A barlangok sejtelmes sötétje mindig is vonzotta az emberek figyelmét. Féltek tőlük és egyben tisztelték is őket. A bennük uralkodó ideális fény- és hőmérsékletviszonyok kiválóan alkalmasak voltak arra, hogy akár évezredekig megőrizzék titkaikat: feltárásukkor a gyönyörű kőzetformákon kívül nem egyszer emberi vagy barlangi medve csontokat, barlangrajzokat vagy őskori vadászeszközöket találtak termeikben. Kevéssé ismert tény, hogy a XIX. században virágzásnak indult tudományág, a szpeleológia épp az Osztrák-Magyar Monarchia területén volt a legaktívabb.

Az ember már az őskor óta együtt él a barlangokkal. A barlangrajzok tanúsága szerint az előember lakóhelynek használta őket, a későbbi korokban az üldözötteknek nyújtottak menedéket vagy éppen biztosították egy közösség ivóvíz-ellátását. Tudományos kutatásuk a XVII. században kezdődött el, ám ekkor még csak az addig ismert barlangok leírása valósult meg, feltárások ritkán történtek. A világ első igazi barlangkutatója báró Johan Weichard von Valvasor (1641-1693) volt, aki a mai Szlovénia területén élt, részt vett Zrínyi Miklós vezetésével a törökellenes hadjáratban, majd 1689-ben publikálta könyvét, amely többek között a Postojna és a Skocjani-barlang leírását tartalmazta.

Az Osztrák-Magyar Monarchia területén a XVIII. században indult fejlődésnek a barlangkutatás. Egyik úttörője Joseph-Anton Nagel (1717-1800) volt, akinek a nevéhez több barlang leírása, és a Postojna barlang első térképe is fűződik. Közép-Európa első nyomtatásban megjelent barlang-térképét Buchholtz György készítette 1719-ben a Deményfalvi barlangról, amelyet Bél Mátyás, a pozsonyi líceum rektora felkérésére járt be, csakúgy, mint a Szilicei jégbarlangot. Bél Mátyás 1723-ban megjelent művében először említi név szerint a Baradla-barlangot (ismertebb nevén Aggteleki cseppkőbarlang), amelynek alaprajzát és hosszmetszetét Raisz Christián 1807-ben megjelent művében publikálta. Később magyar nyelven is jelentek meg barlangleírások, amelyek egyre pontosabbá váltak. A Monarchia területén kívül Franciaországban és Németországban volt a legjelentősebb a barlangkutatás.Európán kívül misszionáriusok és hódítók tártak fel Dél-Amerikában és Mexikóban barlangokat, először kincsek után kutatva, majd később tudományos céllal közelítették meg őket.

1891-ben egy miskolci házépítés során furcsa alakú kövek kerültek elő a földből. A ház tulajdonosa megkereste Herman Ottót, aki akkor épp Miskolcon volt országgyűlési képviselő. A tudós azonnal felismerte, hogy kőkori szakócákat találtak, majd 1893-ban nyilvánosan bemutatta őket. A felfedezés erősen megosztotta a tudós-társadalmat, mivel addig senki nem feltételezte, hogy a Kárpát-medence területén őskori civilizáció létezett volna. 1906-ban Kadić Ottokár vezetésével indult expedíció során a Szeleta-barlang feltárása közben beigazolódott Herman Ottó állítása. A barlangban tűzhely nyomára bukkantak, valamint barlangi medve csontokat találtak. Egy évvel később folytatódott a feltárás, és újabb leletek kerültek elő: csiszolt kőeszközök, cserépedény darabok, a frissebb rétegekből pedig agancseszközök, kőbalták, kőpengék, csontárak, kerámiák és obszidián magkő. A Szinva-patak menti Szeleta-barlang lakottsága több mint 100 ezer évre visszamenőleg kimutatható. A felfedezés világjelentőségű volt, és sokat lendített a hazai barlangkutatás népszerűségén. A Baradla-barlang szintén tartogatott meglepetéseket a régészeknek. Az őskor két különböző periódusából: a neolitikumból és a bronzkorból is találtak emlékeket. Az előbbiből csak erre a korra jellemző cserépedényeket, csont- és kőeszközöket, az utóbbiból viszont 13 sírt, az akkori kultúrára jellemző módon eltemetett halottakkal, bronz harcifelszerelést és aranykincseket is. A Baradlában történt ásatások még Kossuth Lajost is foglalkoztatták.

null

A Szilvásváradról induló kirándulóút az Istállós-kői-barlanghoz vezet, amely egyike a legmagasabban fekvő őskori lelőhelyeinknek. A bronzkorból származó gazdag leletanyag között íjakat és egy háromlyukú fuvolát találtak, ami a világon a legrégebbi ilyen emlék. Egyedülálló az a 200 megperzselt és törött emberi csont, ami a neolitkori ember kannibalizmusáról árulkodik. A barlangok feltárása napjainkban is tart még, így folyamatosan kerülnek elő akár többezer éves csontok, fogak, edénydarabok, kőeszközök.

A barlangok fantasztikus világa sokakat megihletett lelkileg, érzelmileg. A barlang egyrészt a teremtés, az anyaméh szimbóluma. A Biblia szerint az ősapákat barlangokban temették el, Jézus egy barlangban támadt fel. Mások a pokol tornácát látták benne, az ördög vagy sárkányok lakhelyét. A maják az esőistenhez vezető átjárónak hitték őket, ezért élő emberáldozatot mutattak be nekik. Nointel márki, Franciaország konstantinápolyi nagykövete 1673-ban tárta fel Cornelio Magnival együtt egy kis görög sziget, Antiparosz barlangját. Az itt talált cseppkövek annyira megihlették a márkit, hogy abban az évben ott vett részt a karácsonyi éjféli szentmisén.

Sokan rendeznek esküvőket és keresztelőket a mai napig barlangokban. Magyarországon több barlang, közöttük a Baradla-barlang, a lillafüredi Anna-barlang és a budai Pálvölgyi-barlang is kínál ilyen szolgáltatást. Itthon a feltárt barlangoknak egy része látogatható, sokat azonban lezárnak az illetékes hatóságok. A lezárás főként azoknál a barlangoknál indokolt, ahol a korlátozás nélküli látogatás a barlang természeti értékeit, pl. a cseppkőképződményeket vagy más ásványkiválásokat, őslénytani vagy régészeti leleteket, az ott telelő denevéreket, egy újonnan felfedezett szakasz érintetlenségét veszélyeztetné.

Akinek kedve támad bejárni a magyarországi barlangokat, többféle módot választhat: kényelmesen, kivilágított, kiépített turista utakon, eredeti állapotban – barlangász felszerelésben, de néhányuk még kerekes székkel is látogatható. Kiváló szórakozást kínálnak a tavas barlangok, például a Tapolcai-tavasbarlang, amiben csónakázni lehet, vagy a Miskolctapolcai-tavasbarlang, ahol fürödhetünk a barlangi tóban.

Állaguk megóvása érdekében fontos néhány szabályt betartani a kirándulás során. Például nem szabad letérni a kijelölt útvonalról, enni vagy dohányozni, szemetelni vagy megérinteni a cseppköveket, mivel a kézről rájuk kerülő minimális zsírréteg gátolja a további fejlődésüket. A barlangok a világ minden táján izgalmas, kalandos helyszínek, csodálatos világuk minden korosztályt lenyűgöznek. Hazánkban szinte minden régióban megcsodálható a föld alatti „csend világa”, ami tökéletes program lehet akár egy átlagos hétvégén is.

-KZS-