Új könyvében egyebek mellett alaposan bemutatja a szorongás természetét, és arra megállapításra jut, hogy a szorongás, mint állapot, bizonyos szempontból az életünk velejárója. Lehetséges a skálázás ez állapot különböző fázisai között?

A pszichológia különböző mérőeszközökkel – például kérdőívekkel – az átlaghoz hasonlítva meg tudja állapítani az egyén szorongásának mértékét. Emellett fontos információt jelent annak ismerete is, hogy a szorongással küzdő embert ez az állapot mennyire akadályozza a mindennapjai során a kapcsolataiban, munkájában, teljesítményében. Érdemes tudunk azt is, hogy a pszichológia különbséget tesz az állapot- és a vonásszorongás között. Az előbbi esetében a szorongás egy adott helyzetre jelenik meg, és nem biztos, hogy az egyén egyébként szorongó típus. Ezzel szemben a vonásszorongás már egy alkatilag aggódóbb, érzékenyebb személyt takar.

Vannak olyan személyiségjegyek, vagy valamilyen módon tipizálható az az egyén – akár nem vagy életkor alapján –, aki hajlamosabb a szorongásra?

A pszichológia korábban a neuroticizmus fogalmával írta le a szorongásra hajlamosabb személyiséget, de a szakmai nyelv ma már helyettesítő kategóriákat használ. Fontos kiemelni, hogy „hajlamról”, és nem egy szükségszerűen bekövetkező állapotról van szó. Emellett az is igaz, hogy a szorongásra hajlamosabb emberek – mivel nagyobb figyelemmel pásztázzák a környezetüket a lehetséges veszélyek után kutatva – jobban figyelnek a körülöttük lévő emberekre is. A statisztikák alapján úgy tűnik, hogy a szorongás inkább a nőkre jellemző, mert stressz eredetű panaszaikkal – ellentétben a férfiakkal – inkább fordulnak orvoshoz. Vagyis „jobban látszanak”. A férfiak másképpen működnek: mivel a társadalom még mindig az erőt társítja a férfiassághoz, sokszor titkolják a nehézségeiket, ezért ők más eszközökkel – például hárítás, elfojtás, alkoholfogyasztás, túlmunka – reagálnak az ilyen típusú problémáikra.

A nőkben több a motiváció az öngondoskodásra, de talán ma már a férfiak körében is jobb a helyzet, mint akár csak egy-két évtizede.

Valóban történtek változások, amit nagyban segített az is, hogy időközben kinyílt a világ, és sokkal több információhoz lehet jutni a női és férfi szerepekkel, mintákkal, attitűdökkel kapcsolatban.

A könyvében nemzetközi kutatások alapján igen sokra, 40 százalékra teszi az egészségszorongással küzdők arányát, és jelentős látenciáról is ír. Minden helyzet más és más tényezők miatt alakul ki, de megbújnak-e az aggodalmaink mögött általános okok?

Prof. Dr. Csabai Márta

Szabó Liza

Az ember a saját testében létezik, és a saját egészsége az elsődleges erőforrása és eszköze a különböző kihívásokkal, nehézségekkel való megküzdése során. Ez az erőforrás leginkább akkor értékelődik fel, amikor valaki nem találja a megoldást egy adott helyzetre, vagy számára értelmezhetetlen külső veszélyekkel és kockázatokkal néz szembe. Márpedig a világ tele van a kapacitásunkat, megküzdési készségeinket meghaladó kihívásokkal és veszélyekkel, amelyek a globalizáció és az internet révén folyamatosan észlelhetővé válnak mindannyiunk számára. Ebből a helyzetből kialakulhat a testre is visszaható, szorongásos állapot. Tehát ez is lehet egy magyarázat az egészségszorongással küzdők ilyen magas arányára.

A hipochondria kifejezés szinte mindenki számára ismert, és egyfajta vicces kategóriaként jelentik meg a beszélgetésekben, de talán mégsem olyan mókás dolog ez. A hipochondria vajon egészségszorongás, vagy valami más?

