Koronavírus-járvány
Fellélegezhet kicsit a világ, a Covid-19 ugyan nem tűnt el, de nem keseríti meg a mindennapokat. Ám visszatér-e? És mi van a betegség utóhatásaival? Cikksorozatunkban megtalál mindent, ami a koronavírus-járványról tudnia kell.
Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor már itt, a cikk elején leírom: nem hiszek a boldogságban mint létállapotban, és nem értek egyet az állandó boldogságkeresési kényszerrel, amit ez a világ ránk zúdít. Hiszem azonban, hogy vannak boldog pillanatok, szép történések és klassz napok, amiket megélve boldognak érezhetjük magunkat, átélhetjük azt a belső örömöt, amely elégedettséget és lelki békét hozhat.
Még akkor is, amikor olyan helyzetben élünk, amelyhez hasonlót még nem láttunk életünkben. A mostani vírus okozta járvány felforgatta megszokott rutinjainkat és szokásainkat, társadalmi, családi vitákat indukált, és szorongáshoz, félelemhez vezetett azoknál, akik erre fogékonyak.
A vírus kapcsán azoknak a véleményére támaszkodom, akik közelről látják a Covid–19 hatásait, akik fertőzött betegek halálát vagy felgyógyulását nézik végig, és akik a hozzáértésükből adódóan adnak hiteles információkat. Mindemellett tudomásul veszem azt is, hogy egy ilyen helyzetben döntéseket kell hozni, és a döntések nem mindenkinek szimpatikusak. Ez van. Akkor is alkalmazkodnunk kell a kialakult helyzethez, és ebben kell megtalálnunk azokat a kapaszkodókat és pozitív perspektívákat, amelyek segítenek elérni minél több boldog pillanatot.
Elbizonytalanodás minden szinten
A legrosszabb, amivel most együtt kell élnünk, az a bizonytalanság. Lelki stabilitásunk szempontjából az egyik legfontosabb belső törekvésünk a biztonság felé hajt minket. Ezért születésünktől fogva folyamatosan harcolunk a komfortos, biztonságos létért, legyen az a mama közelsége, a kiszámítható tanár az iskolában vagy egy biztos társ, akire számíthatunk. Nem beszélve jogi és egzisztenciális biztonságunkról, pláne az egészségünkről. Mi zajlik most? Minden területen teljes elbizonytalanodás.
A bizonytalanság lelki hatásai mind egyéni, mind társadalmi szinten megfigyelhetők. Egyéni szinten a betegségtől való félelem és az izoláció jelenti a legnagyobb terhet. Mindannyiunkban tudatosul, hogy sérülékenyek vagyunk, és a vírus, amelyre egyelőre nincs megbízható gyógymód, akár az életünket vagy a szeretteinkét is elveheti. Kollektív halálfélelmet lehetne átélnünk, így érthető az is, hogy sokan tagadják és tiltakoznak ellene.
Másik fontos élményünk az eddigi életformánk változása: munka, utazás, szabadidő eltöltése, az érintkezés formái és folytathatnám. Ismét egy kollektív érzés: a gyász, amely során elbúcsúzunk a vírus előtti életünktől. Látható az is, ahogy a társadalom különböző csoportjai átélik a gyász egyes szakaszait: vannak, akik még a tagadásnál tartanak, és vannak, akik már belenyugodtak a helyzetbe.
Mindez társadalmi konfliktusokat is okoz, ami elég szomorú, hiszen most inkább az összetartásnak kellene erősödnie. A kialakult helyzetben jó megbeszélni a barátokkal, a családtagokkal, hogy mit gondolunk, mit érzünk és hogy milyen félelmeink vannak. A beszélgetés felszabadító hatással van az emberre. Jó érzés mások hasonló gondolataival és megértésével találkozni, és megkönnyebbüléshez vezethet, hogy nem vagyok egyedül.
Körbetekinteni a vidéken
A bölcs emberek tudják, hogy minden krízis egyben lehetőség. Minden új helyzet lehetőséget ad számunkra, hogy feltaláljuk magunkat, hogy bebizonyítsuk önmagunknak és másoknak is, hogy van értéke az életünknek, a munkánknak, és van értelmük a mindennapoknak. Az első kapaszkodó tehát az, hogy elfogadjuk, az élet mindig hoz nehézségeket, és nagyszerű, ha megbirkózunk velük. Ha arra gondolok, milyen csodás hegytetőről körbetekinteni a vidéken, akkor az is eszembe jut, hogy felmászni keserves volt ugyan, de megérte. Minden újabb meredek hegy megmászása örömmel tölthet el mindannyiunkat.
Ne engedjük, hogy a pánik úrrá legyen rajtunk! Vegyük számba, mennyi szépség van az emberi életben: barátságok, kreatív ötletek, innovatív megoldások, összefogás, együttműködés. Mindezek mentén megélhetjük azokat a boldog pillanatokat, amelyekre vágyunk és amelyek függetlenek a vírushelyzettől.
Elégedetten zárni a napot
Boldogság a bizonytalanságban? Csak tőlünk függ! Az ember képes bármilyen lelki stresszt túlélni, hiszen éppen ez az erőssége. Kutat, keres, összefog másokkal, tanul. A mindennapokban bőven találhatunk örömet, csak észre kell vennünk. Sajnos a védelmi rendszerünk lényege, hogy elsősorban a negatívumokat érzékeljük, elsődlegesen azokra reagálunk, így mindent, ami jó – még azt is, hogy nem történik semmi rossz – természetesnek veszünk.
Pedig nem az. Az életünk tele van megoldandó problémákkal, amelyeket hajlamosak vagyunk tragédiának felfogni. Minősítsük át azokat feladatokká, és máris könnyebnek tűnhet a megoldás. Ne akarjunk boldogok lenni, hanem higgyük el, hogy valójában azok vagyunk, csak túl sokat teszünk azért, hogy bebizonyítsuk az ellenkezőjét. Ne a boldogságot kergessük, hanem az elégedettséget. Próbáljuk az életünk minden napjában megkeresni azt, aminek örülhetünk, amire büszkék lehetünk, ami okot adhat arra, hogy elégedetten zárjuk a napot.
Belső Nóra pszichiáter írása a legújabb HVG Extra Pszichológia Különszámban jelent meg. A lap témája: boldogság minden körülmények között.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
