Az utóbbi időben Will Smith nagyon komoly emberré vált, szinte már túlzásba is vitte. A bájos Randiguru után az álszent és könnyes A boldogság nyomában következett, majd a digitális zombikkal és az elhagyott New Yorkkal eladott Legenda vagyok, amelynek fogadtatása meglehetősen ambivalensre sikeredett. Lássuk, hogy boldogul mórózus szuperhősként.
Nem szeretnénk Big Willie színészi képességeit alábecsülni, valóban remek alakítást nyújtott utolsó emberként a Földön, de azért Smith bája és valódi varázsa mégiscsak a vígjátékokban tud kiteljesedni - legalábbis eddig a vidám filmjei lettek igazán sikeresek.
Így nagyon ideje volt már egy jó kis vígjátéknak, amit idén nyáron végre meg is kapunk Smithtől. A Hancock egy egészen különleges szuperhősről szól, akire a Superman-szerű bárgyúság és naivitás a legkevésbé sem jellemző. Hancock egyáltálán nem élvezi, hogy neki kell mindenkit megmentenie, viszont annál jobban szeret sörözni, akár le is csukhatnák ittas repülésért, ha a rendőrség képes lenne elkapni és nem lenne nagyobb szükség a segítségére, mint a megbüntetésére. Hancock nem szereti az embereket és nem érdekli az sem, őt kedvelik vagy sem, még a bajba jutott bálnák sem hatják meg.
A határozottan szórakoztatónak ígérkező film premierje Amerikában júliusban lesz, remélhetőleg nálunk sem késik sokat a bemutató. Smith mögött a film alkotói között a feljövőben lévő Peter Berg dolgozott rendezőként, aki eddig még nem igazán bizonyított a mozipénztáraknál, de a producerek mégis hisznek benne, ha rábízták az új Dűne-adaptációt is a Hancock után. A két forgatókönyvíró is inkább tévés produkciókban dolgozott eddig, remélhetőleg ettől függetlenül a sztori jó lesz és nem a “trailerfilm” jelenséggel állunk szemben, amikor az összes lehetséges poén már az előzetesben látható, a néző pedig csalódottan unatkozza végig a mozielőadást.
Bízzunk Will Smithben, akinek nem minden döntésével lehet egyetérteni, és a barátait is rosszul választja meg, de unatkozni azért nem szoktunk a filmjein. Hogy ez most se történhessen meg, Smith és a rendező állítólag igyekeztek minél kevesebb számítógépes animációt és digitális trükköt használni a szuperhős kalandjainak bemutatása során. Így például Hancock repülése nem egy stúdióban történt zöld háttér előtt, hanem valóban ötven méter magasan 80 kilométer/órás sebességgel vontatták Smith-t egy hám és drótok segítségével.
“A számítógépes effektek jól néznek ki. De jobb móka, ha bepiszkolod a kezed” - nyilatkozta Smith a filmről a USA Todaynek. Nos, majd meglátjuk.
