Az internet határtalan teret nyitott, ami viszont szükségessé teszi a saját határaink újragondolását és tudatos átalakítását. A laptop, a tablet és az okostelefon elérhetővé teszi az embert életének legprivátabb helyszínein és legintimebb helyzeteiben is. A nyomkövetős okostelefonok helye ma akár egy-három méteres hibalehetőséggel meghatározható, és bizonyos applikációkkal bármely családtag lekövethető – és bizony, sokan élnek is ezzel a lehetőséggel.
De valóban szükség van erre? Ha nem etikus módon bánunk a modern informatikai vívmányokkal, akkor a bizalom, a privát szférához való jog és az én határai is sérülnek. A kommunikációs technika eredetileg azt a célt szolgálja, hogy az embereket közelebb hozza egymáshoz. A társ vagy a gyerek lenyomozása (legyen az e-mail, chat vagy közösségi média), netán lehallgatása viszont eltávolít, tönkreteszi az intimitást és a tiszteletet. A bizalom olyan tartópillére a kapcsolatnak, amely ha megsérül, meginog az egész kapcsolat. Elkezdődnek a mérgező játszmák, mindennapossá válik az ellenőrizgetés, a számonkérés, és ilyen légkörben már mindenki cudarul érzi magát.
Nyomozás helyett tanuljunk meg beszélgetni és figyelni a másikra. Nem attól lesz őszintébb a párunk, gyermekünk, ha tudja, hogy ellenőrzik, sőt. Emiatt kezd csak igazán egérutat keresni a bizalmatlanság és a sugallt vádak szorításából. Amikor eluralkodnak a rossz gondolatok, inkább kérdezzünk. Mondjuk el a párunknak, hogy elbizonytalanodtunk, és kérjük meg, hogy segítsen eloszlatni a felhőket. A konfliktusok közös megoldása erősíti az összetartozás érzését és az elégedettséget.
Mikromegcsalások
Egy pár életét nagymértékben meghatározza a kötődési stílusuk, és az, hogy milyen határokat szabnak maguknak és a kapcsolatnak. A „microcheating” (mikromegcsalás) jelensége a párkapcsolati problémák egyre elterjedtebb tünetegyüttese. Ez olyan érzelmi visszaéléssorozat, ami sokkal több, mint a klasszikus pikáns kis flört.
Szinte észrevétlenül kezdődik, akár a pár mindkét tagjának jelenlétében, amikor az egyikük külső személynek bizalmaskodó megjegyzést tesz, vagy mélyen a szemébe néz, finoman flörtöl vele. Amikor a sértett fél észreveszi, hogy a párja így viselkedik, csak felhúzza a szemöldökét, mert kellemetlenül érzi magát, de inkább nem teszi szóvá, ugyanis nem akar nevetségesen féltékenynek tűnni. Talán maga a cselekvő sincs tisztában azzal, hogy mindez hová vezethet. Nyitottságnak tűnik, de minden mozzanata egy-egy lapáttal aláássa a párkapcsolatot.
A közösségi média nyújtja a legtöbb lehetőséget a mikromegcsalásokra. A kétértelmű posztok, utalások, provokatív „szexi” képek az ellenkező neműek figyelmének elnyeréséért – mind apró virtuális nyitások a párkapcsolaton kívüli emberek felé. A kapcsolati státust illetően is lehet finoman lebegtetni a romantikus kaland lehetőségét. A kapcsolati státus: „bonyolult” Mit jelent ez? „Igazából együtt vagyok vele, de ki tudja meddig, a dolgok nem mennek valami jól!” Az ilyen mondatok férfi és nő között azt jelentik: „Ha a jövőben új szerelmet keresel, tekints engem lehetőségnek!”
Érdekli, hogyan tudjuk megőrizni a bizalmat a netkorszakban a párkapcsolatban és a családban? Olvassa tovább Nógrádi Csilla pszichológus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, melyben a lelkileg egészséges nethasználattal foglalkozunk. Keresse az újságosoknál vagy rendelje meg!
Jöjjön el a következő HVG Extra Pszichológia Szalonba, ahol Szondy Máté pszichológussal és Domonkos Katalin pedagógussal beszélgetünk digitális énünkről, a párkapcsolatunkról és a gyerekek nethasználatáról, többek között a netes zaklatásról. Jegyek és infó itt.