A hipochondria esetében az egészségszorongás túlzott fokáról van szó, viszont ezt a fogalmat – mivel valóban megbélyegző lehet – már nem használja a szaknyelv. Való igaz, hogy a köztudatban a hipochonder olyan emberként jelenik meg, aki annak ellenére betegnek képzelni magát, hogy nincsen organikusan kimutatható betegsége. Viszont ez a gondolatiság, és az emiatt megjelenő testi mechanizmusok hozzájárulhatnak a fizikai tünetek (fejfájás, krónikus fájdalom, szédülés és alvászavarok) illetve a bizonytalan érzések kialakulásához. Ettől viszont az érintett éppen úgy szenved, mintha lennének konkrét betegségeket igazoló orvosi leletei.

Nyilván óvatosan kell bánnunk az Google segítségével felállított öndiagnózisokkal, de talán jó, ha van annyi tudatosságunk és önreflexiónk, hogy bizonyos, szorongásra jellemző tüneteket felismerjünk – tehát mikor érdemes gyanakodnunk?

A viselkedésünk változásából és a különböző fizikai tünetekből következtethetünk arra, hogy esetleg szorongással küzdünk. A fejfájás, az összerándult, görcsös gyomor, a gombócérzés a torokban, a nyelés nehezítettsége, a heves szívverés és a rossz minőségű alvás mind a lehetséges tünetek közé tartozik. A szorongás velejárója a növekvő feszültség, a gyakrabban jelentkező konfliktusok és az erőteljes fáradtságérzet is, ami megnehezíti a mindennapi feladatok elvégzését. De a szorongás jele lehet a szociális kapcsolatok kerülése és a személyes megítélést illető aggodalmak felbukkanása is. És persze a környezet visszajelzéseire is érdemes odafigyelni.

Az egészségünkkel kapcsolatos aggodalmak egyfajta speciális szorongások, vagy nincs különbség szorongás és szorongás között?

Fontos tudnunk, hogy a szorongás hatással van az egészségi állapotra is. A krónikus stressz és a tartós szorongás hosszú távon fizikai egészségromláshoz vezethet. Innen nézve a szorongás forrása lényegtelen. Ugyanakkor az egészségszorongás már kifejezetten az egyén saját egészségére, testi-lelki állapotára irányul, létrehozva különböző addiktív, az egészséget tovább rontó viselkedésformákat, mint például az evészavarok, az alkohol- vagy a drogfogyasztás, illetve a dohányzás.

Vagyis kialakulhat az ördögi kör: az „alapszorongás” kimeríti a szervezetet, a szomatizáció révén megjelennek a fizikai tünetek, amelyek viszont visszahatnak magára a szorongásra.

A szorongás mértéke valóban fokozódik, és ilyen állapotban az egyén megküzdési stratégiái sem működnek hatékonyan. Ez viszont tovább erősíti az aggodalmakat, majd az arra adott, az egészséget károsító reakciókat.

Viszont az egészségpszichológia és az egészségpszichológus szakemberek éppen ezekre a problémákra, területekre koncentrálnak – mit érdemes tudunk a pszichológia ezen ágáról?

HVG Könyvek

Míg a klinikai pszichológia főként a mentális problémákra, zavarokra helyezi a hangsúlyt, addig az egészségpszichológia elsősorban a fizikai, egészségi állapotra koncentrál, de persze a két terület között sok az átfedés. Az egészségpszichológia középpontjában a lelkileg, mentálisan egészséges ember áll. Az egészségpszichológus az ő számára nyújt támogatást abban, hogy fejlessze, vagy meg tudja őrizni a testi-lelki egészségét: itt lehet szó a megelőzésről és az egészséges életmód kialakításáról és fenntartásáról is. Emellett a szakember segít a betegségekkel való megküzdés és a gyógyulás folyamataiban is. Tágabb értelemben az egészségpszichológia támogatást nyújt részben a lakosság, részben pedig a szakemberek számára is a hatékonyabb kommunikáció érdekében, illetve jelen lehet a nagyobb népegészségügyi programok, kampányok kidolgozásában és kivitelezésében, de szerepet vállal a munkahelyi egészségfejlesztésben is.

