"Nem tartanám etikusnak az eltávozást" – interjú Kökény Roland olimpiai bajnokkal
Lecsengett az ötkarikás játékok utáni hajcihő, most még egy vébégyőzelmet tervez rövid távon Kökény Roland - párosban Dombi Rudolffal. A Honvéd-telepen beszélgettünk a sportolóval, aki 1988 óta álmodozott az olimpiai aranyról, és jó ideje már csak egy évre tervez előre. 38 éves lesz, mi fér még bele, és mi jön utána?
A K-híd kordon nélkül szokatlan, de a dimbes-dombos Hajógyári-sziget is igen kietlen így február közepén. Gyalog senki nem jár itt ilyenkor. A Honvéd telephez vezető utat betontömbök szegélyezik szlalomban. Kökény Roland rövid ujjú pólóban jön ki elém a Sportvendéglő kapujához, nehogy eltévedjek. Mintha egy nagyon messzi kelet-magyarországi vidékre érne az ember, úgy fest a Csónakház a téli fagyban, már csak egy láncra vert kuvasz hiányzik, aki megvakkan, ha valaki beteszi a lábát a szedett-vedett udvarra.
A kisvendéglő sem okoz csalódást, piros kockás viaszosvászon az abrosz, a pultban szalámis szendvicsek, még talán minyon is kapható itt, ahol megpihennek a sportoló – ifik, felnőttek és a nagy öregek. Az egyik asztalnál egy bácsi kolbászt szel a szálból, hazai csemege, illik megkóstolni. Finom, de erős, kenyér kell mellé. Az egyik gyerek kakaós csigát kér edzés után, mi meg letelepedünk az egyik asztalhoz beszélgetni Kökény Rolanddal, aki számos vb-t és Eb-t nyert már több mint két évtizedes pályafutása alatt. Az olimpiai dobogó legfelső fokára huszonnégy évet kellett várnia.
hvg.hu: Mit szólsz ahhoz, hogy kiveszik a birkózást az olimpiai sportágak közül?
Kökény Roland: Nehéz elhinni.
hvg.hu: Milyen érzés lenne, ha a kajakot húznák le a listáról?
K. R.: Szomorú lennék, mert ez a sportágunk megszűnéséhez vezetne itthon. Ezek után biztos, hogy sokkal kevesebben kezdenének el kajakozni, és még nehezebb lenne támogatókat találni. Egy olimpiai sportág sokkal népszerűbb és eladhatóbb.
hvg.hu: Te is ezért kezdtél kajakozni?
K. R.: Nem egészen. Édesapám Nyíregyházán és Szabolcs megyében alapított több egyesületet, az ő elhivatottságának köszönhetően nagyon sok fiatal kezdett kajakozni és kenuzni. Én ebbe a közegbe születtem bele. Még megvan az a makett kajaklapát, amit hároméves koromban elcsentem és a fürdőkádban kajakoztam vele. A vízitelepen nevelkedtem, vittem oda az osztálytársakat, haverokat. Kézenfekvő volt a kajak és a kenu, mégis először úszni kezdtem. De nem tetszett a sport bezártsága, 25 és legfeljebb 50 méteres medence. Ennél tágasabb térre vágytam, a szabadba. Itt ér a nap, fúj a szél. Hóesés, jégeső és zivatar. De kellett egy kicsit nőni, némi komolyság elengedhetetlen ehhez a sporthoz. De ennek ellenére, én már ötévesen vízen voltam.
hvg.hu: Miért?
K. R.: Mert szabad vízfelületen evezni egyedül, ötévesen nem veszélytelen.
hvg.hu: Mikor volt az első atrocitásod a természettel?
K. R.: Nagyon sok volt: amikor érzékeli az ember, hogy jön a jégeső például, az félelmetes tud lenni. Próbálsz menekülni, de utolér. Látod a vízfüggönyt, ahogy közeledik. Gyerekkoromban még volt, hogy hátat fordítottam neki, aztán rájöttem, hogy esélytelen vagyok. Edzés még nem maradt el, azért mert esik az eső.
hvg.hu: Miért nem a kenu mellett döntöttél?
