Az ügyben a nyomozás még folyamatban van, és amíg le nem zárult, nem lehet véleményt alkotni - mondta Rácz Jenő, a kórházszövetség elnöke kedden. Felhívta a figyelmet: a Magyar Hírlap cikke "nagyon súlyos állításokat" tartalmaz, amelyek jelenleg még csak feltételezések. Amíg ezeket nem támasztják alá bizonyítékokkal, az ártatlanság vélelme mindenkit megillet - tette hozzá.

A kórházszövetség elnöke elmondta: a magyar jogrend az eutanáziának sem a passzív, sem az aktív formáját nem fogadja el. A jogszabályok egyértelműek, betartásuk nem egyéni elbírálás kérdése. "Ilyet jelen pillanatban a magyarországi jogszabályok szerint nem lehet csinálni" - emelte ki Rácz Jenő.

Szűkszavú közlemény a rendőrségtől

A Magyar Hírlap keddi számában írt arról, hogy információik szerint morfintúladagolásban meghalt betegek ügyében vizsgálódik a Budapesti Rendőr-főkapitányság a fővárosi Uzsoki utcai kórházban, a fül-orr-gégészeti osztályon szombaton házkutatást tartottak. A lap információja szerint a rendőrség a kórházi osztály 2005 és 2007 között folytatott gyakorlatát vizsgálja; végstádiumban lévő daganatos betegeknek a fájdalomcsillapításhoz szükséges morfiumadag négy-ötszörösét adták be, amelytől az érintettek néhány napon belül meghaltak. A cikk szerint a rendőrök a hétvégi házkutatáson orvosi dokumentációkat foglaltak le, és nővéreket hallgattak ki.

A rendőrség a honlapján kedden szűkszavú közleményében azt írta: emberölés bűntett elkövetésének gyanúja miatt ismeretlen tettessel szemben folyik a nyomozás, még senkit nem gyanúsítottak meg. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium egészségügyi államtitkársága azt közölte, az Uzsoki kórház ügyében rendőrségi vizsgálat folyik. Ennek lezárultáig az ügyben az egészségügyért felelős államtitkárság nem kíván nyilatkozni.

Dudás Szabolcs

"..nem maradhatott volna titokban"

A Magyar Orvosi Kamarának (MOK) nincs joga bármilyen módon vizsgálni a fővárosi Uzsoki utcai kórházban történt állítólagos gyanús halálesetek ügyét - mondta Éger István, a köztestület elnöke kedden, hozzátéve: amíg a hatósági nyomozás tart, az ügyet visszafogottan kell kezelni, és fenn kell tartani az ártatlanság vélelmét. A kamara elnöke szerint sem a konkrét ügyről, sem a lap által hivatkozott korábbi cikkről nem hallott. Személyes véleménye szerint viszont a Magyar Hírlap cikke tele van olyan állításokkal, amelyek életszerűtlenek, főleg a gyógyszeradagok fogyásának vonatkozásában.

Éger István azt mondta, "ha az valóban így történt volna, az nem maradhatott volna titokban". A MOK elnöke kiemelte: egy folyamatban lévő büntetőügyről nem kíván nyilatkozni, de általánosságban véve az ilyen magatartás nem megengedhető. Éger István azt mondta: ha bebizonyosodik a cikkben felvázolt szabálytalan gyógyszerhasználat, esetleg az eutanázia, az egyértelműen etikai vétségnek minősül, és ezen felül az ügynek büntetőjogi következményei is lehetnek.

Hozzátette, az orvosi kamara jelenleg érvényes, valamint a jövő januártól hatályos etikai kódexe szerint a szabálytalan gyógyszerhasználat mint szakmai szabályszegés etikai vétségnek minősül, az eutanázia pedig tiltott. A kamara kizárólag akkor foglal hivatalosan állást az ügyben, ha bizonyítékok alapján konkrét személyt gyanúsítottak meg - hangsúlyozta Éger István, megjegyezve: "ha ilyen előfordul, azt nem lehet szó nélkül hagyni".

