A Journal of the American Medical Association (JAMA) című szaklap szerdán megjelent számában közöl kommentárt gyerekorvos szerzőktől, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy a genetikai tesztek önmagukban nem alkalmasak annak megállapítására, hogy melyik gyerekből lesz élsportoló. Nem javasolják azt sem, hogy egy ilyen teszt eredménye alapján döntsenek a szülők arról, hogy milyen sportágat kezdjen el gyerekük. 

Az utóbbi években a genetikai kutatások több olyan gént azonosítottak, melyek összefüggésbe hozhatók az erővel, a gyorsasággal, a kitartó igénybevétellel, olyan tulajdonságokkal, amelyek a sportteljesítményhez szükségesek. Alison Brooks, a Wisconsini Egyetem kutatója azonban kommentárjában azt hangsúlyozta, hogy vélhetően több száz további jegy, valamint tapasztalat együttesen határozza meg azokat a képességeket, melyekre a élsportban szükség van.

Az interneten megrendelhető genetikai tesztek sokszor az ACTN3 jelű génváltozat jelenlétét vizsgálják, amelyet a kutatások a kirobbanó izomteljesítményhez kötöttek. Ilyen típusú erőre van szükség például a rövidtávfutóknál és a súlyemelőknél. Stephen Roth genetikus azonban rámutatott, hogy világszerte az emberek mintegy 80 százalékánál jelen van ez a változat, mégis csak kevesek válnak élsportolóvá. Másrészt igaz ugyan, hogy az a génváltozat, amely az emberek további 20 százalékánál megtalálható, kevésbé teszi alkalmassá hordozóját az efféle sportokra, mégis akadnak kivételek szép számmal. Példának hozott fel Roth egy spanyol távolugrót, aki az olimpiai szereplésig jutott annak ellenére, hogy az utóbbi génváltozatot hordozza. 

Orvosetikusok arra is felhívják a figyelmet, hogy egy gyerek jövőjét anélkül határozhatja meg egy ilyen tesztre alapozott döntés, hogy a teszteredmény valós tartalmával tisztában lennének az érintettek. Az egészségügyi genetikai tesztekre vonatkozó FDA-szabályozás a sportgenetikai tesztekre nem vonatkozik az Egyesült Államokban, így a gyártók a gyógyszerügyi hatóság engedélye nélkül hozhatják forgalomba ezeket a termékeket.