K. R.: Mert kényelmetlenebb. Nem mindegy, hogy ül (kajak) az ember, vagy térdel a hajóban (kenu). Ez utóbbi azért egy természetellenesebb testhelyzet, máshogy is mozgat meg.
hvg.hu: Édesapád is edzett?
K. R.: Igen. Persze mindig többet követelt tőlem, mint mástól, és folyton beleszólt a pályafutásomba. Jó szándékkal persze, de nem volt mindig fair.
hvg.hu: Mikor formálódtak az első ambícióid?
K. R.: Az első álmom az olimpiáról 1988-ban volt, akkor voltam 13 éves és néztem a szöuli játékokat. Négy-öt évvel később jött az a gondolat, hogy ezt akár meg is tudom valósítani. Aztán húszévesen rá kellett jönnöm, hogy ez nem megy olyan könnyen. Kellettek köztes célok, a lépcső tetejére sem jut el az ember egy ugrással. Az én lépcsősorom kicsit hosszú lett.
hvg.hu: Utólag mivel magyarázod?
K. R.: Soha nem voltam olyan pozícióban, hogy nyerhessek. Formámat, teljesítményemet tekintve, évek óta a csúcsomon vagyok. Az első olimpián 2000-ben annyi volt a cél, hogy bejussak a döntőbe, az volt az első világversenyem egyesben. Szerencsétlen futamsorsolás miatt ezt nem sikerült. 2004-ben ugyanebben a számban, a döntőben hatodik lettem, ami azért volt nagy szám, mert akkor elég régen nem, és az óta sem ért el magyar kajakos 1000 m-en ilyen jó helyezést.
hvg.hu: Csak mifelénk nem értelmezik ezt a helyezést…
K. R.: Ez alap Magyarországon, ezt sokszor megéltem, de szakmán belül elismertek. Aztán arra is ráébredtem, hogy ha komolyabb sikerre vágyom, akkor olyan számokban kell indulni, amiben eredményesebbek a magyarok. Ezek a csapathajós számok. Párosban Kucserával vébét nyertünk 2005-ben. A következő évben négyesben ugyancsak Szegeden.
hvg.hu: Mi passzol jobban csapatban? Jó személyiségek jöttek össze.
K. R.: A személyiségünknek nem is kell annyira passzolni, volt már rá példa. A testmozgásnak és a lapát útjának kell a vízben összhangban lennie, meg persze az együttgondolkodás is fontos: alázat, közös akarat.
hvg.hu. És a többiek a futamban, érzékelitek a hajókat?
K. R.: Nem igazán, a mellettünk lévő egy-két hajót látjuk, de különben magunkra figyelünk, az utóbbi olimpián hátrányunk volt, hogy nem láttuk a portugálokat. De ki kell zárni a külvilágot, befelé kell figyelni, magára a mozgásra és az egyszerre evezésre. Minél tökéletesebben kell végrehajtani azt, amire egész évben készültünk, ha ez sikerül, akkor születik meg a tökéletes pálya.
hvg.hu: Az első gondolat után 24 évvel sikerült megvalósítani az álmot, milyen ünnepelt sztárnak lenni?
K. R.: Tényleg hatalmas felhajtás volt, akik már nyertek olimpiát, azt állítják, hogy utoljára 2000-ben volt ekkora. Semmi szabadidőm nem volt. Éjfélkor hazaértem, reggel 6-kor keltem, és nem azért, mert edzeni mentem. Interjú, rendezvény, fotózás. Minden napom erről szólt. Eleinte élveztem, aztán kezdtem elfáradni. Volt olyan, hogy egy órával előbb elhívtak valahova, csúszás miatt ott kellett ülni két órát. Ide-oda tologattak, mint egy bábot, utána meg volt egy mondatunk és kész.
hvg.hu: A hírnévért is akartál olimpiát nyerni?
K. R.: Szerintem egy sportoló nem azért küzd, hogy celeb legyen, hanem hogy megvalósítson egy álmot, minél jobb legyen, mindenki mást legyőzzön, és a dobogó legfelső fokára állva énekelhesse el a Himnuszt. A hírnevet, ahogy én látom, nem is nagyon szeretik a sportolók. Muszáj vállalni a nyilvános szerepléseket a szponzorok és a szurkolók miatt.
hvg.hu: Nagyra duzzadt a tábor? Hány ismerősöd lett hirtelen Facebookon?
