"A papír-térkép egy utazás talán legszemélyesebb ereklyéje. Van, hogy többet ér, mint egy videó és van, hogy még magát az utat is túlnövi" - így érvel a hagyományos várostérképek mellett a New Yorker magazin újságírója, egy rendhagyó projekt, a Mapping Manhattan kapcsán.

Egy huszonnégy éves grafikus, Becky Cooper ugyanis Manhattan lakóitól kérte, hogy rajzolják meg saját lakhelyük térképét, úgy ahogy ők látják a városrészt. Ennek érdekében Cooper több mint háromezer, sematikus Manhattan rajzzal ellátott térképet szórt szét a területen, mindegyiken feltüntetve saját levelezési címét, hogy a kész térképeket aki szeretné, vissza tudja küldeni számára. Ugyan az elkészült alkotásoknak mindössze tíz százaléka került vissza a művészhez, az így nagyjából háromszáz résztvevős kísérlet mégis eredményesnek bizonyult.

A térképek között található egy-két szívszorító példány is. Egy férfi például élete jelentős állomásait jelölte be a térképen: köztük a lakást, ahol a felesége meghalt. Persze akadnak jóval könnyebb történetek is: volt aki elvesztett kesztyűi felvonultatásával keltette életre a párvonalas papírrajzot vagy kínos diákmunkák állomásait tüntette fel rajta. A térképet visszaküldők közt akadt néhány híresség is:  Yoko Ono egy tollvonással megfelezve Manhattant csak egy szívet biggyesztett a lapra, Philippe Petit ellenben külön jegyzetben emlékszik meg 1974-es a World Trade Center két tornya közti, kultikus kötéltáncáról.

A hetvenöt, Cooper által legjobbnak ítélt térképből állították össze Mapping Manhattan albumot, mely a rajzokon túl, a mögöttük álló embereket és várost is bemutatja.