Mivel a magyar társadalomban még mindig nem teljesen elfogadott, ha valaki pszichoterápiába jár, és adott esetben a betegséghez még szégyenérzet is társulhat, így adja magát a kérdés: mi a viszonyunk a szorongáshoz, és milyen fokú a megküzdési hajlandóságunk?

Nem állunk rosszabbul más nemzetek tagjainál, de több évtizedes kutatások alapján az is látszik, hogy a magyar társadalomban létezik egyfajta negatív beállítottság. Ezzel kapcsolatban nem beszélhetünk úgynevezett „néplélekről”, de társadalmilag sokszor felerősödik a negatív attitűd és a borúlátó hajlam, ami szerint „úgysem tudunk változtatni a dolgokon”. E gondolkodásmód mellett azonban ki kell emelni a hozzáférhetőség kérdését is, vagyis hogy a társadalom tagjainak milyen elérhető, igénybe vehető lehetőségei vannak egészsége fejlesztésére és megőrzésére.

Hogy állunk ezen a téren?

Rendelje meg online!

Jelentős fejlesztésre lenne szükség. Az volna az ideális, ha a mentális egészség támogatása az alapellátás részévé válna. Erre ugyan már évek óta vannak törekvések, de a pszichológiai ellátás pillanatnyilag főként a magánellátásban érhető el, emiatt viszont a hátrányos helyzetű régókban élők még nehezebb helyzetbe kerülnek. A hozzáférhetőség ügye mellett fontos lenne lépéseket tenni az egészségértés fejlesztése terén is. Ennek részét jelenti az is, hogy a lakosság hogyan és milyen forrásból jut hozzá az egészséggel kapcsolatos releváns információkhoz, és azokat hogyan tudja feldolgozni, értelmezni. Nem lehet minden felelősséget az egyénre hárítani: az egészség csak akkor válik értékké, ha nagyobb társadalmi-, civil- és kormányzati tudatosság jelenik meg e törekvés mögött.

Ismerjük a mondást, miszerint „ép testben ép lélek”, de talán fordítva is igaz: az ép lélek garanciája lehet az ép testnek, és akkor el is érkezünk az egészségszorongás mélylélektani okaihoz és azok feltárásához. Mit gondol erről?

Egyet tudok érteni. Ha pedig a mélylélektani okok feltárását tűzzük ki célként, akkor jó lenne más szakembereket is bevonni az ezt célzó pszichoterápiás folyamatba a gyerekkor körülményeinek feltárása és a személyiség teljes megismerése érdekében. Üdvös lenne, ha a szakemberek közösen tudnának dolgozni, és működne egy olyan átfogó rendszer, ami az alapellátástól kezdve képes menedzselni az érintetteket.

Ha valaki felismeri, hogy szorongásos problémái vannak, és szeretné azokat megoldani, hol, hogyan kaphat segítséget?

Több tízezer végzett pszichológus van az országban, ám elsősorban a magánellátásban dolgoznak. Ugyanakkor ma már a kórházi ellátásban is egyre több pszichológus támogatja a betegek gyógyulását, tehát érdemes minden esetben tájékozódni és élni a rendelkezésre álló lehetőségekkel. Időről időre szerveződnek célzott projektek is, és elérhetők a lelki egészségfejlesztő irodák is. Emellett pedig érdemes konzultálni a háziorvossal is, aki nagy valószínűséggel rendelkezik azokkal az információkkal, hogy hol vehető igénybe szakszerű támogatás.

Lippai Roland

Jöjjön el a következő HVG Extra Pszichológia Szalonba, ahol Csabai Márta és Kőváry Zoltán pszichológusokkal beszélgetünk az egészségszorongásról.

Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!