Világpolgártársak, teszteltük a pesti gyrost
Száraz a hús? Híg a tzatziki? Átázott a tészta? Nincs fajtiszta gyros.
Kebab, gyros vagy döner? A kérdés maga a kultúrák találkozásának bizonyítéka. Elégséges felelet nincs a kérdésre: a pita tésztában görögök, perzsák, örmények, zsidók és arabok szétválaszthatatlanul ölelkeznek össze, a forgónyárson a Földközi-tenger szomszédos civilizációi örvénylenek, a tzatziki szószban medencésszexel Európa és Ázsia. Fajtiszta változatot már nem ismerünk – a konyhadarwinizmus felszámolta az életképtelen árjákat és az életlen késeket.
Az ezernemzetű Budapest nem csupán metropolisz, mint a tündöklő Alexandria, a szent Jeruzsálem, vagy a pezsgő Bagdad, hanem maga a Lakott Világ. Kiskörút, nagykörút, selyemút, macskakő és sínpárok kötik össze a világvárosokat. Az utak mentén gyros büfék pettyezik a térképet.
Ezekre a tulajdonságokra figyelünk:
1. Zsebes iskola vagy rollni iskola: nem húz szívünk egyik akadémiai közeg felé sem. Előbbi esetben pita tésztába kerül a tartalom, az utóbbi esetben egy pofás mediterrán palacsintát kapunk.
2. Joghurt viszkozitása: A híg és ízetlen önteteket ócska hamisítványnak tartjuk. A viszkozitás legyen magas.
3. Húsropi és húsforgács: Ha túlgrillezi a szakács a húst, kiszárad. Szeleteléskor törik, apró forgácsok hullanak a nyársról. Persze azt sem szeretjük, ha nyers medvetalpakat gyömöszölnek a pitába. Javasoljuk az daidaloszi arany középutat.
4. Színpalettája és kultúrtarkasága: Tucatnyi hozzávaló tucatnyi színben – de tudjuk, hogy az ételek tarkasága dupla-vagy-semmi játék. Értik mire gondolunk…
5. Ergonómia és formatervezés: Azt várjuk a büféktől, hogy leleményesen csomagoljanak. Szalvétát, papírt, alufoliát kényelmesen és gyorsan szeretnénk lefejteni a szendvicsről, anélkül, hogy letálalnánk magukat.
A kiválóságot π-ben mérjük, a maximum: 3 π. Ma nem biztos, hogy elérjük...
Mielőtt útra kelünk
Ránézünk a térképre, és megállapítjuk: a Lakott Világ óriási. Pezsgő nagyvárosokat is találunk, mint például a Jászai Mari tér, és távoli oázisokat, mint Pünkösdfürdő. Az antik utazó csak több kalandon keresztül ismerheti meg a földi kozmoszt. Íme, az első.
Gyros Büfé, Józsefváros, Alexandria – társtesztelőnk: Krími Küklopsz és Dzsidátrázó Slakker
Nagy Sándor, a Lakott Világ egyesítője már maga mögött hagyott egy sikeres görög, kisázsiai és szíriai hódítást, amikor Egyiptomba érkezett a négyes-hatoson. Körülnézett a sivatagban, nem messze a tengerparttól és azt mondta: „Baszkikám.” Ógörögül ez annyit tesz, hogy „alapítsunk várost a semmi közepén, és nevezzük el rólam Alexandriának, vagy a vegákról Las Vegasnak.” Győzött a hiúság, és megszületett Józsefváros.
Itt, az Üllői út-Ferenc körút-József körút metszéspontjában járunk, az árkádok alatt. Krími Küklopsz és Dzsidátrázó Slakker gazdagon kéri a saját változatát, mi visszafogottabb verziót rendelünk, inkább a húsra koncentrálunk. Míg készül, addig múltidézünk.
Azokban a bizonyos boldog 19. századi években, amikor a Váci út (ma: Bajcsy-Zsilnszky út), a Sugár út (ma: Andrássy út), a Nagykörút és az Ország út (ma: Károly körút) kiépültek, az Üllői út is megérett arra, hogy megerősödjön. Még a 60-as években a Pesti Közút Vaspálya Társaság (PKTV) rátermett üzletfejlesztői körülnéztek, és látták, hogy míg a tehetősebb kerületekben omnibuszok, fiákerek és konflisok fuvarozták a polgárokat, de az egyre népesedő peremterületekre még nem csapott le senki.
1869 januárjában el is indult a lóvontatta vasút az 50-es vonalon. Másnak is megtetszett a közlekedésben rejtőző üzlet, kicsit talán zavaros is, hogy a szaporodó cégek közül ki, mikor, kit vásárolt fel, de a lényeg: a konkurencia és a villamosítás együtt robogott be az Üllői útra.
