Évente több tízezer magyar kismama fogyaszt drogokat

A droghasználó nőket segítő Józan Babák Klub arra figyelmeztet a tragikus törökszentmiklósi eset után, amelyben meghaltak a dizájnerdrogot fogyasztó kismamák csecsemői, hogy hazánkban nincs és korábban sem volt egészségügyi protokoll a droghasználó várandós nők ellátásához, ahogy nem működik erre szakosodott egészségügyi intézmény sem. Pedig a becslések alapján égető szükség lenne rá.

  • hvg.hu hvg.hu
Évente több tízezer magyar kismama fogyaszt drogokat

Ahogy korábban írtuk, csütörtök éjszaka és péntek délelőtt Törökszentmiklósról több embert súlyos állapotban vittek kórházba, miután egy veszélyes, új pszichoaktív anyagot fogyasztottak. A drogmérgezés végül tragédiába torkollott, mert a súlyos, tömeges túladagolás két várandós nőt is érintett: császármetszéssel világra jött újszülöttjeik meghaltak, a két nőt azóta is gép lélegezteti. (Az ügyről itt talál további részleteket.)

A droghasználó nőket segítő Józan Babák Klub arra figyelmeztet a törökszentmiklósi tragédia után, hogy időszerű ismét felhívni a figyelmet arra, hogy hazánkban nincs és korábban sem volt egészségügyi protokoll a droghasználó várandós nők ellátásához, ahogy ma nem működik az országban erre szakosodott egészségügyi intézmény sem.

Képünk illusztráció
AFP / Loic Venance

A szervezet szerint Magyarországon jelenleg csak becsülni lehet azon kismamák számát, akik alkalmilag vagy rendszeresen valamilyen tudatmódosító szerrel élnek a várandósságuk alatt. A szakértői becslések szerint a problémás, súlyosan veszélyeztető szerhasználat – ide értve az alkoholét is –, évente több száz, az alkalmi használat évente több ezer várandósságot érint, míg a dohányzó kismamák száma minden évben tízezres nagyságrendű.

A Józan Babák Klub droghasználó várandós nőket, szülőket és gyermekeiket segítő szolgáltatás munkatársai cáfolták Zacher Gábor, a Honvéd Kórház főorvosának kijelentését, miszerint egy várandósként drogot használó nő „semmiféle felelősségérzettel nem bír”, „nem ismeri fel valójában ezt a helyzetet”, azaz a várandósság helyzetét, és „egyáltalán, hogy érdemli meg az ilyen ember, hogy lehetősége legyen arra, hogy gyereket szüljön”.

Zacher Gábor: nincs felelősségérzet
Túry Gergely

A segítő szervezet tapasztalatai egészen mást igazolnak: „a szerhasználó, köztük dizájnerdrog-használó várandósokat célzó, idén tízéves programunkban megjelenő nők általában pontosan felismerik kritikus helyzetüket, más drogfogyasztó emberekhez képest szokatlanul motiváltak a fogyasztás mérséklésére vagy abbahagyására, emiatt – megfelelő segítői közreműködéssel – szakellátásokba példátlanul magas, évente 96-98%-os arányban bekapcsolódnak. Ilyen szintű együttműködési készség semmilyen más szenvedélybeteg-csoportban nem tapasztalható, kiváltója pedig a magzatokkal szemben viselt felelősség felismerése, a kezelések érettük történő vállalása” – áll közleményükben.

Azt is hozzátették, hogy a Józan Babák Klub 2006 óta kétszáznál több intravénás, illetve több tucat dizájnerdrogot fogyasztó várandós nőt és magzatát vette gondozásba. E körben egyszer sem fordult elő haláleset, amit a szervezet a korai gondozásba vételnek, a szakszerű beavatkozások megszervezésének, a kismamák kimagasló együttműködési készségének tulajdonít. A Józan Babák Klub úgy véli, a becsmérlő, megbélyegző állítások hangoztatása ezzel szemben hátráltatja az ellátásba kerülést.

„Meggyőződésünk, hogy a droghasználat miatt veszélyeztetett magzatok egészségét, olykor életét elsősorban azzal védelmezhetjük, ha minden várandós nő számára megismertetjük az igénybe vehető ellátásokat, és bizalmat ébresztünk azok iránt. Ez mindannyiunk feladata és kötelessége, különösen is hivatásos segítőként.”

A Józan Babák Klub krízisdiszpécsere a jozanbabakklub@gmail.com emailcímen várja droghasználó várandós nők, hozzátartozóik, önkéntes vagy hivatásos segítőik jelzését.
További információ a Józan Babák Klub oldalán.
Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?