Magyarországon egyre több egygyermekes család él. A trend fonákja, hogy a szülők a társadalom által leginkább elfogadott többgyerekes családmodell szerint nőttek fel. Ezért több nehézséggel is meg kell küzdeniük azoknak a szülőknek, akik egy gyermeket nevelnek. Héjja Edit pszichopedagógus írása.
Az egy gyermeket nevelőknek elsőként el kell szakadniuk attól, hogy a többgyermekes család a társadalmilag leginkább elvárt és támogatott konstelláció. Meg kell küzdeniük azzal a társadalmi beidegződéssel, hogy az egygyermekes család kevésbé értékes. Másodsorban a szülők maguk is, leginkább a testvéreikkel felnőve a többgyermekes családmodell működését tanulhatták meg. Szülőként igen nagy feladat lehet kialakítani azt a viselkedést, ami leginkább illik a személyiségükhöz és az egygyermekes családmodellhez. Nemcsak a társadalmi közbeszédben, de maguknak a szülőknek is lehetnek mítoszaik az egykékről. Az alábbiak talán a leggyakoribbak:
Mítosz 1: Az egykék nem önállóak
A szülők könnyen eshetnek abba a hibába, hogy egyetlen gyermekük minden igényét igyekeznek kielégíteni. Természetesen ez a legtöbb szülővel így van, függetlenül attól, hány gyermeke van. A szülők gyermekük jó szülei szeretnének lenni, de ebben az esetben is a mérték a fontos. A gyermek személyiségfejlődése szempontjából lényeges, hogy érezze, odafigyelnek rá a szülei, figyelembe veszik az érzéseit, igényeit. És ez a szülői magatartás egyáltalán nem okozza, hogy a gyermek önállótlan lesz.
Az önállóság annak a szülői elvárásnak az eredménye, hogy a gyermek az életkorának megfelelően, egyedül is képes legyen megoldani a problémáit, végrehajtani a feladatait. Egy óvodás gyermektől például elvárható, hogy egyedül öltözzön és egyen, de az még nem, hogy egyedül elkészítse az uzsonnáját. A kisiskolás gyermek képes önállóan vagy kis segítséggel elvégezni iskolai feladatait, de önálló feladatokat még nem tud egyedül végrehajtani. Serdülő gyermektől az önálló életszervezés természetes elvárás: egyedül utazik, beosztja a szabadidejét. Ha mindezekre, vagyis önálló feladatai elvégzésére nincs lehetősége, mert a szülei mindig megoldják helyette, akkor nem lesz képes begyakorolni az önállóságot, és az igény sem alakul ki benne. Ezek után hogyan is várhatnánk, hogy – akár az egyke, akár az, akinek testvére van – önállóan cselekedjen, ha soha nem várták el tőle?
Mítosz 2: Az egykék önzők
Az egykék egyeduralkodók a családban, tehát természetes alapállapot, hogy önző módon viselkednek, hacsak a szüleik nem tanítják meg őket más viselkedésre. Az élete elején minden gyermek úgy gondolja, hogy ő a világ közepe – ez a személyiségfejlődés normális állapota, pszichológiai szakkifejezéssel: egocentrikus gondolkodás. Ezt a gondolkodási formát kell túllépni az óvodai évek alatt. De ez csak a szülők és a környezet segítségével lehetséges. Amennyiben folyamatosan, de legalábbis az esetek 70–80 százalékában körülöttük forog a világ, akkor az önző gondolkodást a gyerek nem fogja meghaladni. Ellenben képessé válik arra, ha többször tapasztalta, hogy kompromisszumokat kell kötnie, vagy alkalmazkodnia kell másokhoz.
