Nem lehet nem észrevenni azt a tendenciát, amin az emberek kézírása átment az utóbbi másfél évtizedben. Ugyanúgy változunk mi magunk is, a kézírásunk is, ahogy a világunk. Gyorsulunk, igényt tartunk arra, hogy bármikor javíthassunk, és ha kell, ha nem hangulatjeleket használunk.

A lakosság közel 80 százaléka internetezik, táblagépeken, telefonokon keresztül kommunikálunk. Ma már a legegyszerűbb dologhoz – például jegyzetekhez, listákhoz – is van alkalmazás, sőt akár speciális tollal felszerelt tabletre jegyzetelhetünk. Sokan azt hiszik, hogy a kézírás előbb-utóbb elhal. A valóság ezzel szemben az, hogy csupán átalakul úgy, ahogy a korszellem igényli azt.

A barokk korban barokkosan írtak

Minden időszaknak megvannak a sajátos írásjegyei, melyek széles körben jellemzők, meghatározzák az írás tanulását is. Ezeket a jellemzőket tartja „szépnek” az adott kor, ezeket fogadja el olvasható írásképként. Ezért nehéz az írásban „mércét” találni.

A régi korokban a metszett hegyű lúdtollal elgondolkodóbban, lassabban, más írástechnikával kellett és lehetett írni a merített, erősen nedvszívó papírra. Óvatosnak kellett lenni az embernek, nem herdálhatott. Ma már „végtelen mennyiségű” papír, professzionális tollak, ceruzák állnak rendelkezésre, nem kell spórolni az írófelülettel, nem kell lassan írni, mert lehet gyorsan. Minden változás követi az embert – ez is.

Meddig írunk még kézzel?

Örök kérdés – és a válasz az, hogy persze! Írunk, mindig is írtunk. A kérdés az, hogyan folytatjuk. Az ősgyerek is rajzolt a porba, ahogy a mi gyerekünk is szétkeni az etetőszéken a spenótot – ez talán az első mód, ahogy nyomot hagyunk egy anyaggal egy másik anyagon. Az írás kezdete. Ez emberi, alapvető igény, ami nem elvehető.

Aki megpróbálja, olyat tenne, mintha némaságra kárhoztatna. Az ember akar írni, rajzolni, képben kifejezni magát, leírni a gondolatait, ábrázolni, ami benne van. Az írni nem tudó, paraszti világban faragott, „virágnyelvű” irományok voltak. Varrott keszkenő, mángorló szára… Ne feledjük, hogy a valódi írásbeliségünk, amikor a többség írástudó nem olyan túl régi. Az írásra való igény mégis megvolt. Ha ezt nézzük, a szimbolika egyáltalán nem új dolog.

A tulipános láda helyett ma érzelemikonokat használunk. Lépj egyet hátra és rájössz, hogy a különbség annyi csupán, hogy a szimbólumodat többen ismerik, világméretűvé duzzadt a jelképek megértése.

Szmájli, szmájli hátán

Mészáros Anna Lilla nemrég a különféle emotikonokat kutatta a szakdolgozatához. Több mint 400 fős kiterjedt vizsgálatot folytatott a témában, és arra az eredményre jutott, hogy ez ma már a gesztusrendszerünk része. Én magam azt tapasztalom, hogy a számítógépes kifejezési formák lekúsztak a képernyőről a papírra. Ha nem hivatalosan ír valaki, mosolyokat, kacsintásokat rajzol az írott szövegbe. A kutatásból kiderült az is, hogy az ilyen jelek árnyaltabbá, érhetőbbé, emberibbé teszik az írott szöveget, melynek – úgy veszem észre – választékossága, árnyaltsága nem sérül, csupán kiegészül ezekkel a jelekkel.

Aki tud árnyaltan, tisztán fogalmazni ezekkel a jelekkel együtt is megteszi. Viszonylag kevés személyt zavarnak ezek az ikonok, a többségük (és nem csak a kamaszok, hanem az idősebbek, az ötven év felettiek is) érti őket, kedveli, használja. Legkevésbé a hivatalos levelekben, közleményekben, szakmai írásokban és leginkább a populáris felületeken tartják ezeket elfogadhatónak.

