Férfiak által uralt világunkban a nők alsóbbrendűnek érzik magukat, az anyák pedig irigységből, szorongásból, bizonytalanságból tudattalanul tovább örökítik a rájuk erőltetett mintákat, és így megakadályozzák lányaik kiteljesedését – írja Bethany Webster amerikai feminista gondolkodó, pszichológus Anyaseb – Hogyan gyógyítsuk transzgenerációs sérüléseinket és találjunk rá önmagunkra? című, a napokban magyarul is megjelent kötetében.

A nők nemzedékek óta összehúzzák magukat, nehogy kellemetlenséget okozzanak másoknak, folyton magukat hibáztatják, és nem merik kibontakoztatni a képességeiket. A nőiség ideáljának megfelelés – legyünk vonzók, de ne túlságosan vonzók, talpraesettek, de azért ne túl talpraesettek – a legtöbbekből dühöt, szenvedést, bizonytalanságot vált ki.

hvgkonyvek.hu

Az anyák nem tudják azonban megélni és kimutatni frusztrációjukat, dühüket, mert azt a társadalom elítélendőnek, gyengeségnek tekinti, és így – bár természetesen a legtöbb anya a lehető legjobbat akarja a lányának – ezek az érzések tudattalanul a gyerek felé irányulnak, a megküzdési minták átadódnak: így alakul ki az anyaseb.

Ezek a női felmenőinktől kapott transzgenerációs sérülések aztán az egész életünket meghatározzák, még abban az esetben is, ha harmonikus, szeretetteljes anya–lánya kapcsolatban volt részünk, mert a patriarchális kultúrák nőkről alkotott hiedelmei minden nő életét keretek közé szorítják – írja a szerző, aki világszerte ismertté tette az anyaseb fogalmát, és nálunk is tartott már előadást és workshopot a témában.

Lekötelezett gyerekek

Az anyaságot rengeteg tabu övezi; az elterjedt sztereotípiák szerint egy anya mindig szeretetteli, gondoskodó, kedves, jó szándékú, sosem dühös, és sosem haragszik a lányára. A valóság azonban az, hogy az anyák is emberek, és mint minden embernek, nekik is vannak jobb és rosszabb napjaik, nem feltétlen a lányaik legjobb barátnői, és nagy valószínűséggel érték őket negatív, akár traumatikus élmények azért, mert nőnek születtek. Modern világunkban az anyaság soha véget nem érő, kizsigerelő, elszigetelő munka, áldozathozatalukért alig kapnak elismerést, támogatást az anyák – véli Webster.

Megfogalmazása szerint a kultúránk, amelyben az alapértelmezett emberi lény a férfi, elhitette a nőkkel, hogy gyermekeik elismerése és ragaszkodása kárpótolja őket, rajongó tekintetük ad visszajelzést arról, hogy értékesek. A gyerekekben pedig azt az érzést ültették el, hogy tartoznak az anyjuknak, és így válnak sokan anyjuk megmentőjévé, tükrévé, terapeutájává.

Anya csak egy van

Félünk a kudarctól, a visszautasítástól, nem érezzük magunkat elég értékesnek és tehetségesnek? Nem merjük megvalósítani az álmainkat, kibontakoztatni a képességeinket, úgy élünk, hogy „ne zavarjunk sok vizet”? Az önbizalomhiány, a bűntudat, az elfojtott harag, az imposztorszindróma, a problémás kapcsolataink hátterében az anyaseb állhat – mutat rá a szerző.

Rendelje meg online!

Azért is nehéz felismerni, mi okozza a nehézségeinket, mert az anya iránt táplált negatív érzelem szintén tabu. Nem beszélünk nyíltan az anyák és lányaik közti küzdelmekről, nem merjük elismerni és kimondani, ha negatív érzelmeink vannak az anyánkkal kapcsolatban.

Gondoljunk csak a gyerek természetes érzelmeit letiltó üzenetekre: „Hogy merészeled megkérdőjelezni az anyádat?”; „Az anyádnak köszönheted az életedet!”; „Anyád minden tőle telhetőt megtesz!”; „Anya csak egy van!”. Ha lányként kifejezzük haragunkat, bánatunkat, csalódottságunkat, féltékenységünket vagy vágyakozásunkat, megszégyenítenek minket. Érzelmeink elfojtásával viszont az anyaseb rejtve marad, és tovább gennyesedik, amíg el nem kezdünk foglalkozni ezekkel a tabuként kezelt témákkal – világít rá a szakember.

Rátalálni önmagunkra

A szerző hosszú évek önismereti munkáját és saját gyógyulási folyamatát alapul véve tabudöntögető és felszabadító könyvében útmutatót ad női erőnk visszaszerzéséhez. Leszögezi, hogy az anyaseb gyógyítása nem anyánk hibáztatását jelenti, hanem neveltetésünk megismerését, traumatikus élményeink elgyászolását, melynek során egyre reálisabb képet alakítunk ki saját magunkról és anyánkról, hálát tudunk érezni azért, amit meg tudott adni nekünk, és elfogadjuk azt is, amit nem tudott. Nem várjuk többé anyánk elismerését és feltétel nélküli elfogadását, saját magunknak tudjuk megadni mindezt.

A megfelelő határok felállításával, valamint saját igényeink, érzelmeink, önmagunk vállalásával válhatunk érett felnőttekké, találhatunk rá önmagunkra és a valódi szabadságra. A gyógyulás útja hosszú és rögös, némelyeknek pedig szakember segítségére is szükségük lehet. Az viszont nem feltétlenül szükséges, hogy kapcsolatban legyünk az anyánkkal – az anyaseb bennünk van, ezért akkor is gyógyítható, ha anyánk már nem él vagy nem elérhető.

Bethany Webster a kötetében elvezet az anyaseb kialakulásától a gyógyulásnak köszönhetően bekövetkező változásokig, a fejezeteket záró kérdések segítségével pedig az olvasó a saját életében is bejárhatja ezt az utat. Anyasebünk gyógyítása által pedig nemcsak saját magunkat szabadítjuk fel, de saját gyermekünkért és a jövő generációiért is így tehetünk a legtöbbet.

Tanács Eszter cikke a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban jelent meg, amelyben örökölt sorsunkkal, a transzgenerációs hatással foglalkozunk.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.