Minden 259 ezer amerikai állapolgár maratoni, vagy félmaratoni futóversenyen részt vett futó közül egy meghalt. A kutatók szerint azonban többségüknél kiderült, hogy valamilyen szívbetegségben is szenvedtek. Csak a tengeretúlon évente 450 ezer ember teljesít valamilyen maratoni versenyt, ezért az Amerikai Futó Egyesület ügyvezető igazgatója, David Watt szerint fontos, hogy megnyugtassák a sport kedvelőit. 

A Massachusetts General Kórház kutatói, hogy pontos képet kapjanak a hirtelen szívmegállás előfordulásáról és kimeneteléről, 2000-ben átfogó vizsgálatba kezdtek. Aaron Baggish vezetésével a csoport elemezte az összes maratoni (42 195 m) és félmaratoni (21 097,5m) versenyző adatait. A tízéves időtartam alatt az összesen a 11 millió résztvevő közül 59 futónál fordult elő hirtelen szívmegállás, amely 71 százalékuknál halálos volt, és 40 százalék a teljes maratoni távon történt. Az érintettek átlagéletkora 42 év volt, de a legfiatalabb, aki életét vesztette csupán 39 éves volt, míg a legidősebb túlélő 49 éves volt.

A hirtelen szívmegállások mögött 15 esetben úgynevezett hipertrófiás kardiomiopátia, vagyis egy olyan szívizombetegség állt, amelynek hatására a kamrák fala megvastagodik és merevvé válik, még akkor is ha a szív terhelése nem növekszik. A hirtelen szívmegállások legtöbb esetét egyébként ez a betegség okozza. A 15 beteg közül emellett más szívbetegsége, például valamilyen gyulladásos szívizombetegsége is volt. A vizsgált esetek közül egy másik futó a hőgutától vesztette életét, míg valaki pedig az úgynevezett hiponatrémiás állapot miatt, ami a kiszáradáshoz hasonlóan veszélyes, akkor alakulhat ki, ha valaki túl sok vizet iszik, és nem pótolja az elvesztett sót.

A szakértők szerint a hirtelen szívmegállást csak a sportorvosi vizsgálatokkal lehet kiszűrni, ahol az arra való hajlamosító tényezőket vizsgálják. Egyre több azonban az amatőr sportoló, akiket nem ellenőriznek szakszerűen. A hirtelen szívmegállás bár többnyire halálos, életmentő lehet, ha a helyszínen van defibrillátor, a futóversenyek esetében akár 1-2 kilométerenként elhelyezve. A szakértők azonban nem győzik hangsúlyozni, hogy hallgassunk a testünk jelzéseire, és ha mellkasi szorítást, szédülést vagy például légszomjat érzünk, álljunk meg.