Budapesten tavaly novemberben nyílt Il Bacio di Stile, melynek 4. emeletén alig két hete a gasztronómiai részleget is átadták a mondén közönségnek, és az étterem az üzemeltetők közlése szerint azóta is telt házzal működik. A l’Occhio di Stile-ből (magyarul a Stílus szeme) egy tetőbe vágott hatalmas szemen keresztül kilátás nyílik a Bazilika kupolájára, továbbá az üvegtetőkön át 35 méter mélyre az épület belsejébe, ahol a legnagyobb külföldi divatházak kuckóztak be. A luxusáruházak lényege ugyanis, hogy a – potenciális – vásárlók kellemét is teljes mértékben megteremtsék. Az Andrássyn például megállítótábla helyett parfümillattal csalogatják a járókelőket. A plázás luxus jelzője tehát korántsem csupán azt jelenti, hogy drága termékeket kínálnak: a kényeztetés áll a középpontban. A szentélyekkel a legtöbb fővárosban találkozunk, történetük pedig messzire nyúlik vissza.

Fazekas István

A kezdetek

Henry Harrod száznyolcvan éve még két eladóval és egy futárral alapította meg kis tea- és élelmiszerboltját. Négy évtized elteltével a Harrods már száz embert foglalkoztatott. A virágzó üzletet egy tűzvész után Anglia első mozgólépcsőjével 1885-ben nyitották meg újra, hogy azóta is a királyi ház beszállítójaként és hírességek áruházaként vonzza a vevőket és a csak bámészkodni vágyó turistákat. Elképesztő számokat lehet az áruházról sorolni. Évi tizenötmillió látogató, kilencvenezer négyzetméter, több mint hetven kirakat, tizenegy bejárat, hét emelet. A legismertebb luxusmárkák mellett kiemelkedik az áruház ínyencosztálya, ahol az egzotikus élelmiszereket olykor meg is lehet kóstolni.

A luxusáruházak története Kínában folytatódott. Igaz, ehhez két skót üzletember is szükségeltetett. Thomas Ash Lane és Ninian Crawford 1850-ben nyitotta meg az első áruházát Hongkongban Lane Crawford néven. Már akkor is mindent lehetett náluk kapni az antikvitásoktól kezdve a legfinomabb textíliákig. Az idők során a Lane Crawford áruházlánccá vált, Pekingben és Sanghajban is nyílt egy-egy üzletük. Másfél százados szlogenjük („Szerezd be a Lane Crawfordnál!”) ma is érvényes, hiszen a legjobb tervezők ruháit, táskáit, dekorcikkeit, konyhai felszereléseit lehet ma már Kínában szokatlan módon, interneten is beszerezni.

AFP / Weng Lei

A kifinomult áruházak hőskora

A tizenkilencedik század második felében világszerte sorra nyíltak a szebbnél szebb luxusáruházak. A sort a párizsi Au Printemps nyitotta 1865-ben. A megnyitóünnepségen az alapító Jules Jaluzot azt ígérte, hogy az áruház mindig új, friss és szép lesz, hogy kiérdemelje a nevét. (Printemps magyarul tavaszt jelent.) Az áruház felújítását tavaly fejezték be, így a szecessziós kupola újra régi fényében ragyog, a homlokzatot római stílusú szobrok, stukkók díszítik.

Az összesen negyvenötezer négyzetméteres épület három részt foglal magába. Az első a női divat, a középső a szépségipar termékeinek, a harmadik pedig a férfi divat szentélye. A tetőteraszról Párizs lélegzetállító panorámája ismét élvezhető. Kávéházát jelenleg a kilenc Michelin-csillagos Alain Ducasse felügyelete mellett működtetik.

Olvassa el cikkünket a kilenc Michelin-csillagot jegyző séfről.

Nincs olyan holland, aki ne járt volna még az amszterdami De Bijenkorf (magyarul méhkas) áruházban. Öt évvel fiatalabb, mint francia társa, és csak fele akkora, ám ide a volt holland királynő, Beatrix is jár vásárolni, néha inkognitóban. De itt nem kell ahhoz királynőnek lenni, hogy keressék a kegyeinket. Nehéz csomagjainkat kis szekrényekben helyezhetjük el, bármilyen méretre igazítást fél óra alatt elkészítenek, személyes vásárlási tanácsadót kérhetünk, a külföldi vevőknél magától értetődik az áfamentes vásárlás, végül a szépségszalonok egyikében frissülhetünk fel újra. A tetőn a kávéház kilátással a királyi palotára és csokoládékülönlegességekkel pihenhetjük ki magunkat. Mivel a hollandok szeretik a kényelmes viseletet, meg kell még említeni a kiemelkedően nagy farmerosztályt, ahol a legnevesebb tervezők darabjai kaphatók.

