízlés, stílus összhangja pár tízezer forintból is csodákat varázsol, de igény szerint ezen a területen is milliókat lehet költeni. Van, aki sportcsarnokot alakíttat át reneszánsz palotateremmé, vagy a szó szoros értelmében kibéleltet különböző textíliákkal teljesen funkció-idegen tereket, meglepő hangulatokat teremtve. A dekoráció terén persze egy színház teljes díszlet- és jelmeztára is felvonulhat, a mintás selyemtapéta, kétszáz székhuzat, embernyi arany és bronz gyertyatartók, egymás hegyén-hátán díszelgő liliomcsokrok, tollak közepette a pár trónszéken is ülhet, miközben a vacsorára fogadott pincéreket is beöltöztetik. Milyen kár, hogy másnapra lebontanak mindent. Még szerencse, hogy lehetőség van ma már olyan videós felkérésére is, aki „előéletfilmet” forgat a párról. A kameraman pár napig kísérgeti a főszereplőket. Aki ezzel nem éri be, az akár újságot is készíttethet magáról.  De feldobhatják a bulit lufi vagy galambröptetéssel, ám mostanában a repülő mécsesek az igazán közkedveltek. A dobócsokor – mint önálló dekorációs kellék - például tíz éve még ismeretlen volt, de újdonság lehet az édességbár vagy a pezsgőszökőkút is.

Madarat tolláról – fontos a ruha
Nagyon sok mai lánynak is álma a "fehérruhás, nagy lagzi". S bár sokan fricskaként színesbe, sőt feketébe öltöznek az esküvőjük napján, lásd Sarah Jessica Parkert, a Szex és New York sztárját, még mindig a fehér a legvonzóbb menyasszonyi ruha szín. A színes viselet marad a koszorúslányoké, és azon kivételes helyzetben lévő ebeké, akiket a gazdijuk a jelenlegi lehetőségeket kihasználva szintén ünnepibe öltöztetnek. Ugyan sokan varratnak a feledhetetlen nap tiszteletére, a kölcsönzés még mindig tarol. A többség azonban idehaza sem a történelemhez, hanem a nyugati trendhez igazodik. A férfiak ma már frakk és szmoking helyett hosszított öltönyt viselnek. A nőknél a nyolcvanas években a puffos ujj, a gyöngyözés, a fehér volt a divat, a kilencvenes években a krémszín. Manapság újra kezdenek habosodni, fodrozódni a menyasszonyok. Természetesen az esküvői ruha divatja is trend-követő, így kissé meglepő volt tapasztalni, hogy hazánkban is egyre többen „kattantak” rá, a divat-körökben egyébként inkább konzervatívnak, sematikusnak titulált Vera Wang modellekre. Kritikusai szerint „ruhái kivétel nélkül mind szépek, de soha ne várjunk meglepő, divat-teremtő ötletet, polgárpukkasztást vagy humort, esetleg szexit, vagy izgalmasat, vagy olyat, ami ikonná válik.” A saját esküvői ruhájának megálmodásán munkálkodó egykori kínai bevándorló család gyermekéből lett üzletasszony „csupán azért nem talált magának egy különleges ruhát 1989-ben, mert az Újvilágban kereste. Párizsban Christian Dior és Coco Chanel már fél évszázaddal előbb megalkották minden idők minden asszonyainak álomruháit.” – vallották a szakmai sikereire kissé féltékeny kortárs divattervezők. Talán ennek a felismerésnek is köszönhető, hogy a hazai varrodák még mindig inkább az európai nagyhírű szabóműhelyek kreációit koppintják, és nem Amerikától várják az ihletet. Az igazán különcök azonban itthon is az egyedit, a megismételhetetlent keresik. Ők egészen biztosan nem bérelnek és nem katalógus alapján varratják a ruháikat. Időt, pénzt és energiát nem sajnálva olyan kreátorokhoz fordulnak, mint Vass Éva, Léber Barbara vagy Zoób Kati. Az igen népszerű divattervezőt, Zoób Katit azért is érdekes itt megemlíteni, mert tavalyi, menyasszonyi ruhákat is felvonultató kollekciója szervesen összefonódott a Zsolnay féle porcelán ékszerekkel. Az egyedi ruhák és az eklektikusan félig hagyományos, félig modern ékszer-költemények valóban egyszerivé teszik a jeles eseményen való megjelenést.

Együtt vagy külön?
A házasság jó intézmény, de ki akar intézményben élni? - veti fel a kérdést egy viccesnek szánt graffiti. Mégsem derülünk a híren, hogy utoljára az első világháború alatt fogadtak olyan kevesen örök hűséget egymásnak Magyarországon, mint az elmúlt években. A válások okait kutatva az is felmerül, hogy az emberek nem szívesen élnek feszültségben, s ha az értékrendjük és a magatartásuk eltér, az egyik kénytelen-kelletlen igazodni fog a másikhoz. A házasság nélkül együtt élők többsége későbbi házasságkötésben gondolkodik, illetve jelenlegi életformáját külső körülmények hatására választotta. Az a szemlélet, hogy mindenki úgy él, ahogy akar, az élettársi kapcsolatok terjedésével párhuzamosan nő minden korosztályban, hiszen senki sem szívesen ítéli el saját gyermekét, unokáját. Ezzel együtt pedig nő azok száma, akik nem találnak kivetnivalót abban, hogy ideig-óráig élettársi kapcsolatban élnek. Vajon nem csupán biztonsági megoldás-e, ha egy pár inkább az együttélést választja, „nincs szükségünk papírra!” felkiáltással? Nem inkább arról van szó, hogy nem biztosak az érzéseikben vagy érzéseik időtállóságában? Biztos lehet-e egyáltalán valaki abban, hogy tíz-húsz év múlva is hasonlóan fog érezni a másik iránt? A házassági ajánlat korunk valódi ajándéka lett. Egy ajándék, ami éppúgy végződhet elválással is, mint egy együttélés, és éppúgy tarthat holtomiglan-holtodiglan, mint egy élettársi kapcsolat. A papír önmagában tényleg nem dönthet el semmit. A mai házasulandóknak inkább azt kell felmérniük, képesek-e megmaradni egyetlen ember mellett jóban-rosszban, hűségben, betegségben? Hiszen ahogy a válási statisztikák mutatják, sokan úgy állnak oltár elé, hogy nem is gondolják komolyan a házassági esküt, mert ahogy jönnek a nehézségek, inkább kitárnák az ajtót újra. Valaki másnak, egy új szerelem előtt vagy egyszerűen csak menekülés gyanánt.