A 27 éves, Pilisszentkereszten felnőtt Tamás 2011-ben szerzett diplomát a Budapesti Corvinus Egyetemen, vezetésszervezés szakon, ezután azonban a megszokottól teljesen eltérő pályára lépett. Nem az öltöny-nyakkendős fiatal menedzser ül velünk szemben a kis londoni stúdiólakás teraszán, és nem csak azért nem viseli ezeket a ruhadarabokat, mert éppen hétvége van. Tamás otthonról dolgozik, munkahelye tulajdonképp a lakása, egyetlen munkaeszköze pedig a notebookja – stabil internetkapcsolattal és néhány elemző szoftverrel. Fix limit holdemet játszik, ami a póker egyik rétegműfaja. „A világnak ezen a részén élőben kevésbé játsszák, ezért is játszom többnyire online, másrészt pedig azért, mert én már az online generáció része vagyok” – mondja.

„Jellemzően van egy délutáni és egy esti idősávom. A délutánit londoni idő szerint 1 óra körül indítom el, átlag 2-3 órán át tart. Az esti az olyan 6-7 körül indul, és megy kifulladásig” – írja le röviden munkanapját Tamás. Az esti idősáv a legmegterhelőbb, így éjfélnél tovább nem is nagyon dolgozik. „Úgy érzem, egy olyan életritmusra álltam be, hogy azután már nehezebb tiszta fejjel gondolkodni” – magyarázza. Látványnak sem utolsó, amikor egy hivatásos online pókeres munkában van. Egyszerre két monitort figyel, és egyszerre 5-6 asztalnál „ül” Tamás, feszült figyelemmel követve az eseményeket.

Szerencsejátékos vagy befektető?

Tamás szerint leegyszerűsítő a pókert puszta szerencsejátéknak nevezni. „Viccesen hangzik, de én szeretek úgy tekinteni magamra, mint egy egyéni vállalkozóra, aki a saját maga beosztottja, aki a munkarendjét magának szabja meg.” Ezzel nincs egyedül: elmondása szerint a hivatásos online pókerjátékosoknak fontos az, hogy „ne tekintsenek rájuk úgy, mint valami marslakókra”, ezért általában próbálják „kontextusba helyezni” azt, amit csinálnak. „Ennek a legegyszerűbb módja az, hogy találunk egy foglalkozást a valóságban, amivel párhuzamot lehet vonni.” Így jutunk el oda, hogy a pókerjátékos nem más, mint egy befektető, aki egy meghatározott piacon van jelen, és jó esetben „pozitív várható értékű befektetést realizál”.

hvg.hu

Ő tehát a pókert készség- és szerencsejátéknak egyszerre látja, a jövedelem stabilitásának ingadozásait munkája természetes velejárójának tartja. Akármennyire is racionalizálható a játék, szerinte az adott napon nyújtott teljesítmény nagyon is szerencse kérdése, ezt hosszú távon lehet tudással, tapasztalattal, jó játékválasztással stabilizálni, kiegyensúlyozni. „A profi játékos odafigyel arra, hogy megfelelő mentális állapotban üljön le játszani, mindig a legjobbját hozza, és képes egyéni munkatervet kialakítani magának” – mondja.

Ebben a világban a hobbijátékosok (értsd szórakozni vágyó alkalmi játékosok) a profik – mint Tamás – „ügyfelei”. Ők teremtik meg a lehetőséget, hogy a játék megalakuljon, és ők gondoskodnak arról, hogy a szórakozni vágyó hobbijátékos jól érezze magát benne. „Én megadom a lehetőséget nekik, hogy jól szórakozzanak, magamnak pedig arra, hogy egy jó befektetést hozzak ki belőlük” – magyarázza Tamás.

„Egyszer rákattintottam egy online póker-hirdetésre…”

„Az első pár évben semmiképpen nem tekintettem rá úgy, mint egy munkára. Azt gondoltam, zsebpénznek jó lesz, és majd sokkal kevésbé függök a szüleimtől” – meséli Tamás, hogyan kezdődött a pókeres karrierje. 2005-2006 táján kezdett online pókerezni, egyrészt az akkor induló „Korda Gyuri-féle” pókerközvetítések hatására, másrészt az egyetemi élet részeként rendszeresen összejárt barátaival, csoporttársaival játszani.

„Egyszer rákattintottam egy online póker-hirdetésre, ahol olvastam cikkeket, és rájöttem: nem csak olyan ez, hogy tologatjuk a zsetonokat, aztán valaki nyer” – meséli. Első online próbajátékát nem sokkal ezután játszotta, tízezer forintos beugróval, amit pár hónapon belül el is bukott. De a második tízezer már kicsit jobb befektetés volt. „Igazából így ment ez az egyetemi évek alatt. Aztán jöttek az eredmények szép sorban, és valahol a fejemben elkezdett motoszkálni, hogy ebből jó lenne megélni.”

