Amikor 300 ember egyszerre szagolta a Chanel No. 5-t

Bizonyára kevesen tudják, hogy amikor Chandler Burr, a New York Times egykori parfümkritikusa és a New York-i Illatművészeti Központ jelenlegi vezetője Budapesten szagolt és tartott parfümvacsorát, akkor más módon is próbálta népszerűsíteni azon elméletét, miszerint a parfümkészítésre, mint a művészeti ágak egyikére kell tekintenünk.

Aki valaha is hallott a TED konferenciákról, annak fogalma lehet, milyen üdítő, élvezetes és gondolatébresztő előadások közé hozott új színt, no meg parfümöket ez az illatguru. Bár a személyisége és a téma is engedte volna a formabontóbb megnyilvánulást, meglehetősen komolyra és kimértre sikeredett Burr 18 perce az Uránia aranyozott falai közt. De közel sem érdektelenre.

Természetesen szagolni valót is hozott a hevenyészett történelmi tablóhoz, melyben az új klasszicizmustól és romantikától eljutott a modernizmuson át a minimalizmusig.
Így szippantott és szuszogott a hallgatóság 3 fajta parfümből, Guerlain Jicky-jéből (1889), Chanel No. 5- jéből (1921) és Hermes Santal Massoia-jából (2011) a szanaszét osztott papírcsíkokról.

A legújabb Jean- Claude Ellena kompozíció kapcsán Burr korszakalkotónak nevezte a Hermes -orr tevékenységét. Az eddigi legnagyobb illatalkotásokat viselve ugyanis az emberek azt suttogták nem kis féltékenységgel a hangjukban, hogy- Milyen isteni a parfümöd illata! Ellena alkotásait viselve azonban azt, hogy - Milyen isteni az illatod! Ezek a maximális minimalizmust képviselő parfümök ugyanis a viselőjük részévé válnak, a bőrkémiához igazodva mindenkin más-más arcot mutatnak.

Az előadás után az elvetemültebbek követhették az illatszakértőt a szentéllyé változott kisebb moziterembe, ahol újabb őrült szaglászás vette kezdetét. Zólyomi Zsolt az első sorokban foglalt helyett, de lakonikus mosollyal az arcán végig megtartotta inkognitóját, bár feltűnő és leleplező lehetett volna, hogy elég volt neki csak egy szemernyi molekulát az orra felé terelni a papírcsíkkal, és máris mormolta maga elé az összetevőket, sőt, a parfümöt is. A kevésbé műveltek csaponghattak az absztrakt expresszionizmust képviselő Diorama, a Fracas és Rossy de Palma Eau de Protection (Etat Libre d`Orange) brutalizmusa között, hogy aztán az Angel mérjen rájuk végső csapást, jobban mondva a hír, miszerint zseniálisan tud működni férfiakon is.

Kár, hogy fél óra volt összesen, mert így csupán egy-egy mondat jutott az illatokra, holott a nyitottságot és jó humorérzéket mutató közönség követte volna Burrt akár még órákon át is.