Tömegközlekedéshez tömeg is kell, ezt pedig Ferencváros és Józsefváros nem győzte a kapualjakból, a körgangos házakból és az alacsony, vidékies otthonokból az utcákra ontani. A városrészek pedig vidékről és a határon túlról verbuválták a lakókat. Ne feledjük, merész városalapítókról szól a történet, akiknek csak egy szerényen fizető munkahelyre volt szükségük, mint a Boráros tér raktárai vagy az Elevátor ház, a Braun likőrgyár az Üllői út 60.-ban, vagy egy téglagyár. Ha ezt megkapták, pillanatokon belül elkezdtek önmaguk szórakoztatásával foglalkozni, aminek öt alapkelléke: kávéház, foci, cigányzene, kockás abrosz és lapok.
Lapot és kávét kaphattak a Gebauer kávéházban, az Üllői ferencvárosi oldalán. Egyesek szerint itt született a Fradi. Néhány háztömbbel odébb, a Tűzoltó utcában focizott a Tizenegyek bandája, akik Gebauer József tejivóját (mert hiszen törvény szerint nem nevezhette magát kávéháznak) második otthonként és raktárként használták. A házigazda ugyanis először focilabdát adott a társaságnak, majd 100 forint alapítótőkét, hogy az "Erkölcs-Erő-Egyetértés" jelszó alatt és zöld-fehérben edzenek.
Mások szerint nem itt született a sasok klubja, hanem a Viola utca sarkán a Gutgessel vendéglőben, ahol kockás abrosz és cigányzene is volt.
A kávéillatból azóta gyros aromafelhő kerekedett. A környék pedig világvárosibb, mint a kormányzati és üzleti negyedek metropolita látványépítészete. Miért is? Mert egy világvárosban az egész világ lakik, nyelvre, bőrszínre, foglalkozásra nagyon is tekintettel. Ez a vegyespárok városrésze, a nyelvi mutációk epicentruma, ahol a történelmi magyar palotáktól a proletár toronyházig mindent megtalálunk.
A büfé a zsebes-iskolát követi, nagyon helyesen, mert alaposan megrakják húsforgácsokkal. Talán túlforgácsolt a fiatalember a pult mögött, vagy csak a grillező működik túl lelkesen, az apró szeletek morzsolódnak, szárazabbak a kelleténél. Az öntet a joghurtot már a háta mögött hagyta, de a tzatzikit még nem éri el, sajnos híg. Szerencse a szerencsétlenségben: ellensúlyozza a szárazságot.
Küklopsz és Slakker elégedett a saját verziójával, s bár ők is érzik, hogy a pulyka – merthogy abból készült – nem elég lágy és szaftos, a zöldségágy tovább lazítja a gyrost. Színpalettája ugyan teljes, de kultúrtarkasága kevésbé izgalmas. A civilizált étkezésre semmi esélyünk, ezért a Malév logós fedélzeti szalvétákból két marékkal veszünk el.
Egy π.
Star Kebab, Belváros, Rodosz – társtesztelőnk: Ibrahim kádi
A gyros világ gyújtópontjában járunk a Károly körút és a Dob utca sarkán.
Néhány méterrel odébb, a Madách-házak környékén bő két évszázada balkáni és európai kereskedők adtak-vettek a piacon. A legfőbb közvetítők a diaszpóra népei: örmények, zsidók és görögök. Nem véletlen hogy Zsidópiacként is ismerjük: Napóleon háborúinak idején a kontinentális blokád elzárta a tengeri útvonalakat a kisázsiai kereskedelemtől, így a Duna fokozott szerephez jutott, s Pest jelentősége is megnőtt. A folyó felől a mai Deák Ferenc utca vonalán érkeztek az áruk a vásártérre.
Ide látogattak el a balkáni szefárd, a helyi és német askenáz, de még a budai udvari zsidók is, akik saját vagy más nevében adtak-vettek. A pesti polgárok, ekkor csak az évi négy nagy vásáron tűrték meg a városhatárban nyüzsgő színes népséget, legfeljebb rövid távú szállást engedélyeztek, azt is a városfalon kívül.
Ahogy a vásárok sűrűsödtek, egyre világosabbá vált, hogy állandó lakhelyre lesz szüksége a gyakori kereskedőknek. S mivel a számos vásár egyre nagyobb vagyont hozott, a helybéliek is egyre rugalmasabbá váltak. (Ehhez persze a felvilágosult II. József törvényei is hozzásegítettek.) Először hosszabb távon is vendégeskedhessenek a kereskedők, majd megnyílt az Orczy-ház, ahol a zsidó utazók ehettek, ihattak, még saját zsinagógát látogathattak. Végül pedig kialakultak a jogi keretek arra is, hogy letelepedést nyerjenek.
A ház névadója az Orczy-család. Ezen belül fontos szerepet játszott Orczy József báró, Zemplén megyei főispán, akinek nevét az Orczy-kert is őrzi. A báró vette meg a szomszédos telek épületét, ami az Angelek királya fogadót nevet viselte. Igen, innen kapta nevét a mai Király utca, a városba költözés fő csapásvonala. Mi sem természetesebb, hogy a környék lett a zsidó negyed.
