Minden emberi kapcsolatban fontos az együttműködés, folyamatosan hatással vagyunk egymásra, alakítjuk a másikat és magunkat is. De vajon hol van az egészséges határ, hogy kompromisszumokat is tudjunk kötni, illetve belássuk, ha a másiknak igaza van, és mikortól beszélünk kisebb-nagyobb mértékű önfeladásról – amikor az érzéseinket már nem a másik érzéseivel egyenrangúként kezeljük, hanem alárendeljük másoknak?

Sajnos nem létezik egy jól látható határ, őrökkel, figyelmeztető táblákkal, amikor átlépnénk a függetlenségből az önfeladás mezejére. Az viszont megvalósítható, hogy megfigyeljük magunkat: az érzéseinket, a gondolatainkat és a cselekedeteinket, hogy észre tudjuk venni, mennyire vagyunk függetlenek érzelmileg.

Menni vagy maradni?

Rendelje meg online!

Érzelmeink életünk minden területét áthatják, ezért hogy mennyire bízunk meg bennük és hallgatunk rájuk, erősen kihat arra is, mennyire tartjuk kézben az életünket, mi szabjuk-e meg az irányt, amerre haladunk. Minél inkább autonóm valaki az érzéseiben, annál mélyebben éli meg azokat, és annál kevésbé lehet elbizonytalanítani.

Kliensem, Dóra 21 éves lány, utolsó féléves az alapképzésen. Szeretné a mesterképzést külföldön végezni, hogy megélhessen új tapasztalatokat, mert ez az önmegvalósításban és a szakmai előmenetelben is mérföldkő lenne. Azonban a szerelme, akivel három éve tartott a kapcsolatuk, tulajdonképpen választás elé állította: vagy vele marad vagy elmegy külföldre, de a kettő együtt kivitelezhetetlen.

Közös munkánk kezdetén Dóra érzelmi függetlensége egy képzeletbeli tízes skálán középértéknél volt. Ha nagyon alacsony lett volna, akkor elengedi az álmát, és marad a barátjával Magyarországon. Ha nagyon magas lett volna, akkor mérlegeli a párja érveit, akár többször is átbeszéli vele, de ha az érvek nem győzik meg a fiút, akkor követi az álmát. Ott a középértéken a lány a feszültséget érezte, hogy vagy a saját érzelmeivel összhangban cselekszik, vagy a barátja érzelmeinek megfelelően.

Több hónap komoly önismereti munkával sikerült annyira megnövelni az érzelmi függetlenségét, hogy most már a második félévét tölti Dániában, és elégedett. Nemcsak elkezdte magát megvalósítani, hanem kilépett egy olyan kapcsolatból is, amelyben az ő érzései és vágyai nem voltak egyenértékűek a másikéval.

Olvassa tovább Séllei Beatrix pszichológus, egyetemi adjunktus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben kapcsolatainkkal foglalkozunk.

Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!