szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Hatalmas fej, gyámoltalanul kalimpáló elcsökevényesedett végtagok. Nagyjából így képzelhetjük el kései utódainkat, ha az evolúció a nyugati társadalmak emberének ülő életmódját követi. Fantazmagória vagy valóság? A gondolat egy ideje már a tudósokat is foglalkoztatja.

Legdrágább szervünk az agyunk. Jóllehet testsúlyunknak mindössze 2 százalékát teszi ki, az energiánk 20-25 százalékára tart igényt, mely arány kisgyerekeknél akár a 60 százalékot is elérheti – írja a Die Presse. Ráadásul egy széles körben elfogadott feltételezés, az expensive tissue, avagy drága szövet hipotézis szerint  az emberi evolúció során a többi, hasonlóan nagy energiaigényű szervnek kellett fizetnie az agy átlagon felüli növekedéséért. Egyes tudósok úgy vélik, az emésztőrendszer, mások szerint az izom- és zsírszövetek, valamint a szaporodás szervei fejlődtek vissza, hogy biztosítsák az agy evolúciójához szükséges erőforrásokat. Mindeközben az is vita tárgyát képezi, hogy megérte-e egyáltalán az áldozat, a nagyobb agy valóban jobb-e.

Belátható, hogy a fenti kérdéseket nem könnyű empirikus úton megválaszolni, ezért is figyelemre méltóak a svédországi Uppsala Egyetem nemzetközi kutatócsoportjának nemrégiben felmutatott eredményei.

A tudósok guppikkal folytatott kísérleteik során az evolúciót rövid távon befolyásolva elérték, hogy az elevenszülő halak harmadik generációjának agya már születéskor nagyobb legyen elődeikénél. Az így kialakult egyedek vizsgálatát követően arra a megállapításra jutottak, hogy a guppiknál az agy relatív méretének 9 százalékos növekedése a bélrendszer zsugorodásához és a születések számának 19 százalékos csökkenéséhez vezetett.

A „drága szövet hipotézis” tehát ez esetben beigazolódott, a kérdés már csak az, hogy a nagyobb agy előnyt jelent-e tulajdonosa számára. A projekt jelenlegi szakaszában úgy tűnik, a hímnemű guppiknál aligha. Egy teszt során a halaknak fehér papírra rajzolt fekete köröket illetve négyszögeket kellett összeszámolniuk. A helyes eredményért cserébe jutalomtápot kaptak.

A feladatot a nagyobb aggyal rendelkező nőstények egyértelműen jobban oldották meg, mint hímnemű társaik, méghozzá nagy valószínűséggel azért, mert míg a nőstény guppik a táplálékszerzésre, addig a hímek az utódnemzésre koncentrálnak. Persze ez utóbbi a guppilányokat sem hagyja hidegen, mi több, párt is a hímek testének fekete rajzolata alapján választanak. Más szóval még az is elképzelhető, hogy a fekete rajzok összeszámolásánál őket sem kizárólag az élelemszerzés motiválta.

A hímek pedig lehet, hogy csak azért nyújtottak rosszabb teljesítményt, mert a kísérlet nem az ő életmódjukat modellezte. Ezért a kutatók újabban azzal próbálkoznak, hogy a guppifiúkat a helyes számolásért nem extratáppal, hanem extrarandival jutalmazzák.
Az első eredmények állítólag biztatóak.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!