A pár ezer méteres hegyecskékkel körbevett Katmandu-völgyet három nagyobb város tölti ki. A völgy névadója, a főváros, valamint Patan és Bhaktapur. Három királyi város, melyek a 17. században egymással rivalizálva élték fénykorukat. Bármelyik óvárosában érdemes elveszni, mindenhol úgy tűnik, mintha kétszáz évet lépnénk vissza az időben.

Azonban míg az első kettő esetében tűnékeny ez a látszat, Bhaktapurban tényleg elhisszük, hogy néhány száz évvel visszacsúsztunk a múltba. Habár az 1934-es nagy földrengés szinte a földdel tette egyenlővé a díszesen faragott pagoda tornyokkal teli főteret, azt gyönyörűen helyreállították. Érdemes bolyongani közöttük, megfigyelni, ahogy a helybeliek belakják ezt a filmdíszletbe illő placcot és tanulmányozni a pagodák szoknyáját tartó faragványokat. Káma Szútrába illő ábrázolásokkal gazdagíthatjuk fantáziánkat.

Kundermann Balázs

Egy helybelit követve bambuszállványokkal megtámogatott, ősöreg téglaházakkal határolt sikátorokon keresztül eldugott zugokba juthatunk. Az egyik ház mellett idősebb férficsoport nyomtatott papírokat tanulmányoz. Földművesek, mint ahogy az itt élők többsége. A várost körülvevő földeken rizst termelnek. Tavaly azonban rosszfajta kínai rizst vásároltak és alig kelt ki valami belőle. Oda a befektetet munka és az összes pénzük. Éppen a kormánynak fogalmaztak egy levelet, kártérítést követelnek.

A cserépárú a város másik fő terméke. A környékbeli finom fekete agyagból különböző formájú és rendeltetésű edények készülnek, amiket aztán a cserepesek terén szárítanaki ki. Onnan mennek az égetőbe. A mester először egy bot segítségével a megfelelő sebességre pörgeti fel a malomkerék méretű korongot, majd egy tömb masszát dob a közepére. Aztán ügyes mozdulatokkal megformázza az edényt. A kezében van a szakma. Mind egyforma lesz.

Kundermann Balázs

A főtér tőszomszédságában egyenruhás gyerekek kergetőznek. Több iskolának nyílik ide a kapuja. A baloldaliba járnak a legkisebbek. Összesen alig ötvenen, bölcsődések, ovisok és kisiskolások vegyest. Komor hangulatú, sötét osztályokban ül az aprónép. Mosolyognak és angol nyelven számolni és írni tanulnak. Az osztályok létszáma nem több fél tucatnál. A pár évesek az angol üdvözlést gyakorolják. Meg rohangálnak. Az óvódások az angol ábécé betűit ismétlik a tanár után. A szomszédban pedig üdítős kupakokat tologatva tanulnak számolni az elsősök.

Két óra elteltével az ember elkezdi átértékelni az otthoni megszokásokat. Ha a végletekig lecsupaszítjuk a dolgokat, igazából mi is így élünk. Dolgozunk, lakunk, tanulunk és eszünk. Csak más ütemben, környezetben és intenzitással. És nem egyértelmű a válasz, hogy melyik fokozat a jobb. Mert a történet vége mindig ugyanaz. A helyek azonban ezzel pontosan tisztában vannak.

Kundermann Balázs

Következő sorozatunkban a Himalája régióba utazunk. Fotókon és rövid helyzetjelenteseken keresztül próbáljuk bemutatni Nepál és Tibet jelenét, leásva a múltba és találgatva mit is hoz a jövő az itt élőknek.

A sorozat 1. része itt olvasható.

További képek, információk itt.