A 21. századi orvoslás legnagyobb feladata az lesz, hogy enyhítse az öregedés kínjait, visszaszorítsa a betegségeket, és a lehető legtovább fenntartsa az egészséget. Úgy kellene meghosszabítani az életet, hogy az egészségben töltött évek számát növeli, az életminőséget pedig a lehető leghosszabb ideig fenntartja. Filippo Ongaro, a rendszerszmléletű medicina elismert szaktekintélye, most elkészült könyvében – amely magyarul a HVG Kiadó gondozásában jelent meg, Úgy egyél, hogy jól legyél címmel – a modern orvoslás korszakalkotó újdonságait igyekszik bemutatni, úgy hogy azt a mindennapi gyakorlatba is próbálja belehelyezni.

Válaszokat kaphatuunk olyan kérdésekre, mint például hogyan őrizhetjük meg egészségünket és hosszabbíthatjuk meg életünket, milyen életmódot folytassunk, hogyan változtassunk étrendünkön, illetve hogyan készüljünk fel életmódunk megváltoztatására.  

Mi a közös a száz éves emberekben?

Az Európai Űrügynökség életmód-tanácsadó és rehabilitációs részlegének egykori orvosa könyvében kitér arra is, mi kell ahhoz, hogy az ember lehetőleg a századik születésnapját is megérje. Az egyik közös dolog ezeknél az embereknél például az, hogy mindegyikükben kimutatható a genetikai egyezés egy dologban: kevés interleukin 6 (gyulladáskeltő citokin) termelődik szervezetükben. De van más hasonlóság is, mégpedig az élethet való hozzáállásuk. A hosszú életűekre – földrajzi elhelyezkedéstől, és táplálkozási módtól függetlenül – jellemző, hogy keveset esznek. Ez a 80 százalékos szabály, azaz sosem laknak jól teljesen, csak körülbelül 80 százalékig. (A súlyfelesleg legfőbb oka ugyanis az éhségszabályozás hibás működése, amiért viszont nagyrészt a táplálkozásunk a felelős. Az éhségszabályozás azért romlik el a szervezetünkben, mert olyna ételeket eszünk, amelyeket a testünk nem simer fel, sé ez gyakran arra késztet minekt, hogy többet együnk.)

Ezen emberek étrendjében egyértelműen a növényi eredetű táplálékok vannak túlsúlyban, kevés húst fogyasztanak, és azt sem szupermarketekben veszik. Életüknek van értelmük, van életcéljuk. Továbbá mindig szánnak időt magukra, ha úgy látják jónak kevesebbet dolgoznak, és többet pihennek. Mozgásban vannak, ami nem feltétlenül sportolást jelent, inkább azt, hogy a mozgás életünk természetes velejárója. Népes közösség tagjai: rokonok, barátok veszik őket körül, gondoskodnak róluk és megvannak a feladataik. 

Úgy tűnik tehát, hogy van egy bizonyos recept, amely sok ember számára lehetővé teszi, hogy genetikai adottságaikat a lehető legnagyobb mértékben kihasználják. Ennek az

életelixírnek az összetevői: mozgás, társas élet, napfény és a helyes táplálkozás. Vegyük ezeket sorra, kicsit részletesebben.

A nyugati ember, mintha két ellentétes irányba haladna, vagy egész nap ül, és nem mozog, vagy túlzásba viszi a testedzést. Az emberi test számára alapvető szükséglet a mozgás, de ez nem jelenti azt, hogy évtizedeken keresztül el kell menni a teljesítőképesség határáig. A túledzés az izmok, és ínszalagok, és az ízületek, korai elhasználódásához vezet. Ésszerűbb lenne rendszeresen, és kíméletesen edzeni, sétálni, biciklizni, vagy személyre szabott gyakorlatokat végezni.

A szociális életünk is megér néhány mondatot. A szerző szerint ugyanis technológiai magányban élünk. Okostelefon, számítógép, videójáték, zenelejátszók vesznek körül, miközben egyre kevesebb az emberi kapcsolat. Ráadásul ismeretlen emberek százait látjuk naponta, a buszon, olyan emberek között mozgunk, akikhez semmi közünk. Mindez nagyon távol tart attól az életformától, amelyben az emberiség szocializálódott. Pedig az ismerős arcok látványa ugyanis megnyugtató.

A bárátok is érdemelnek azért egy kis figyelmet. A könyv idéz egy kutatást, amely azt mutatta ki, hogy ha három barátunk túlsúlyos, 50 százalékkal nagyobb az esélyünk arra, hogy magunk is azok legyünk. De ennek a fordítottja is igaz: ha olyan emberek vesznek körül, akik helyesen táplálkoznak, mi is nagyobb valószínűséggel fogunk egészséges ételeket enni, ha a barátaink sportolnak, nagyobb sansszal tesszük mi is ezt.

Azokon a területeken, ahol a magas életkor a jellemző, az emberek jórészt kizárólag gyalog mozognak, a klíma pedig lehetővé teszi, hogy életük nagy részét szabad levegőn töltsék. Már korábban kimutatták, hogy a napfény hatására termelődő D-vitaminnak egészségvédő szerepe van.