„Minden osztályban van legalább 1-2 gyerek a peremen!” – hallotta gyakran Gyarmati Katalin Anna, amikor gyermekvédelmi szakemberként dolgozott több budapesti gimnáziumban. Ezt szociometriai elemzések is alátámasztották: legalább 1-2 gyerek teljes magányban, kapcsolatok nélkül volt a saját osztályában. Senkinek nem mondaná el a titkait, senkivel nem töltene el időt, és senki nem választja őt barátjának, bizalmasának.

A szakember a Kölökneten írt egy hatásos „gyógymódról”, amivel ez a helyzet oldható, sőt megszüntethető. A módszer a koreai születésű, de Amerikában élő pszichoterapeuta,  Insoo Kim Berg nevéhez kötődik. Lényege a megfigyelésen alapuló pozitív visszajelzés: a szakember bemegy az osztályba, elmondja a gyerekeknek, hogy aznap velük lesz, és mindent, amit jól csinálnak, felír egy papírra. A nap végén pedig mindegyikükhöz személyesen odalép, a szemükbe néz, megérinti a vállukat, rájuk mosolyog, és elmondja, hogy te ma ezt és ezt csináltad.

Ettől – írja Gyarmati Katalin Anna - a gyerek érzi, hogy észrevették a jelenlétét, hogy felfigyeltek rá, a legapróbb dologra is, amit napközben csinált. Lényeg, hogy nem általánosságban mondja el, hogy jók voltak, hanem személyre szólóan. „Akkor tesszük valakivel a legjobbat, ha a tudtára adjuk, hogy észrevettük őt, a legapróbb pozitívumot is a viselkedésében.”

AFP / Remy Gabalda

Insoo módszeréről film is készült. A bemutatott osztályban is volt egy kislány, aki a peremen volt korábban. Azzal, hogy Insoo dolgozni kezdett velük, az ő helyzete is megváltozott, a film végén ezt el is meséli. Most már őt is elhívják játszani, már neki is szólnak, hogy menjen át délután. És az arca ragyog közben. Pusztán az segített neki, hogy valaki, aki észrevette őt.

Aki kapcsolatok nélkül ül egy osztályban, az láthatatlan. Nem veszik észre, hogy miben tehetséges, nem veszik észre, hogy jó valamiben. Ha fel is tűnik a jelenléte, az negatív jelzőkkel történik.

A pozitív visszajelzésekkel viszont Insoo közösséget formált az osztályból. Közös célt adott nekik, amit csak együtt érhetnek el. A csapat tagjává vált az addig kirekesztett lány is. Most már őt is hívják játszani.

A módszert Gyarmati szerint bármely pedagógus könnyedén megtanulhatja, nem kell hozzá semmi különös. Nem kell hozzá extra tudás, nem kell hozzá drága képzés, nem kell hozzá nagyon sok idő.

Bővebben a módszerről itt olvashat.