Karácsony 2017
Mindig mindenki várja, miközben persze tudja, hogy előtte majd még rohan, vásárol, főz, közben a munkahelyén évet zár, és még a céges partikra is el kellene menni - tiszta őrület. Ám eközben minden tudja azt is, hogy történjen bármi, maradjon befejezetlen bármilyen munka, az ünnep estéje mindenképpen eljön, és vele együtt a lassítás is, minden és mindenki lenyugszik kissé, ez pedig jó. Mi azt reméljük, lesz idejük olvasni is kicsit. Például az ünnepre készült cikkeinket, a 2017-et felidéző, esetleg már a 2018-ra készülő írásainkat.
Nem csupán az egyedül maradt időseknek lehet nehéz megélni a karácsonyi ünnepeket, hanem újabban a fiatalabbaknak is. Legalábbis ez derül ki egy tavalyi brit felmérésből, amely szerint a 25–34 éves korosztály egytizede magányosan tölti a karácsonyt, ami sokkal rosszabb arány, mint az e tekintetben hagyományosan hátrányos helyzetűnek tartott idősebb generációk esetében.
De komoly feszültségeket kelthet ilyenkor a fiatalokban a bizonytalan egzisztencia (ami egyszerre stresszelheti őket a pillanatnyi megélhetés és a karácsonyi ajándékok beszerzése szempontjából), egyharmadukat pedig meglehetősen nyomasztják azok a tervek, amelyeket nem sikerült véghezvinniük az elmúlt év során. Mindezt e korosztály esetében súlyosbíthatja a barátokkal, kortársakkal való óhatatlan összehasonlítgatás a közösségi médiában.
Mint a brit fiatalok példája is mutatja, nehezen lehetne lélektanilag komplikáltabb időszakot találni az év során, mint a karácsonyi ünnepkör. Annyi mindennek kellene összhangban lenni ilyenkor, annyi mindennel kellene elkészülni, annyi elvárásnak szeretnénk (vagy kell) megfelelni, hogy még az alaposan megtervezett készület és a legjobb szándék mellett is garantált a frusztráltság-érzet.
Mindnyájan ismerjük
A legfőbb stresszfaktorok mindenki számára jól ismertek. Kit az ünnepi készülődés, a kényszeressé váló vásárlások feszültsége nyomaszt, esetleg kombinálva a karácsony elüzletiesedése feletti kesergéssel. Sokan úgy érzik, képtelenek megfelelni a médiában sulykolt – de nem egyszer a családban, a környezetben is meglévő – ideális, „tökéletes” ünnep elvárásainak, amelyek szerint a mintacsaládoknak (vagy mintapároknak) teljes harmóniában, és a külsőségek tekintetében legalábbis makulátlan körülmények között kellene ünnepelni.
Okozhatnak szorongást a munkahelyi gondok, illetve a felfokozott igények miatti túlköltekezés is (netán az ezt lehetetlenné tevő forráshiány). További komoly stresszforrás lehet a magány és a gyász is, mert ezek az érzések – például egy elhunyt házastárs vagy barátok hiánya miatt – különösen felerősödhetnek ezekben a napokban. De hiába igazolják a családterápiás kutatások, hogy a depresszió legjobb ellenszere a kötődés, hogy a közös családi rituálék és ünnepek, a tartalmas találkozások szeretteinkkel, a közös étkezések nagyban hozzájárulnak a testi és lelki egészséghez, ezek az élmények korántsem hatnak mindig pozitívan.
Ki ne tudná, mennyire mérgezővé teheti az elvileg örömteli karácsonyt egy beszólogató anyós, egy spiccesen szurkálódó nagybácsi, egy mozaikcsalád egymást nem szívlelő tagjainak „a gyerekek miatti” összejövetele, kínos (vagy erőszakos) gyerekkori emlékeket felidéző közös ünneplések vagy egymással mit kezdeni nem tudó távoli rokonok kényszerű találkozója. Egyesek számára pedig pusztán az ilyenkor elkerülhetetlen társas összejövetelek kötelezettsége válhat frusztrálóvá.
