II. János Pál pápa lengyelországi fiatalkori síelésére emlékezve személyi titkárával, Stanislaw Dziwisz-szel együtt több mint százszor játszotta ki a vatikáni testőrséget, csak azért, hogy egy kicsit „egyedül” lehessen és síelési szenvedélyének hódolhasson. A legenda szerint Karol, amíg fiatal volt kilométereket vándorolt azért, hogy igazán jó sípályát találjon. Szentatyaként azonban az egyik, Rómához közel eső síterületet, Ovindolit választotta, amely egy hatalmas nemzeti park mellett van.

A régen sokkal látogatottabb régió és síterület azért tartja még ma is viszonylagos népszerűségét, mert csak másfél órányi autóútra van Rómától. Mivel nagyon kevés itt a turista, nincsenek tömegek és hosszú sorok sem kígyóznak a liftek előtt, II. János Pál síruhában, sísapkában, napszemüvegben könnyen észrevétlen tudott maradni a titkos síelések alkalmával. Kiruccanásait azonban sok év után egy tíz éves sífutó kisfiú buktatta le, aki a jelenlevők nagy csodálkozására minden gond nélkül ismerte fel a pápát és ebbéli ámulatának igen nagy hangot is adott. Az idősödő szentatya később, megromlott egészségi állapota miatt sokszor nem tudott már elutazni síelni, de szívesen töltötte szabadidejét a havas csúcsok között például Terminillo-ban, ahol az impozáns pápai palota is van.

A helyiek szerint mindkét legutóbb hivatalban lévő pápa szerette, illetve szereti a Dolomitokban azt a kis falut, amit Lorenzagonak hívnak. Így az olaszok tisztelve a pápa hegyek és síelés iránti vonzalmát 2005-ben, kedvenc hegységében hegycsúcsot (II. János Pál-csúcs – tengerszint feletti magassága 2424 méter), kedvenc síterepén pedig sípályát neveztek el róla. L’Aquilla tartomány még egy utat is „adományozott” a szentatyának, ami a település plébániájánál kezdődik és egészen a csúcsra visz. XVI. Benedek pápa sem kívánt elszakadni a sísporttól, nemrég találkozott is hivatásos oktatók egy csoportjával. Beszédében azt hangsúlyozta, hogy az ember harmonikus fejlődésének egyik eszköze a sport, ami az erkölcs javulásához is nagyban hozzájárul. Mivel a sísportot hegyvidéken, olyan környezetben lehet művelni, ahol az ember kicsinek érzi magát az óriási hegyekkel szemben lehetőség nyílik a teremtés értelméről elmélkedni. Éppen ezért tartja nagyon fontosnak a mostani szentatya a síoktatók szerepét, hiszen ők nevelnek az egészséges sportéletre és a környezet tiszteletére. Ezek után ki hinné, hogy II. János Pál a Tátra fenegyerekei elnevezésű csoporttal síelt persze akkor még Karol Wojtyla néven?

A pápa kedvenc síközpontjának legnagyobb érdeme, hogy a gyerekek és a kezdő, „első síelők” könnyű terepeket találnak maguk számára. Ovindoli az első világháború után vált igazán ismertté, de csak az 1961-62 szezonban indult fejlődésnek. 1994-ben a sípályát korszerűsítették, új pályák és felvonók épültek és az új központot Monte Magnola-nak nevezték el. A terület másik fontos síközpontja Campo Felice a Monte Rotondo csúccsal. Az egész évben működő, hétvégi pihenőhely elsősorban a belföldi turizmusra épít. Tavasszal gyalogosan, kerékpáron vagy lóháton kirándulnak itt az olaszok, gombát (elsősorban szarvasgombát) gyűjtenek és élvezik a természet szépségét. Télen természetesen síelnek, szánkóznak és korcsolyáznak, de nagyon népszerű ezen a területen a snowkite is.

A terület legmagasabb pontja 2056 méteren van a falu pedig 1200 méteres magasságban. A pályák nem hosszúak, hiszen összesen mintegy 20-30 kilométeresek. Ám ennek ellenére bankkártyával is megvásárolható felnőtt szezonbérletek mégsem a legolcsóbbak: 2010/2011-re 460 euróba kerülnek. Persze az élmény bőven megéri az árát, hiszen akár a hitről elmélkedünk a hegyekben, akár a varázslatos táj szépségében gyönyörködünk, ez a régió nem fog csalódást okozni.

-SzK-