Úgy megütötte az öccsét, hogy belezuhant a kutya tálkájába, és a cserepek fölsértették a hátát. A jelenet bármelyik családban megtörténhetett volna. A különbség pusztán annyi, hogy ez bejárta a világsajtót, mert az áldozat, Harry friss önéletrajzi könyvében ez az egyik kulcsjelenet. Vilmos, az angol trón várományosa akkor ütötte meg a kisebbet, amikor Harry jövendőbelije, Meghan miatt vesztek össze.

Ez tipikus helyzet. Egy ismert német családterapeuta, Wolfgang Schmidbauer azzal kommentálta a hercegek konfliktusát, hogy a sógorok, illetve – mint ez esetben is – sógornők megjelenése új helyzetet teremt a testvérkapcsolatokban.

Rendelje meg online!

Bármennyire konfliktusos volt is a testvérek viszonya korábban, hirtelen más szemmel tekint az egyik a másikra. Kiderül, hogy a nővér minden tiszteletet megérdemel, az öcs viselkedése mintaszerű – ebből logikusan következik, hogy a szeretett testvér túl jó annak a betolakodónak, aki szemet vetett rá.

A leírás jól passzol a Harry által felidézett 2019-es veszekedésre. Vilmos olyan jelzőkkel illette Meghant, hogy „nehéz természetű”, „faragatlan”, „érdes”. Harry azzal vágott vissza, hogy bátyja pusztán a sajtó rágalmait visszhangozza.

Ha hihetünk a memoárszerzőnek (bár a brit sajtó azóta jó néhány ellentmondást feltárt), az ütés után Vilmos elvárta volna, hogy Harry visszaüssön. Merthogy kiskorukban gyakran megverekedtek. De Harry nem volt hajlandó. Hanem hamarosan a terapeutájához fordult.

A férfiak lelki egészsége

Amiből az is látszik, hogy lelki, netán testvérkapcsolati gondok esetében egyáltalán nem szégyen szakértő segítséget keresni. Vilmosnak ebben komoly szerepe van. Mint a londoni The Guardian írja, nagyjából 2016 óta a mai trónörökös talán a legismertebb brit, aki napirenden tartja a férfiak lelki egészségének ügyét.

Megalapított egy lelki egészségügyi segítő szervezetet (Heads Together). A közszolgálati BBC tévében filmmel jelentkezett, és abban is férfiak lelki küzdelmeiről beszélt, mások mellett ismert focisták példájára hivatkozva. Igyekszik – ha úgy vesszük, egyáltalán nem konzervatív módon – elszakítani a brit férfiakat attól a rossz hagyománytól, hogy szorítsák össze a fogukat, és fojtsák magukba gondjaikat.

A fiatal hercegek

AP

Vilmos volt az, aki a londoni lap szerint pszichiáterhez küldte az öccsét. Könyvében Harry most úgy idézi fel, hogy a szakértő segítség hatására kezdett eltávolodni királyi családjától. És, ami szintén tanulságos, Harry azt mondta (az ITV tévének nyilatkozva), hogy ha nem járt volna terápiára, nem lett volna képes kezelni a dühét és megalázottságát, így száz százalék, hogy tényleg visszaütött volna.

Vagyis a királyok, trónörökösök és egyéb hercegek ma már nem különböznek annyira a mindennapi családoktól, mint régen. Az említett Schmidbauer meghökkentő trónöröklési példája szerint a múltban olyasmi is jellemző volt, hogy az oszmán birodalomban a szultán öccseit megfojtották egy íj húrjával. Ehhez képest Vilmos és Harry verekedése megnyugtatóan hétköznapi és nagy mértékben veszélytelen.

Harc a rangsorért

Ha felütjük az itthoni népszerű szakirodalom egy kötetét, L. Stipkovits Erika pszichológus Ölelni és ölre menni – Testvérekről, nem csak szülőknek című könyvét, ott például ez a szinte közhelyszerű igazság áll: „a testközeli küzdelem a fiúk természetes, önindította viselkedése, amely a rangsorért folyik, s ami a felnőtt férfi identitásának az alapját képezi.”

Persze nem csak a fiúkról van szó. A testvérek közötti féltékenységről, rivalizálásról, agresszióról szóló fejezet egyebek mellett azzal nyugtatja meg az aggódó szülőt: „A testvérek közötti viták hozzátartoznak a kapcsolathoz, a gyerekek ezeken keresztül tanulják meg felmérni képességeiket, szembenézni azzal, ha megbántottak valakit, korrigálni viselkedési zavaraikat, és elsajátítani a kiengesztelést.”

A szülő nyilván nehezen állja meg, hogy ne tegyen igazságot, pedig általában valóban jobb, ha nem teszi. Hiszen „a konfliktusok zömének az a tudattalan célja, hogy az egyik vagy mindkét szülőt maga mellé állítsa a gyerek” – erősíti meg a szakértő sokak sejtését. Amiből következik, hogy „ha a szülő nem avatkozik bele, hamarosan megtapasztalhatja, hogy jelentősen csökkennek a nézeteltérések”. Ha egyszer-egyszer mégis határozottságra lenne szükség, akkor közvetítő és nem igazságtévő szerep indokolt – derül ki a könyvből, amely ennél jóval részletesebb nevelési, konfliktuskezelési tanácsokkal is szolgál a többgyermekes szülőknek, illetve maguknak a (nagyobbacska) testvéreknek.

Bedő Iván

Nyitóképünk II. Erzsébet temetésén készült Londonban 2022. szeptember 19-én (Shutterstock).

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben az élet értelmével foglalkozunk. Megjelent a legújabb HVG Extra Pszichológia Plusz különszám is: ebben az érzelmi intelligencia témáját járjuk körül.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.