1. Szánjon időt az önismeretre!

Ha elköltözünk jól ismert szülőhelyünkről, előbb-utóbb megkopnak az emlékek, míg egyes képek belénk égnek. Nagy vonalakban emlékszünk az utcákra, a házakra, az emberekre, de a teljes és pontos felidézéshez vissza kell utaznunk a szülőhelyre. És akkor jön az izgalmas felfedezés: a dolgok kisebbek vagy nagyobbak, a hosszú utca nem is olyan hosszú, időközben az emberek öregedtek, és már nem is ismerős annyi arc. Az emlékek megszépültek vagy nagyon is a rossz élmények kaptak hangsúlyt az emlékezetünkben.

Önmagunk (meg)ismerésével ugyanez a helyzet. Sok mindent tudunk magunkról: „folyamatosan nyüzsgök, nagy a munkabírásom, nem bírom a kudarcélményeket, maximalista vagyok, nagyon szeretem a munkám, imádom az embereket stb.” Aztán lehet, hogy az a valaki, aki így jellemezte magát, egy-két évvel később azt veszi észre, hogy alig van ideje a barátaira, szabadidejében inkább alszik, mint nyüzsög, már egyáltalán nem szereti a munkáját, és belefásult a kudarcokba.

Mi történt? Újra és újra érdemes visszatérni a személyiségünk „szülőhelyére”, és kérdéseket feltenni önmagunknak:
Hol tartok most?
Mik a legnagyobb változások?
Milyen dolgok, helyzetek, emberek azok, amiket/akiket érdemes észrevennem?
Hogyan tudom a helyzetemből, amiben éppen vagyok, a legjobbat kihozni?

Emlékezni önmagunkra, honnan jövünk, hol tartunk, és merre megyünk – édesen keserű és felelősségteljes feladat.

2. Válasszon ki egy személyes fejlődési célt!

Jelöljön ki magának egy területet, ahol szeretne fejlődni, gazdagodni, előre lépni. Gondolja végig a következőket:

Mire van leginkább szükségem?
Ehhez a szükséghez milyen célok tartoznak?
A célok teljesüléséhez milyen fejlesztési pontokat tudok meghatározni magamnak?
Ezek közül melyik most a legfontosabb?
Milyen új ötleteket és módszereket érdemes kipróbálni, hogy fejlődjek?
És a régi módszerek közül melyik visz előbbre?
Mennyire vagyok elkötelezett a fejlődésért?
Hogyan tudom megmutatni magamnak az elkötelezettséget?
Ki az, akivel szívesen beszélnék a célról és megmutatnám neki az elkötelezettségem?
Kész vagyok-e vállalni a felelősséget saját magam fejlesztéséért és fejlődéséért?

3. Növelje minőségi kapcsolatai számát!

A digitális világ, az egyre gyorsuló tempó nem kedvez a valóságos közösségeknek. A virtuális közösségekben megtapasztalt gyors reakciók, szélsebesen mélyülő beszélgetések és a fokozódó népszerűség azonban megtévesztő: a több ezres „baráti” táborból vajon hányan reagálnának és indulnának útnak, ha hajnali háromkor jelezné nekik, hogy bajban van, és szükség van egy segítőkész barátra?

Több kutatás bizonyítja, hogy azok az emberek, akik egy közösséghez, egymásra odafigyelő és egymást őszintén kedvelő csapathoz tartoznak, értelmét látják az életüknek, jobb kedélyűek, és úgy érzik, hogy OK-k, azaz a mentális jóllétük rendben van.

Keressen közösségeket, ahol pozitív gondolkodású emberek veszik körül, kérjen és adjon energiát, legyen nyitott az új, személyes kapcsolatokra, és mutassa meg az értékeit és vegye észre mások jó tulajdonságait. A baráti közösségek mellett igyekezzen erősíteni a családi kapcsolatait is.
A minőségi, valódi közösségek tartalmasabbá teszik az életet, lehetőséget adnak az örömök megosztására, oldják a magányosságérzetet, csatornát adnak a problémák kibeszéléséhez, javítják a közérzetet, és bár a kapcsolatok ápolása időt és energiát igényel, jóval többet kapunk általuk.

4. Kezdjen el tudatosan nevetni!

Lee Berk amerikai orvoskutató kísérletekkel igazolta, hogy a nevetés gyulladáscsökkentő hatású és a koleszterinszintet is képes pozitívan befolyásolni, csökkenti a stresszt, jó hatással van a vérnyomásra, valamint az agyféltekék szinkronját is elősegíti. A professzor szerint ha egyedül nevetünk, az is „szuperhatalom” a mentális jóllétünknek, de harmincszor nagyobb eséllyel kezdünk el kacagni, ha társaságban vagyunk.

Gálvölgyi János színművész, humorista egy frappáns gondolata: „Hálás vagyok, ha valaki megnevettet, sírni magamtól is tudok.”
Ha egyedül vág bele a humorterápiába, akkor rajta, nézzen meg az interneten egy stand-up videót vagy olvasgasson vicceket, a lényeg, hogy tudjon bátran kacagni egy jót!

5. Olvasson, hallgasson inspiráló történeteket!

Ismeri ezt a kis tanmesét? Egy bölcs ember egy társaságban elmondott egy viccet. Mindenki nevetett a poénon. Utána a férfi újra elmondta a viccet. Most már kevesebben nevettek. Újra és újra elmondta a viccet, egészen addig, amíg végül mindenki unott fejjel reagált a csattanóra. Ekkor elmosolyodott, és azt kérdezte: „Ha nem tudtok újra és újra nevetni ugyanazon a viccen, akkor miért tudtok folyamatosan siránkozni ugyanazokon a dolgokon?”
Mit üzen Önnek ez a történet, milyen tanulsága van? És milyen cselekvésre ösztönzi?

Az analógiákat, a meséket, a tanmeséket nagyon gyorsan megértjük, a legtöbbjük híd az életünkhöz. Rengeteg impulzust nyerünk saját vagy mások történeteiből. Az interneten rengeteg jó történet kering, nézze és hallgassa őket, és beszélgessen másokkal: vajon az ő élettörténeteikből mi lesz az Ön számára a tanulság?

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.