Ha külön könyvet nem is, de egy hosszabb tanulmányt mindenképp megérne annak felderítése, hogy miért tekinti a magyar férfiak többsége alantas dolognak az öltözködést. Erre most nem vállalkozom, de néhány jellemző érv: a divat hülyeség, felesleges pojácaság, pénzkidobás, csak a melegek foglalkoznak ilyesmivel, stb.

Valami rejtélyes módon a világ számtalan más pontján ezeket az érveket már rég meghaladták (vagy soha nem is vetették fel) és nemcsak öltönyben tudnak jól kinézni, nekünk viszont még egy darabig biztos marad az unalmas és lelombozó utcakép. Addig is, íme egy összefoglaló a nemrég lezajlott férfi divathetekről, amik már a 2013-as trendeket vetítették elő.

A cél most sem az, hogy ezt bárki tetőtől talpig leutánozza, amit Firenzében, Milánóban, Londonban és Párizsban bemutattak, hanem az ötletmerítés: ebben az esetben néhány apró trükköt ellopni nagyon is ér.

Színt viselni szabad

Először is: jó lenne, ha a férfiak nekibátorodnának és elkezdenének színeket, mintákat építeni a ruhatárukba. A föld- és erdészszínek, bár biztonságosak, de mindenkit egyenmasszává mosnak össze. Ha a harsány nem fekszik, még mindig van kismillió másik árnyalat.

Miért lenne ördögtől való dolog fekete dzseki helyett egy tompább rozsdaszínű, olívazöld, bordó, mustársárga, mélykék vagy dohánybarna változat? A legnépszerűbb fazon egyébként a bomber és az amerikai baseball-dzseki volt, újabban bőrből - számtalan tervezőnél lehetett találkozni vele.

A másik megoldás kis felületre korlátozni a harsányságot: kezdetnek megteszi egy színes talpú cipő, egy élénk öv, nyakkendő, vagy olyan felsőrész, amiben húzódik egy vékony, de feltűnő csík. A Valentino tervezői és Dries Van Noten például pontosan ezzel a módszerrel éltek: élénk színű sávot varrtak a ruhaujjak belső felére vagy a pólókra, kiszínezték a military minta egy-egy tenyérnyi részét.

Dries Van Noten 2013-as kollekciója - kattintson a képre!

AP / Jacques Brinon

Eggyel bátrabbak viselhetnek színes vagy mintás nadrágot, zakót, inget, míg a szettjük többi része marad a klasszikusabb stílusnál. Kiegészítők közül egyértelműen az ezüst lakkbőr Oxford-cipő vitte a prímet (Thom Browne-nál és Jonathan Saundersnél), de több helyen felbukkant a túraszandálok kissé felturbózott változata is. Ezt viszont tényleg csak hivatásos divatőrültek fogják hordani (pedig volt a Givenchy-nál és Dries Van Notennél is, nem mintha ez megszépítené őket).

Bálnás öltönyt tessék

Voltak azért szép számmal olyan divatházak is, akik szívesen öltöztetnék szemkápráztató színekbe a férfiakat: Paul Smithnél, a Guccinál vagy a Salvatore Ferragamónál csak úgy hemzsegtek a pirosak, narancsok, fűzöldek, citromsárgák és pinkek. Leggyakrabban mégis a kékkel találkozhatunk majd, az egészen világostól a királykékig terjed a skála.

A Burberry Prorsumnál vad, metálfényű cukorkaszínekkel támadta a retinát számos ballonkabát, nadrág és felső, de még őt is felülmúlta az amerikai Thom Browne. Ő ugyanis szivárványszínekben pompázó kockás, illetve bálnamintás anyagokból készített egy egész sorozatot, a kezei közül kikerülő darabok kivétel nélkül elborultan extravagánsak. Ha többen járnának ilyen ruhákban, biztosan instant jókedvet eredményezne a látványuk.

A Burberry kollekciója - kattintson a képre!

AP / Luca Bruno

A mintákat szintén fantáziadúsan remixelték, a kockásat, csíkosat és military-t előszeretettel növelték óriási méretűre vagy épp zsugorították mikroszkopikus méretűre. A Kenzo például a leopárdmintát színezte és nagyította fel olyan módon, hogy arról semmiképp sem delejes szexbombák jutnak eszünkbe, inkább a katonai mintákra hajaz a végeredmény.

A virágmintát is számtalan módon használták fel: a Calvin Kleinnél csak jelzésértékűen volt jelen, a Bottega Veneta egészen halványra szívott virágos öltönyöket mutatott be, a Paul&Joe-nál viszont nem szégyellték egészen bútorkárpit-szerű rózsatengerrel megszórni a ruhákat, illetve Marc Jacobs sem fukarkodott a burjánzó ornamentikával.

Fiúbandák és sportos papok

Három fontosabb vonal mentén inspirálódtak a tervezők a 2013-as kollekciókhoz. Egyrészt még mindig nem unták meg a 80-as, 90-es évek stílusjegyeinek újrahasznosítását, ennek megfelelően voltak rövidebb szabású, bő farmerdzsekik (Calvin Klein Collection), csípő- és combtájban bővebb, fiúbandákat idéző nadrágszabások, batikolt minták (többek közt Issey Miyake), flaneling-patchwork (Louis Vuitton), pszichedelikus, neonban úszó minták (Topman Design). Kris Van Assche a hosszúujjú felsőre vett rövidujjú póló megoldást ültette át monokróm ingekre és zakókra.

Louis Vuitton 2013 Tavasz/Nyár - kattintson a képre!

AP / Jacques Brinon

Meglepetésemre a power dressing szimbóluma, a minden emberből téglalapot varázsoló kétsoros öltöny feltámadt hamvaiból (horribile dictu: rövidujjú zakóként is). Nem meglepő módon egyébként legerősebben két olyan divatház propagálta, akik már a 80-as években is az említett ruhadarab által lettek híresek: Giorgio Armani és a Versace. Utóbbi viszont most ujjatlan, rágógumi-rózsaszín változatban modernizálta.

A második jelentősebb hivatkozási pont India volt. Jean Paul Gaultier és az Etro is turbánt adott a modellekre, de a fényes anyagok, ejtett ülepű nadrágok, szellős tunikák, állógalléros ingek másutt is gyakran feltűntek. Gaultier nem volt egyedül azzal sem, ahogyan a bőszárú bermudákat újragondolta: rakott szárú nadrágszoknyává alakultak, de szmokingkabáthoz csak ő párosított MC Hammer nadrágot. Végül pedig a papi ruházat szolgált többeknek ihlettel.

Versace 2013-as ruhái - kattintson a képre!

AP / Luca Bruno

A Givenchy egész kollekciója a reverendákra, faliképekre és más vallásos jelképekre épült, de például a Valentino tervezői is felhasználták a miseingek szabásvonalait, csak épp sportossá téve őket.

Szóval uraim, fel van adva a lecke, lehet kísérletezni.