Már fél éve beszélik a szakmában

A Magyar Hírlapnak egy neve elhallgatását kérő orvos azt mondta, szakmai berkekben fél éve beszélik, hogy vannak fővárosi kórházak, amelyekben rendszeresen alkalmazzák a fenti gyakorlatot, amelyről egy - orvoskörökben nagy felzúdulást keltő - cikk is megjelent egy szaklapban, Szándékos morfintúladagolás Magyarországon címmel.

A cikket Márkus Attila írta, aki egy meg nem nevezett kórházi osztályon folytatott gyakorlatról számolt be. Ennek az a lényege, hogy a gyógyulásra esélytelen daganatos betegek esetében túladagolják a morfint. Az áprilisban megjelent írásban az áll: "egy magyar kórházi osztályon folytatott gyakorlatot mutatunk be (...) Az ismertetett eljárás lényege, hogy olyan daganatos betegeknél, akiknek gyógyulása esélytelen, és várhatóan két-három héten belül bekövetkezik a vég, a fájdalomcsillapításhoz szükséges morfinadag négy-ötszörösével érik el, hogy néhány órán belül kómába essenek, és néhány napon belül meghaljanak".

A cikk beszámol arról, hogy egy daganatos betegeket kezelő osztályon dolgozott, és ott a viziten elhangzott: "kezdjük el" vagy "adjunk MO-t", és ilyenkor "az egyébként fájdalom nélküli betegnél, leállították minden más fájdalomcsillapító adását, és a perzisztáló súlyos fájdalmat adekvátan csillapító bazális ópiátterápiához szükséges fájdalomcsillapító adag négy-ötszörös dózisáig emelve, intravénás morfininjekció adását rendelték el. A beadott morfintól néhány órán belül kómába esett a beteg, és a növekvő morfinadagok mellett egyre jobban megjelent a morfin légzésdeprimáló hatása, ami néhány napon belül halálhoz vezetett" - írja a cikk.

A perzisztáló fájdalom tartós fájdalmat jelent. A bazális ópiátterápia az ópiumszármazékokat alkalmazó szokásos kezelés. A légzésdeprimálás a légzés gátlása.

Volt, hogy hibáztak a morfinnal

Márkus Attila szerint előfordult, hogy hibáztak az orvosok, és túl korán, a beteg túl jó általános állapota mellett rendelték el a morfin túladagolását. Ennek az lett a következménye, hogy a beteg hozzászokott, és hatalmas morfinadagokat kapott, amelynek az vetett véget, hogy "a kórház gyógyszerraktára után kifogyott a budapesti gyógyszer-nagykereskedő, majd a gyógyszergyár morfinkészlete is. Ez után álltak át 10-20 ampullánként adagolt nyugtatókra, míg végül meghalt a beteg" - olvasható.

Olyan is előfordult, hogy a folyamat során a beteg kikerült a kómából, próbált értelmesen kommunikálni, s erre a gyógyszeradagot elrendelő orvost leszidta a felettese, hogyan hagyhatta a beteget felébredni. "A morfinadás elkezdése után 'műhibaként' kezelték, ha öntudatra ébredt a beteg." Márkus Attila kitért arra is: az ott dolgozó orvosok és nővérek, akik gyakran cserélődtek az osztályon, "mintegy természetesnek vették, hogy morfintúladagolással rövidítik meg a betegek életét". Mint a cikkben olvasható, az eljárásról az orvosi megbeszéléseken, illetve Márkus Attila meggyőzésére annyit mondtak: "kellemetlen dolog meghalni".

Véleménye szerint "az orvosok a folyamatos, gyógyításra irányuló tevékenységük közben azt gondolták, hogy csak annak lehet értelme, ami ebbe az irányba mutat. Nem tudatosították magukban, hogy az életből való távozáskor is sok teendője lehet valakinek: elbúcsúzhat a szeretteitől; megbánhatja bűneit; megbocsáthat haragosainak; példát mutathat abban, hogy hogyan lehet emberként viselkedni akkor, amikor az orvos már csak a szenvedő testet látja benne".