szerző:
Orcifalvi Anna Nóra
Tetszett a cikk?

Hárman jártunk New Yorkban. Emléktáblák mögött keresgéltünk. Hátunk mögé lestünk időről-időre. GPS-t szorongattunk, csodabogárként eltűntünk egy bokor vagy szobor mögött a Central Parkban. Ez a geocaching.

Magyarul ládavadászat. Kincskeresés, az örökzöld játék, amit nagyvárosokban, erdőkben, hegyen-völgyön akár a felnőttek is élvezhetnek. Nem kell hozzá más, mint egy okostelefon vagy GPS, és az elrejtett láda pontos koordinátája. Magyarországon már több mint 2 500, a világon pedig több mint 1 millió láda várja, hogy megtalálják. Mi 17-t kerítettünk elő 3 hét alatt.

©

Az eltűntetett ládák felfedezése korántsem egyértelmű. Ugyan pontos koordinátákat kaphatunk a világhálóról, hogy hol keressük, de a környezetének leírását, az útbaigazítást rejtvényekben adják tudtunkra. A hazai ládák rejtekhelyeit a geocaching.hu oldalon, a külföldiekét pedig a geocaching.com portálon leljük meg – írta korábban a hvg.hu.

Budapesten is izgalmas a játék, azonban sokkal lelkesítőbb New Yorkban, hiszen a metropoliszban jóval több a felderítésre váró kincs, minden sarkon akad egy-egy mikroláda, és ahol sokkal nehezebb észrevétlenül kutakodni utánuk, anélkül, hogy gyanút keltenénk fura viselkedésünkkel. Bár jáhatunk könnyebb terepeken, ahol nem is olyan feltűnő akár négykézláb csúszva keresni egy-egy ételhordó dobozt, akadt olyan helyszín is, ahol a helyiek gyanakodva figyeltek minket. A World Trade Center egyik emlékművénél már nem mertünk önfeledten kutakodni, hiszen a WTC-témára még ma is különösen érzékenyek a városlakók. New Jerseyben egy rendőr állított meg minket, mint kiderült azért, mert egy járókelő figyelmeztette, miközben egy emléktábla hátulját tapogattuk. Végül felvilágosítottunk a játék lényegéről.

Az egyik legnépszerűbb terület a Central Park.
©

Találtunk ládát fára akasztva, lámpaoszlopon, fűben és bokorban, szikla alatt, kőfalba rejtve és tucatnyit hagytunk hátra felfedezetlenül.

Külső szemlélőként nem csak furcsának, hanem értelmetlennek tűnhet a játék, hiszen a megtalált tárgyak cseppet sem értékesek. A keresés öncélú. A jutalom nem több, minthogy a nevünket beírhatjuk a minden egyes rejtekhelyhez csatolt naplóba, a logbookba. A Nagy Alma logbookjaiba óránként új név kerül, millióan játsszák a geocachinget. Multikulti összekacsintás, látjuk, hogy előttünk portugálok, németek, vagy ceyloniak írták be a nevüket. Közös titkot őrzünk. Ismeretlenül is ismerősök vagyunk.

Aki pedig haladó játékos, maga is kezdeményezhet.  Nagyobb ládákat túraútvonalak mentén a fák tövébe, vagy az avarba bújtathatunk, kisebbeket a nagyvárosokban rejthetjük el. Az utóbbiak a mikroládák, amelyek elférnek egy szobor talapzatán, egy ablakpárkány alatt, egy villanyoszlop hátulján, vagy egy csatornafedélen. De bármekkora is a láda és bárhová is tesszük, felelősséget vállalunk. Időnként ellenőriznünk kell, mert ellophatják, megsérülhet, vagy meghamisíthatják a logbookot.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Titkos üzenetet írtak a Perseverance ejtőernyőjére, és most már azt is tudni, mi volt az

Titkos üzenetet írtak a Perseverance ejtőernyőjére, és most már azt is tudni, mi volt az

Jön az új Windows-csomag

Jön az új Windows-csomag

Ne az alagsorban keresse a jegypénztárat a Keleti pályaudvaron

Ne az alagsorban keresse a jegypénztárat a Keleti pályaudvaron