Mítosz 3: Az egykék akaratosak és agresszívek
Az egykék – és a többgyermekes családok gyermekei – csak abban az esetben agresszívek és akaratosak, ha azt tanulják meg, hogy van eredménye az akaratosságuknak. Hiszen személyiségfejlődése nyomán minden gyermek sokszor szembekerül az „én igényem” és a „környezet elvárása” ellentmondásával. Ha a szülei azon dolgoznak, hogy gyermekük elfogadja, néha le kell adnia igényeiből, vagy késleltetni kell azokat, akkor fokozatosan képes lesz tolerálni, elviselni, hogy vágyai nem teljesülnek azonnal. Ekkor válik a nagyon jó szülőből – aki mindig igyekszik kielégíteni gyermeke igényeit és kívánságait – „elég jó szülő”. Azaz olyan, aki egyensúlyt teremt a gyermek igényei és a környezet elvárásai között.
Mítosz 4: Az egykék magányosak
Gyakran gondolja azt a társadalom, hogy az egyedül felnövő gyermekek magányosak, nehezen barátkoznak. Az egykék valóban kicsit később, többnyire intézményben találkoznak a kortárs problémával: amikor küzdeniük kell a kiemelt, kompetens személy (óvónő, tanítónő) szeretetéért, figyelméért. De ha később tanulja meg, attól még megtanulja. A családi alaphelyzetben valóban senkivel sem kell osztoznia a szülein. Ezért mélyen, mindig egy kicsit erősebb az önértékelésük, a magabiztosságuk, mint a többieké. De ez a közösségben akár még hátrány is lehet. Valóban nehezebben barátkoznak, hiszen meg kell tanulniuk osztozkodni, kezelni a konkurenciával fűtött helyzeteket. Ezek nagyon fontos tanulási helyzetek, hiszen ha a szülők nem teremtenek ilyeneket számukra – például nemigen engedik őket közösségbe –, akkor alakulhat ki felnőttkorra a magányosság.
Mítosz 5: Az egykék túl hamar felnőnek
Könnyű elképzelni, hogy az egyedüli gyermekeket többnyire felnőttek veszik körül, így leginkább ez lesz számukra a természetes és könnyen kezelhető szituáció. De az óvodában és az iskolában ők is részesei lesznek a kortárs csoportoknak, ők is ugyanolyan gyerekek, mint a többgyermekes családok tagjai. Az egykék is szeretnek játszani, rajzolni, ugrálni, megúszni a házi feladatot, hosszasan beszélgetni a többi gyerekkel. Koravén kis mini felnőtt csak abban az esetben válik belőlük, ha környezetük a felnőttes viselkedést erősíti. Azaz a szülők csak a tudálékos, tudományoskodó beszélgetést jutalmazzák, dicsérik, viszont ha csokit kér és játszótérre akar menni, azt esetleg eltűrik, de nem díjazzák. Sok ilyen helyzet után a gyermek rátanul, hogyan tud a szüleinek megfelelni.
A mítoszok tehát igazak és hamisak is lehetnek. Ami az egykéket illeti: a gyermek kialakuló viselkedésmintáit leginkább a szülei befolyásolják.
+1 tény: Az egykék egyedül viselik szüleik összes elvárását
Gyakran irigylik az egykéket, nekik nem kell osztozkodni, megküzdeni, sokáig várni stb. Kevesen gondolnak bele, hogy a szülők elvárásainak egyes egyedül kell eleget tenniük. Ez gyakran nagy teher lehet. Többgyermekes családoknál látható, hogy ha az egyik gyermek nem felel meg tökéletesen a szülők elvárásainak, akkor sincs nagy gond, majd a másik gyermek tteljesíti azokat. De az egykék esetében nincs testvér, és ha a szülők merevek az elvárásaik tekintetében, bizony, azt a gyermek személyisége sínyli meg.
Héjja Edit pszichopedagógus
Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
Egy év alatt jelentősen romlott Orbán Viktor kormányfői alkalmasságának megítélése, Magyar Péter viszont tömegeket tudott meggyőzni arról, hogy kompetens vezetője lehetne az országnak – derül ki a HVG számára készült Medián-felmérésből. A többség tavaly még Orbánt látta alkalmasabb kormányfőnek, idén viszont már Magyart.
2 284 732 beérkezett szavazatról beszélnek.
Nem minden magyar hullarabló. Maradtak még páran, akik agresszornak látják az agresszort és áldozatnak az áldozatot.
Elmondása szerint megrögzött Bond-rajongó, aki számára a karakter szent terület.