K. R.: Ismeretleneket nem jelölök vissza, persze kapok leveleket, sokat, és nőneműektől. De nem válaszolok nekik, annyi szabadidőm azért nincs. A gyerekek viszont nagyon hálás rajongók, sokszor megyünk iskolákba mesélni a sikerekről. Kapunk egy csomó rajzot tőlük, nagyon aranyosak.
hvg.hu: Mi az ötéves terved?
K. R.: Ötéves terv nincs, egy-egy évre tervezek az utóbbi időben mindig. Augusztus végén lesz a vébé. Jó lenne még megnyerni a Rudival, mert Eb-t és olimpiát már nyertünk ebben az összeállításban. Ez hiányzik még az párosunknak. Aztán majd meglátjuk.
hvg.hu: A testedben mennyi van még?
K. R.: Nem érzem, hogy 38 éves leszek idén. Felveszem a versenyt a fiatalokkal, nem vagyok fáradtabb, nem regenerálódom nehezebben. De nagyon oda is figyelek arra, hogy tökéletesen működjön a fizikumom. Eleget pihenek, megfelelően étkezem. Nagy előnyöm, hogy én már ismerem magam, tudom, mi a jó nekem, és ahhoz már ragaszkodom is. Ha kevesebbnek érzem a munkát, akkor én vagyok még mindig az utolsó, aki befejezi az edzést.
hvg.hu: Mit jelent az étkezés?
K. R.: A paleo étrendet fedeztem fel pár éve, azt szabtam magamra. Sok hús, tojás, zöldségek, gyümölcsök, magvak. De a kenyérfélék, cukor teljesen kizárva. Ritkán bűnözöm sütivel, de akkor érzem, hogy fáradtabb vagyok. Nagyon fontosak a táplálékkiegészítők is. Nem egy olcsó mulatság. Kenyérrel, párizsival nem lehet aranyért indulni.
hvg.hu: De az olimpiai aranyból futja, nem?
K. R.: Az egy egyszeri jutalom. Az egyesületi támogatóm kiszállt év végén, most sikerült találnom egy energiaitalt forgalmazó céget. Támogatás nélkül nem sok mindent tudunk csinálni, hisz amatőr sportág a miénk, fizetést nem kapunk. Egészségbiztosítást, nyugdíjjárulékot magamnak kell intéznem. A szponzori díjakból, állami ösztöndíjból és az egyesületi költségtérítésekből lehet megoldani mindent. De támogató és eredmény nélkül szinte lehetetlen megélni és főleg eredményesen felkészülni.
hvg.hu: Akkor nem csoda, ha elvándorolnak a kajakosaink. Mit gondolsz erről?
K. R.: Nem szívesen ítélkezem. Eddig is voltak elvándorlások, csak Janics Natasa miatta felkapták a témát. Az ő esete azért speciális, mert tényleg mindent megkapott itthon. A többiek azért mentek el, mert nem tudtak kijutni egy olimpiára sem, és ez csak centiken múlik néha.
hvg.hu: Benned felmerült valaha, hogy átigazolj?
K. R.: Nem, soha nem akartam elmenni, magyarként magyar színekben akartam nyerni mindig is, ez volt az álmom. Ráadásul annyi segítséget kaptam az államtól, az egyesülettől, a szponzoroktól, hogy nem tartanám etikusnak a távozást.
hvg.hu: És mivel keresed majd meg a kenyeret, ha vége a versenyzésnek?
K. R.: Vannak terveim a sporttal, de mással kapcsolatban is. Egyelőre még kajakozni szeretnék, nyerni a Rudival. Nem szeretnék róla árulkodni, annyit mondhatok, hogy mindig imádtam főzni. A nagymamámtól tanultam, és az edzőtáborokban is sokszor én főzök a többiekre.
hvg.hu: Tehát vendéglátás?
K. R.: Lehetséges.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