Mintha a régi multikulti nyüzsgés költözne vissza a Star Kebab teraszára. Az eladók két tört magyar kifejezés között gyakorlottan forgatják a hatalmas szablyákat, miközben francia, angol és magyar nyelvű vendégek bicikliket parkolnak és rendelnek. Ők az Európa- és romkocsmajáró, városfaló slakkerek. Kizárólag átmeneti állomásokon találhatóak meg, mert mindig oda vágynak, ahol éppen nem járnak, ezért állandóan jönnek-mennek. Itt is 15 percre pihennek meg, de szakértői gyorsasággal és rutinnal találják meg kényelmüket – ahogy mások hosszú időre rendezkednének be.
A Star Kebab közel-keleti ízléssel zsúfolja tele portáján a cégért. Paradicsomi túlburjánzói bőséget ígér a rengeteg egymásba gabalyodó kebab, húsgolyó, zöldségköltemény és tészta, ami a kiszolgálás helyét keretezi.
Kérünk egy szofisztikált és egy fickós változatot, amelyek látványos sebességgel készülnek el. Közepes méretű húsforgácsok hullnak. A rollnizós iskolát követik, a csomagolás ergonómiája és formatervezése is kifogástalan: a szendvics testén köldökig lecsúsztatott alufólia maga a tálalás esztétikája. Igényes, étvágygerjesztő, és megakadályozza, hogy átmintázzuk ruhánkat, egyúttal könnyű lefejteni, ha a gyros második feléig eljutottunk. Ezen a színpaletta leleményes kihasználása is segít.
De más területeken is csak dicsérni tudunk. Mi a szofisztikált joghurtosat fogyasztjuk borjúval, Ibrahim kádi a csípős változathoz csirkét kért. A hús megsült, de maradt lágy. A joghurt azonban nem tzatziki, híg, karaktere gyenge.
Két π.
Szeráj, Lipócia Rodosz – társtesztelőnk: Oriza Triznyák
A vízpart a nyüzsgés garanciája. Kikötő, rakpart, Margit híd, nagykörút, kormánynegyed és pályaudvar tereli a gyros akropolisza felé a tömegeket, a Szerájba. A Jászai Mari tér közelében a Szent István körúti megabüfé személyzete is izgága soknemzetiségű műhely. A megfelelő és időtakarékos választáshoz teljes képgaléria csüng az hosszú-hosszú pult felett – erre most nincs nagy szükség, rögtön rendeljük a tesztalanyt, szendvicsként és nem tálként.
A tálcánkkal végigjárjuk a kelet-mediterrán büfékultúra teljes univerzumát, előttünk ilyen olíva, olyan kebab… időközben lepereg a környék várostörténete.
Aminek egyetlen igazi kihívása a mocsárlecsapolás volt. A Duna egy oldalága csatornaként nyúlt a mai Szent István körút mentén az Oktogon irányába, tompa nyári melegben szúnyograj marta csipkésre a parton andalgó párok testhajlatát. Akárcsak a Zsidópiacon, itt is megütköztek a modernizáló és konzervatív történelmi erők, s ahogy az Üllői út, úgy a Nagykörút nyomvonalán is utat tört a fejlődésnek az Osztrák-Magyar Monarchia éveiben dübörgő ipari forradalom.
Ugyan az első tervek szerint egy tőkeerős befektetőcsoporttal a háttérben megmaradt volna a vízi útvonal, 12 híddal, zsilippel a mai Jászai és Boráros terek helyén, de az 1873-as válság szerényebb és szárazföldi tervekre kényszerítette a városatyákat. (Gondoljunk bele, ma a combinók helyett hajók szállítanák az utasokat!) A vizenyős tájat lecsapolták, feltöltötték, hidat építettek a tövében, sínpárt fektettek, lóvasutat, majd villamosjáratot tereltek rá, és addig nem nyugodtak a helyiek, amíg be nem következett a baj: színház nyílt a közelben, a Víg, 1896-ban.
A történelmet minden választáson újraéli a határvidék: egyik oldalán a liberális hajlamú Újlipócia világfalu polgárai, másikon a konzervatívabb lipótosok. Konfliktus nincs, mindkettő lesajnálja a másikat, nemes társadalmi gesztus a szolidaritás. Akad azonban cukrászda, mozi, Láng könyvesbolt, ilyen kávézó, olyan étterem, pici park. Napjaink történelme: a Kino a Vígszínház mellett nem tudja tovább fizetni tartozásait, bezár, együtt a távoli Tabánnal.
És a Szeráj? Nézzük: húsforgács – borjú – rendben van, enyhén fűszeres, s ha nem is szaftos, akkor is ízes. A rollni iskolát követő tészta már nem túl meggyőző, gyengécske, élettelen. A joghurt kicsit hígra sikeredett, de jót tesz.
Derekasan megtömték, nem panaszkodhatunk, a színpaletta tarka, szépséges, örömmel harap nagyot a révbe ért utazó.
Két π.
Majd megyünk tovább, keressük a három π helyét.
Korábbi tesztek:
Igazi kakaós csigára vágyik? Itt találja
Ahol igazi rántott húst lehet enni - Nagy Levin és a panírpédia
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