Tamás környezetében kevés előítélettel találkozott a választott életformájával kapcsolatban. „Magyarországon már szinte mindenkinek van egy ismerőse, aki ebből él, ezért többnyire tudják értelmezni, amit csinálok” – mondja. A vele egykorúakkal egyáltalán nem volt nehéz megértetni a választását, főleg hogy a közgázos barátoknál „működött” a „befektető-vállalkozó analógia”. Szülei közül édesanyjával volt kicsivel nehezebb dolga, aki féltve őt a kockázatoktól, már többször is próbálta rábeszélni, hogy egy nagyobb nyereménynél vegye ki a pénzét, és hagyja abba a játékot. „Tiger Woodsnak sem mondod, ha megnyer egy nagy golfversenyt, hogy soha többé ne üssön labdába” – magyarázta Tamás, miért nem fog rajta a „csúcson kell abbahagyni” érvrendszer.

Mit keres egy online pókeres Londonban?

Arra a kérdésre, hogy miért költözött külföldre, és miért pont Londonba ment, Tamásnak leginkább racionális válaszai vannak. Nagy-Britanniában egy bizonyos jövedelemszint alatt adómentes a szerencsejátékkal szerzett nyeremény, emellett arányaiban több a kaszinó, tehát több lehetőség van élő játékra is. Úgy látja, Londonban a szerencsejáték megítélése is teljesen más, mint Magyarországon. „Itt sokkal pozitívabban állnak hozzá ahhoz, amit csinálok. Tényleg azt látják, hogy önálló vagyok, élem az álmomat, és nem azt, hogy ha majd nem sikerül, akkor én leszek az alkoholista bácsi, aki a sarokban a gyümigépbe dobálja be az aprót.” Hozzáteszi: mindig is tetszett neki a város, és az sem volt utolsó szempont, hogy Európa abszolút üzleti központjában valószínűleg eredeti szakmájában is könnyebben talál majd munkát, ha esetleg abbahagyja a pókerezést.

„Nagyon sokféle tényező van, ami miatt nem lehet 2-3 évnél hosszabb távra tervezni.” Noha Tamás nem tart attól, hogy egy-két éven belül ráun majd a pókerezésre, azt valós veszélynek véli, hogy nem lesz annyira nyereséges, hogy megérje az ráfordított idő és energia. Ezért is van mindig „B-terve”. „Az igazi nagy álmom, hogy valamikor valami saját vállalkozásba belekezdjek. Ez a pókerrel most megy is, de nem próbálom meg áltatni magam, hogy ez mindig népszerű és profitábilis dolog lesz” – mondta.

„Aki nem vigyáz magára, azt nagyon be tudja szippantani…”

Tamást az állandó versengés hangulata vonzotta be a póker világába. Tetszik neki, hogy az ellenfél – legyen az hivatásos vagy hobbijátékos – „mindent megtesz azért, hogy elvegye a pénzét, és ez fordítva is így működik”. Azonban szerinte sok játékos pont a pénz nyomását nem bírja elviselni, amin, úgy látja, csak az segíthet, ha volt már az embernek hirtelen nagy nyereménye vagy bukása, így ha újra előfordul, emlékeiben vissza tudja idézni az érzést – segítve ezzel a sokk feldolgozását. „Amit fel lehet építeni, azt pillanatok alatt le is lehet rombolni, és aztán újraépíteni. Ez egy nagyon fontos mentális tapasztalat” – mondta. Neki is volt már ilyen élménye: egyszer egy fixlimit versenysorozaton 100 dolláros befektetést sikerült 43 ezer dollárra fordítania. „Ott van több mint ezer ember, egy első hely van, és az az enyém. Nem az a legnagyobb élmény, hogy ennyi pénzt sikerült nyernem, hanem az, hogy én győztem le mindenkit” – emlékszik vissza.

hvg.hu

Ugyanakkor megvannak ennek az életformának a maga hátrányai is, amelyeket Tamás is lát. Elismeri, túlzás az a kép, ami Magyarországon él róluk: hogy az online pókeres antiszociális, kocka vagy nerd, „de ha valaki nem vigyáz magára, akkor azt nagyon be tudja szippantani ez a világ”. Szerinte az, aki komolyabban foglalkozik pókerezéssel, a legtöbbször introvertált típus, és komoly önreflexióra és önkontrollra van szüksége, hogy ne legyen az online világ rabja. Úgy látja, ez nem klasszikus szerencsejáték-függőség, inkább a videojáték-függéshez hasonlítható. „Beszippant, az ember nem hajlandó tudomást venni a külvilágról, visszakívánkozik” – tette hozzá.

Neki főképp a motivációval voltak problémái. „Akkor játszottam, amikor kedvem volt, és amikor ez az egyetlen kereseti lehetőség, akkor ez probléma tud lenni” – mondta. Mivel Tamás éves tervek szerint dolgozik, van úgy, hogy év vége felé a sok munka teljesen átrendezi a napjait. Ilyenkor néha a társasági életet is be kell áldoznia, hogy a projektjét maradéktalanul teljesítse. „Mint minden rendes hivatásos pókeres, én is utálom az autoritást, de mint látod, ennek a kötetlen munkarendnek is megvannak a hátrányai” – így a konklúzió.

„Veszek egy öltönyt nyakkendővel és beállok a sorba egy multihoz.” Tamás szerint ezt sikerült valami sokkal szabadabbra cserélnie, amikor a diploma után kiköltözött Londonba. Reálisan gondolkodva azonban mégiscsak fontosnak találta, hogy kezében legyen egy rendes diploma – úgy érzi, meg tudna barátkozni azzal az életstílussal, amit az „egyetem vázolt” neki, ha netán az „A-tervet” fel kellene adnia.