Miközben a népességfogyás nálunk a legsúlyosabb Európát tekintve, a gyermekek utáni vágy tettenérhető a fogamzóképes fiataloknál, a megkérdezettek hetven százaléka szerint gyermek nélkül nem lehet igazán boldog az ember. Nem kellene tehát mást tennünk, minthogy megteremtsük a feltételeket ahhoz, hogy valóban megszülessenek a kívánt és tervezett gyermekek.

Így gondolják ezt Kopp Mária, a SOTE Magatartás-tudományi Intézetének igazgatóhelyettese által életre hívott Népesedési Kerekasztal tagjai, azaz a kormány és állami intézmények képviselői, szocialista, fideszes és kereszténydemokrata országgyűlési képviselők, szakmai és civil szervezetek, a munkaadók és a munkavállalók képviselői, illetve az egyházak is.

De nézzük, mivel is magyarázható, hogy egyre kevesebb gyerek sír fel a szülészeti osztályokon. Ki ne hallotta volna már azt a "kifogást", miszerint az a nő, aki megpróbál megfelelni az egzisztenciális kihívásoknak, kénytelen kitolni a gyerekvállalás idejét, akár a negyvenes éveire. Ám ezzel a döntéssel gyakorlatilag megelőlegezhető a gyermektelenség, vagy jóesetben az egyetlen gyermek megszülése. A gyermektelenek jelenlegi 8,5 százalékos aránya így akár duplájára is nőhet majd az 1974–78-as nagy létszámú generációban.

Az Életünk fordulópontjai adatfelvétel 2008/2009-es adatai azt igazolják, hogy a harmincas életévek közepére vagy második felére halasztott gyermekvállalással kapcsolatos tervek megvalósíthatósága igen kockázatos. Aki ebben az életkorban tervez gyermeket, annak azzal is számolnia kell, hogy ekkor már teljesen természetes módon hosszabb időt kell szánni a vágyak elérésére. A meddőség gyakoriságát tekintve a 25-36 éves nem hajodon nők 19,1 százalékának volt legalább egy évig sikertelen próbálkozása, míg a 36-46 évesek körében ez az arány 19,6 százalék. Tehát minél később vállalnának gyereket, annál magasab a meddőség gyakorisága.

Nagyvárosi nő: nem kell a gyerek?

A Központi Statisztikai Hivatalban (KSH) elérhetők a naptári évekre és az egyes női korévekre vonatkozó országos szintű teljes körű termékenységi adatok is. Ezek alapján meg tudjuk nézni, hogy adott évben, adott korcsoportban a nők hány százalékának született gyermeke. A ténylegesen gyermeket vállalók aránya 2008-ban a harminc évesek körében 10 százaléka körül volt és harminc felett az életkor növekedésével többé-kevésbé egyenletesen csökkent. Száz negyvenéves nő közül már csak hozzávetőleg egy vállalt gyermeket, negyvenéves kor felett pedig már szinte elhanyagolható ez az arány.

S noha az érintettek jellemzően nem tudatosan döntenek a gyermektelenség mellett, az őket követő generáció számára már életmódmintaként szolgálhat a gyermektelen nők életformája, és ez hozzájárulhat a tudatos gyermektelenség – mint választható életforma – elterjedéséhez.

A gyermeknevelési szándékot az is befolyásolhatja, ha a családban a nő az, aki jobban keres, vagy éppen ő az egyetlen kereső. Ilyenkor az anyagiak dönthetik el, mikor érkezhet az utód. De egyre többen vannak olyanok is, akik a "nem akarok gyereket” mondattal zárkóznak el az anyaság elől, s náluk többnyire a természetes ösztönműködés sem tudja felülírni elhatározásukat, főleg, ha a férj is hasonló véleményen van. Ez a hozzáállás főleg a nagyvárosban élőket jellemzi, vidéken még jobban élnek a hagyományok, és a női lét alapvető szerepei is jobbára megmaradtak.

Királyfik és királylányok 

"Legalább olyan vehemenciával kellene támogatni a gyermekvállalást, mint a dohányzás vagy az elhízás elleni kampányokat" – vélekedik Kopp Mária. Vizsgálatok ugyanis rendre azt mutatják, hogy a házasok és a két vagy több gyermekesek életesélyei lényegesen jobbak a nem házasokhoz és a gyermektelenekhez viszonyítva, és a harmonikus család a legkomolyabb egészségvédő tényező. Mindhiába, mert a magyar házasságok több mint fele válással végződik, míg a fiatalok jelentős hányada nem talál megfelelő párt magának.

Végel Dániel

A szociológus szerint számos hátráltató tényezőt könnyen ki lehetne iktatni, hozzáállás kérdése lenne csupán. A magasabb végzettségű szülők negatív diszkriminációjának megszüntetésével is, akik súlyos hátrányba kerülnek gyermektelen társaikhoz képest, nagyobb kedvet lehetne csinálni a gyerekneveléshez. S nem tesz jót az anyagi biztonságnak sem, ha még mindig gyakori, hogy elbocsátják a gyermeket tervező nőt a munkahelyéről, mondván, rá úgysem lehet hosszútávon éípetni. Továbbá azt sem kellene elítélni, ha valaki szülés után rögtön vissza akar menni dolgozni. Lehessen választani a teljes és a részmunkaidős foglalkoztatás, a heti 24 és 36 órás foglalkoztatás között. Ahogy legyen érték a gyereknevelés is, ha valaki úgy dönt, hogy a karrierépítés helyett ezt választja.

A kerekasztal egy mozgalmat is elindított – Három királyfi, három királylány –, amely keretében konkrét ötletekkel is előrukkoltak Kopp Máriáék. Egyik tervük, hogy lejjebbszorítsák a kitolódott gyermekvállalási kort, legalább a harmincas évek alá. Ehhez pedig az államra is szükség lesz, ösztönzőleg ugyanis támogatni kellene a gyermeket vállaló fiatalok lakáshoz jutását, úgynevezett fecskeházakkal. De a jelenleginél több napközire is szükség lenne, ahogy a munkehelyi bölcsődékre, óvodákra is.