A légúti tüneteket okozó allergiákat viszonylag jól ismerjük: a tünetek az immunrendszer túlzott reakciója olyan anyagokra, amelyekre valójában semmiféle választ nem kellene adnunk. Normál körülmények között ezek az anyagok teljesen ártalmatlanok, legyen szó akár a nyárfa vagy a parlagfű virágporáról, esetleg a macska szőréről. Ám ha más típusú allergiákról esik szó, ha például a fém-, a mosószer- vagy az ételallergia kerül szóba, már jóval kevesebb az információnk. És olyan anyagok is heves reakciót válthatnak ki, amikre nem is gondolnánk.

Csillag Judit ideggyógyász három, legalábbis a mindennapi ember számára különös esetet ismertet, amelyekkel praxisa során találkozott. Az egyik páciens még a probléma folyamán orvoshoz fordult, a másik sokkal később mesélte el orvosának az esetet, a harmadik esetben pedig a probléma oka még ismeretlen. Mindhárom páciensben felmerült: pszichés ok váltja ki a kellemetlen reakciót.

Három történet

Az egyik eset elszenvedője egy biológus páciens, aki minden családi ünnepre heves bőrreakcióval reagált, s ilyenkor igen rosszul lett. Már saját maga is kezdte hinni, hogy valami súlyos nyavalya vagy mély, általa nem ismert lelki trauma miatt kezeli így az ünnepeket, amikor az ideggyógyász úgy döntött, hogy jobb lenne minden lehető allergiás reakció lehetőségét kizárni, mielőtt még hosszú ideig tartó pszichoterápiát javasolna a betegnek. Így aztán kiderült, hogy a páciens, aki amúgy nem hordott ékszert, minden ünnepi alkalommal kedveskedni akart a családjának, s felöltött egy, a párjától kapott csinos nyakláncot. A rosszullétet nem az ünnep, hanem az ajándéka okozta.

A másik történet egy mára már igen nagy ismertségnek és elismertségnek örvendő szegedi írónő esete, aki fiatalkorában színpadi táncos szeretett volna lenni, ám fellépései előtt erős pír, viszketés lépett fel szerte a bőrén, szinte mindenhol csúnyán foltos lett. Ő akkoriban úgy magyarázta az esetet, hogy nyilván szorong a fellépésektől, fél a sikertelenségtől, s abba is hagyta a táncos pályát. Később kiderült, hogy valójában kontakt-allergiája volt – ez a gond ma is fennáll nála –, ha bizonyos fémekkel találkozik a bőre, akkor jelentkeznek a tünetek. A megoldást az jelentette, hogy nem viselt többé fémnyakláncokat, a fülbevalót, s a csatos övektől is megszabadult. 

A harmadik egy budapesti egyetemi oktató esete, aki jelenleg sem tudja, mi okozza a tüneteit. A legváratlanabb pillanatokban foltokban piros lesz a bőre: a foltok előbb viszketni, később lángolni kezdenek, s egyre több helyen jelentkeznek. Ha azonnal nem tud megszabadulni a ruháitól, s nem tudja hideg víz alá tartani a kellemetlen folyamatban részt vevő bőrfelületeket, - ami sokszor az egész testét jelenti -, akkor úgy érzi, azonnal megfullad vagy egyenesen felgyullad. Ha azonban nyugtatni, szellőztetni, hűteni tudja a bőrét, akkor körülbelül negyed-fél óra alatt az egész folyamatnak vége szakad, a foltok nyomtalanul eltűnnek. Két eset között eltelhet akár fél-, egy év is. Először arra gyanakodott, valamiféle mosópor okozhatja a problémát, később a ruházkodására vezette vissza a jelenséget, de hajlik arra is, hogy olyan étel okozhatja a dolgot, amelyre a vérvizsgálatok esetleg nem terjedtek ki.    

E három eset is igazolja, hogy sokszor sötétben tapogatózunk. Nem ismerjük az okokat, nem tudjuk szétválasztani a jelenségeket, olykor lelki tényezőkre is gyanakszunk. Biztosra vesszük, hogy a környezetünkben levő beteg valójában fél, szorong, vagy utál valamit, s ez okozza a bajt. Félünk a kellemetlen jelenségektől, de sejtelmünk nincs, hová fordulhatnánk, hogy orvosolhassuk őket. Találgatás helyett egyet tudunk tenni: ha ilyen problémák jelentkeznek, kiválasztjuk azokat a szakembereket, akik meggyőző eredményeket mutatnak fel az ilyen típusú bajokban szenvedők tünetmentessé tételében.  

 Az allergiákról bővebben cikkünk következő részében olvashat.