AFP / Jacques Demarthon

1877 óta várja vásárlóit a La Rinascente (magyarul az újjászületett) luxusáruház. Nevét az olasz irodalmár Gabriele D'Annunzio javasolta, miután 1918-ban elődje, egy divatüzlet leégett és újra megnyitották. A divat egyik fellegvárában, Milánóban, a dómmal szemben nyolc emeleten megtalálható minden, amit a látogató az olasz divat fővárosától elvárhat: divat, szépség, lakberendezés, ínyenc falatok. És természetesen a legnagyobb olasz tervezők ruhái, parfümjei, táskái, cipői.

A század utolsó évtizedének befutói: Moszkva és New York

Kelet-Európa legnagyobb áruháza a moszkvai GUM. A Vörös téren emelkedő épület százhúsz éve kereskedőházként indult, és az októberi forradalomig az orosz felső tízezer áruháza volt. Ma pedig a pénzes shoppingolók paradicsoma, hiszen a brit, francia és olasz tervezők butikjai mind megtalálhatók itt.

A New York-i Bergdorf Gooman áruház is egy európainak köszönheti létét. Egy elzászi bevándorló Herman Bergdorf kis szabósága olyan jól ment, hogy felvette a divattervező Edwin Goodmant inasnak. Nemsokára üzlettársak lettek. Ezután a bolt az amerikai és francia márkás ruhákra specializálódott, és így hamarosan jó névre tett szert az amerikai felső réteg köreiben. Már a nyolcemeletes főépületben kizárólag női divatárut, a szemben lévőben pedig férfidivatárut lehet kapni. Az áruház szíve a negyedik szint, ahol az amerikai, ázsiai és arab milliárdosokat ugrálja körül a tízfős személyzet, hiszen itt gyakran teljes klánok ruhatárát cserélik le.

AFP / Vladimir Astapkovich

A huszadik század

Németország egyetlen igazán híres áruháza máig a berlini Kaufhaus des Westens, KaDeWe (magyarul a Nyugat áruháza). Már az 1907-es megnyitás óta a párizsi kifutók ruháit és a déli tengerek egzotikus gyümölcseit egyaránt árusítják. A napi ötvenezer látogató kedvence a hétezer négyzetméteres hatodik szint, ahol a világ minden ínyencsége kapható: sajt, pezsgő, rák, osztriga. Szombat délutánonként a multimilliomos és a fodrász, a politikus és a melós egymás mellett válogat a bagettek, gyümölcsök és csokoládék közt. Ez az az áruház, amelyik az alapító szerint bár „a legfelső ötszáz igényeit is ki akarja elégíteni”, nem akarja az embereket a pénzük szerint szétválasztani. A hatodik emeletnek ettől teljesen egyedi a hangulata.

A század elején, 1911-ben nyitotta meg kapuit Budapesten az egykori Luxus Áruház is. A Kasselik alapítvány épülete már önmagában látványosságnak számít akár ma is. A főlépcsőház színes üvegablakokon kapja a fényt. A félemelettől három szinten át egybefüggő fémszerkezetben helyezték el a színes üvegeket a középső részen. Itt látható egymás felett a három, mitológiai alakokat ábrázoló ablak. Üzletileg sajnos nincs olyan szerencsés folyamatos története, mint a világ többi nagyáruházának. Jelenleg külföldi tulajdonban van, és neves márkák bérlik üzleteit.

Fazekas István

A két világháború, majd a hidegháború nem kedvezett az üzleti életnek sem. A század végéig kellett várnia Szingapúrnak is, mire japán vállalkozók megnyitották a Takashimaya nevű igazi luxusáruházat. „Nézz ki jól, és egyél jót!” szól a mottójuk, amiért mindent meg is tesznek. Hat szinten ékszerek, órák, cipők, kiegészítők és persze ruhák közt lehet válogatni, majd tengeri algából készült ételeket, de akár francia süteményt is ehetünk.

Jelen és jövő

A varsói VikAc három éve nyitotta meg kapuit, de ennyi idő elég volt neki arra, hogy igazán híressé váljon. Többet akart, mint egyszerűen a nagy divattervezőknek helyet adni. A lakberendezés, a luxus gasztronómia, sőt még wellness-szolgáltatások is felkerültek a portfóliójába. Figyeltek arra is, hogy tért kapjanak a lengyel tervezők és a lengyel specialitások is. Maga az épület is olyan jól sikerült, hogy egyre többször használják filmek helyszínéül is.