Tavaly a hvg.hu-n mutattunk be egy gimnáziumi angoltanárt, aki a Madách Imre Gimnáziumban saját, rendhagyó, a digitális technológiát is előszeretettel használó módszerével tanítja a diákokat. A Magyar Televízió rövidfilmet szeretett volna forgatni a valóban 21. századi oktatási módszerről, a DiákBlog és a Budapest on the Go! nevű fejlesztésekről.

Prievara Tibor nyílt levélben utasította el a felkérést. Mint írta, „lehetne egy látványos filmet készíteni ezekről a projektekről, az is elképzelhető, hogy a diákok lelkesen nyilatkoznának, hiszen interaktív táblás teremben lennének, elkészült terméket mutathatnának, beszámolhatnának arról, hogy egy világversenyen igen szép eredményt ért el a fejlesztésük, és azzal is dicsekedhetnének, hogy saját maguk próbáltak egy hírportált fenntartani. Csak azt is hozzá kell tenni, hogy az interaktív tábla adomány, a fejlesztést egy magáncég végezte, a feladatot otthon, szabadidőmben segítettem, a filmhez a diákok szereztek kamerákat, a forgatást szombaton csináltuk, a vágást saját szoftverrel, házilag oldottuk meg, végül fizetés nélküli szabadságot kaptam, hogy képviselhessem az országot a világbajnokságon. Ha szerencsénk van, lelkesen nyilatkoznak, és mindebből csak keveset észlelnek a gyerekek”.

Az iskola számítógépparkja leharcolt, sok gép nem működik, a wifi-hálózat használhatatlan, a diákok és pedagógusok a nemzetközi sikereket is elérő IKT-s fejlesztéseiket kénytelenek saját eszközökkel megoldani, de már a kötelező digitális naplóhoz is a legtöbb tanár saját laptopot használ.

Stiller Ákos

Mindezt jelezték természetesen a fenntartónak (a Kliknek), de nincs pénz a fejlesztésekre. Önironikusan demagógnak vallva magát Prievara megjegyzi, hogy „szerencse, hogy az iskola és a tanári bekamerázására van, így most már mindannyian biztonságban érezhetjük magunkat, hiszen minden lépésünket nyomon lehet követni”.

Mint írja, nincs kihez fordulni, hiszen akik a forrásokról döntenek, „valószínűleg Excel-táblázatokat böngésznek és költségtényezőket látnak abban, ha egy iskola 8 évente felújítaná a gépparkját. Hová is lennénk, ha diákokat, pedagógiai célokat és eszközöket néznénk, igazuk is van. És sajnos abban is, hogy ők akkor végzik jól a munkájukat, ha minél kevesebb a panasz, ám kevesebb a kiadás is. Ebben érdekeltek. Ők mindnyájunknak spórolnak ezzel. Kérdés (de csak költői, persze), hogy milyen áron”.

Még azt sem sikerült kideríteni, hogy pontosan kinek a felelőssége, feladata, szerződéses kötelezettsége, hogy legyen az iskolában wifi. A pedagógus szerint annak, aki a forrásokat kezeli, mindenesetre akkor rossz, ha sokat költ. „Az ő munkája az, hogy ne költsön. És az, hogy prezentációkat küldjön le, amelyeket kötelezően felolvastat az iskolában arról, hogy a Klik diákközpontú, dinamikus, jó hangulatú munkahely. És persze munkacsoportokban faragjuk ki a megújulás templomának kis gipszstukkóit.”

Mindezek fényében nem érezné hitelesnek, ha ez a film a magyar közoktatásban zajló jó példa bemutatásaként elkészülhetne. Nem lenne ugyanis igaz. „Beállított díszlet, vágókép lehetne csak annak az egyre nehezebb és elkeserítőbb valóságnak az elfedéséhez, amelyet nap mint nap kell megélnünk sokunknak.”

Végül azt is megjegyzi, hogy ilyen körülmények között könnyen elfogy a pedagógusok pluszenergiája, nem érzi, hogy érdemes erre áldoznia a hétvégéit, a diákok szemében lejáratódik, szakmaisága, hozzáértése megkérdőjeleződik.

Végül a keserű megoldás: „A portfólióba betesz három prezentációt (IKT pipa), megnyugszik, törekszik a Pedagógus 2 felé, majd felveszi a krétát és elkezd beletörődően jegyzetelni. Ez legalább működik!”

A teljes levelet itt találja.