A kézírásban is ez az arány látszik, magánlevél, kis üzenet végén szinte kötelező egy kacsintás, egy mosolygó fej. Nemi megoszlás szerint inkább a nők igénylik ezeket a jeleket, de nem kizárólag ők. A fiatalabb korosztály életébe, írásába ez egészen beépült – a kutatás szerint ők azok, akiket kifejezetten zavar az írott kommunikáció során a jelek hiánya. (Többek szerint a jelek hiánya félreértésekhez, akár vitákhoz is vezethet.)

Kézírás: rondább lett, pocsékabb helyesírással

Egy kliensem úgy definiálta az elmúlt körülbelül 10 év változásait, hogy az emberek kézírása rondább lett, pocsékabb helyesírással. Nos, némileg igaza lehet, bár az írás szépsége meglehetős szubjektív fogalom. Ami jellemzőbb, hogy megszoktuk a bármikor elérhető toldás, javítás lehetőségét. Ma már sokkal kevésbé kínos egy javítás, törlés, betoldás. Elnézőbb vele mindenki.

Mivel jó papírra, jó eszközzel, viszonylag gyorsan tudunk írni – majdnem olyan gyorsan, ahogy gondolkodunk – kevésbé rajzolgatjuk a betűket. Ugyanakkor az íráshoz és a számítógépen gépeléshez, vagy az érintőképernyő bökdöséséhez egészen más idegpályák mozognak. Az, hogy a helyesírás mennyit romlott, valójában egyéni dolog. Valamennyi romlásról sokan beszélnek, hiszen gyakran látunk rosszul leírt szavakat, és a kézírást mindig meghatározza ez is.

Jegyzet – napló – tervezés

Érdekes trend, hogy a kézírás ma egy kicsit divattá kezd válni. Hagyományos naplókat, hálanaplókat vezetnek az emberek. Naponta, kézzel írva. Reneszánsza van a szép határidőnaplóknak – miközben egyre több a letölthető applikáció erre a célra és ezek használóinak száma is növekszik. (Tavalyi saját kérdőíves kutatásom alapján többen mindkettőt egyszerre használják!)

A kreatív jegyzetelés kifejezetten menő dolog, színesekkel rajzolják a teendőket pompás buborékokba az emberek. Nagyon sokan a kézi jegyzetelés közben tudnak igazán tanulni, figyelni – valahogy ez jobban beválik nekik. Még mindig írunk villanyóraállást boríték hátuljára, még mindig teszünk kézzel írt cetlit a hűtőre.

Reneszánsza van a kézzel írt, valódi bélyeggel ragasztott postai levélnek – aki igazán szereti a másikat manapság ilyet küld. Viszont kézzel önéletrajzot, vagy kísérőlevelet írni ma már nem menő. Én ezt a divatot egyébként szeretem.

Mit tud a grafológia?

A kézírásban nagyon sok dolog benne van rólunk, de nem mindenható eszköz. A grafológus sokat tud segíteni egy adott területen. Én főleg a vállalkozóknak, HR területen dolgozóknak, karrier, pályaorientáció, életcélok kérdéseire választ keresőknek tudok a legjobban segíteni. Van, aki az iskolásokkal tud jól dolgozni, van, aki a párkapcsolati kérdésekben erősebb. A grafológia, mint szakma is tagozódhat.

Egy általános elemzésre persze minden grafológus képes. Még akkor is, ha az illető keveset ír kézzel, vagy akkor is, ha többféle írása van. Ilyenkor megkérjük, hogy mutassa meg mindet. Döbbenetes hogy a különbségek mellett mennyi egyezőség van mégis ezekben. A legtöbb kliensem nagyon intelligens. Olyan válaszokat keres, amik tovább segítik, előre viszik az életét – az írás itt inkább támpont, kiindulási alap a kérdezéshez, mintsem a deklarált személyiségjegyekhez vezető alap.

Az íráshoz való viszonyunk, az írásunk, a személyiségünk változik a világgal, ez így van jól, így volt mindig. Ami változatlan, az az ember vágya arra, hogy megismerje magát ebben a változó világban. A vágy, hogy stabil tudása legyen ahhoz, hogy eligazodjék a változó helyzetekben. Ehhez a grafológia jó segítség.

/A szerző grafológus/