A latin kifejezés: placebo azt jelenti, hogy "tetszeni fogok". A 14. században így hívták azokat az embereket, akiket temetéskor a család azért bérelt, hogy a közvetlen rokonság mellett az elhunytat sokan elsirassák. Orvosi értelemben a placebo 1811-ben jelent meg, amikor egy orvosi lexikonban úgy szerepel, ez olyan gyógyszert jelent, melyet főleg azért adnak, mert tetszik a betegnek, és nem azért, hogy meggyógyítsa. Damien G. Finniss és munkatársai áttekintették ennek a fontos kérdésnek az irodalmát, hangsúlyozva, hogy az új gyógyszerek forgalomba hozatala megfelelő placebo alkalmazása nélkül csak speciális esetekben lehetséges. Egy új készítményt eleve az eddig legjobbnak bizonyuló kezeléssel hasonlítják össze. Ennek megfelelően súlyos betegségben az új gyógyszert szigorúan tilos összemérni eleve hatástalan, placebo szerrel, és az egészségügyi hatóságok ezt igen részletesen ellenőrzik.
   
Az ausztrál kutatók emlékeztetnek arra, hogy a placebo készítmények gyakran valódi hatás útján működnek. A ópium gyógyszercsoporthoz tartozó fájdalomcsillapítók placebo készítményei a legújabb kutatás eredményei szerint meglepően hatásosak lehetnek, mert a szervezet által termelt belső ópiumszármazékokat mozgósítják. Sokfelé kutatják számos, más mechanizmus útján kifejlődő placebo jelenség titkát is, mivel a semleges beavatkozás önmagában hormonális és vérkeringési befolyás útján fejtheti ki a kedvező változást. Idézik a kutatók azt a vizsgálatot is, melyben a betegek számítógépes pumpa útján kaptak kezelést, de nem tudták, hogy beadják nekik a hatásos készítményt és az orvossal nem is találkoztak. A betegek másik csoportja az orvostól kapta a gyógyszert. Utóbbi gyógykezelés igen hatásosnak bizonyult, míg a gyógyszer a gyógyítás tudata nélkül nem, vagy csak alig működött. Többen leírták már, hogy ha semmit nem csinál, a doktor akkor is a legjobb placebo.