Öngyilkosság nem, stresszfaktorok igen
Bár az említett nehézségek közül egyszerre több is jelen lehet egy ember életében, az ezek hatására kialakuló (vagy súlyosbodó) depresszió miatt – a média által is erősített közhiedelemmel ellentétben – nem kerül sor több öngyilkosságra. Legalábbis ezt derítette ki az elmúlt években több kutatás, amelyek szerint a szenteste körüli napokban valójában éves minimumra csökkenek az ilyen esetek. Igaz, újév napján aztán hirtelen megugrik az önsértések száma.
Látszólag megnyugtató az is, hogy, összetettsége ellenére, a karácsonyt a pszichológia a kifejezetten enyhe stresszforrások között tartja számon. Így kategorizálta két amerikai pszichiáter, Thomas Holmes és Richard Rahe híres Életesemény Skálájukban. A 43 tételt tartalmazó lista segítségével meg lehet állapítani, hogy a különféle stresszt okozó (negatív vagy pozitív) életesemények együttesen mennyire fenyegetik valakinek az egészségét.
A skála szerint például a legnagyobb (100 pontos) stresszt az él át, akinek meghalt a házastársa, ezt követi egy válás élménye (73 pont), míg a karácsonyi ünnepek által így vagy úgy okozott szorongást a szerzők csupán utolsó előttiként említik (12 pont), közvetlenül a kisebb súlyú törvényszegések (például jegy nélküli utazás vagy a tilosban való áthaladás) előtt.
A helyzet azonban mégsem olyan szép, mint ahogy első látásra a skálából kitűnik. Egyrészt azért, mert a skálát alkotói épp 50 évvel ezelőtt állították össze. Márpedig azóta számos traumatikus életesemény, például a válás jóval gyakoribb lett, ami a családi ünneplésekre is hatással lehet, ráadásul a karácsonyt feszültségekkel terhelő „felhajtás” is évről-évre nagyobb. Másrészt nem szabad elfeledni, hogy a lista azt vizsgálja, miként adódik össze a különféle szorongást keltő események hatása, és fejtik ki együttesen, többnyire káros hatásukat.
Összeadódó megrázkódtatások
Ennek fényében elgondolkodtató, hogy a skálában a „karácsony” előtt közvetlenül a „szabadság, szünidő” szerepel, ami ez esetben – a két ünnep közti időszakkal – egybeesik az ünnepekkel. Az aktív munkavállalók között pedig alig akad, akinek az év végi hajrá, netán az ünnepek elé vagy épp közvetlenül utánuk időzített határidős munkák ne tennék különösen stresszessé a karácsonyi szabadságot.
Az így egyből összegződő két nyomasztó életesemény máris 25 pontot „ér”, ami a skála szerint olyan szintű feszültség, mint egy komolyabb konfliktus a főnökkel, az életkörülményekben beálló alapvető változás vagy az anyóssal/apóssal adódó nézeteltérés. Ez utóbbi azért is aggasztó, mert ilyesmi amúgy sem ritka, és – mivel a találkozás aligha kerülhető el a szűk családdal az ünnepek alatt – rögtön annak a megrázkódtatása is hozzáadódik az előbbiekhez. Ez pedig néhány napon belül olyan szintű stressz, amit a skála szerint egy súlyos betegség vagy a munkahelyről való kirúgás esetén élünk át.
Ki tudja, talán a skála egyik atyja, Thomas Holmes személyes sorsa is arra hívja fel a figyelmet, hogy nem szabad félvállról venni a karácsonyi lelki megterhelést. A neves pszichiáterrel ugyanis 1989-ben, 70 éves korában gutaütés végzett – történetesen épp december 24-én.
Illényi Balázs
Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
