Miközben Magyarország minden statisztika szerint a legpesszimistább helyek egyike, bizonyos szempontból Angliában sokkal rosszabb a helyzet, legalábbis egy nemrég megjelent könyv ezt sugallja.

Azt szoktuk gondolni, hogy a magyaroknál minden nyugati állampolgárnak jobb dolga van, különös tekintettel a fizetésre és a pénzzel megszerezhető javakra. De mennyit is tudunk valójában ezekről a vágyott országokról, azon kívül, hogy ott többet keresnek nálunk és még a kerítés is kolbászból van?

Julian Fellowes nevét kevesen ismerik, pedig a Robert Altman rendezte Gosford Park című film forgatókönyvéért Oscar-díjat kapott, és azóta igen keresett írónak számít. Az arisztokrata származású Fellowes a mozi világa után most a könyvpiacon kamatoztatta “a legfelsőbb körökben” szerzett tapasztalatait, és megírta az Ulpius-Háznál magyarul is megjelent Sznob című kötetet, amely egyedülálló élményt nyújt az Anglia iránt érdeklődők számára.

A szigetország irodalmát kedvelők már sokat megtudhattak Anglia életéről és múltjáról a számos, nálunk is népszerű brit szerzőnek köszönhetően. A könyvekből szerzett kép azonban nyilván kevéssé árnyalt, és nem sok történet foglalkozik a társadalmi berendezkedéssel, annak változásaival. Így aztán nehéz megérteni az Angliában élő ismerősöket, akik rasszizmusra, idegengyűlöletre és minden képzeletet felülmúló sznobizmusra panaszkodnak. Mert Magyarországon is tapasztalható sok negatív jelenség, de például a nemesi származással kapcsolatos imádat gyakorlatilag teljesen megszűnt, és legfeljebb némi romantikus nosztalgiával nézünk például a Habsburgokra, de semmiképpen sem uralkodók utódainak kijáró vak tisztelettel. Ahogy Esterházy is csak egy író, egy focista meg egy kastély, de nem egy követni- és imádnivaló klán.

A Sznobot olvasva azonban úgy tűnhet, hogy Nagy-Britanniában bizonyos szempontból megállt az idő, valahol az első és a második világháború között, és a közvélemény azóta sem volt képes függetleníteni magát a pusztán származási alapon történő szeparációtól. Fellowes könyvének egyik hőse egy színészként dolgozó arisztokrata férfi, ami egyértelműen saját tapasztalatokra utal, hiszen a szerző maga is éveken keresztül próbálkozott előadóművészként boldogulni – kevés sikerrel. A másik főszereplő egy Edith nevű, átlagos családból származó, csinos és értelmes lány, aki úgy dönt, hogy élete fő célja a házasság, és ebben a műfajban a csúcs egy arisztokrata becserkészése, amit sikerül is véghezvinnie. A nemesi családba való beházasodás a könyv szerint a brit társadalomban még mindig a legnagyobb teljesítmény, amit csak ember felmutathat, hiszen kiválasztottak ők, függetlenül attól, hogy rondák vagy ostobák.

A Sznob rémesen keserű, de azért megbocsátó, és szerencsére végig nagyon vicces keresztmetszetét nyújtja a brit társadalomnak Edith Lavery életén keresztül – de a mérleg pozitív serpenyőjében csak a humor marad a végén. A könyv ugyan szórakoztató, de nehéz elképzelni a boldogságot egy olyan országban, ahol az egyén teljesítményét nem értékelik megfelelően. Mondhatnánk erre azt, hogy ugyan már, ez csak egy könyv, egy mese, ha a média nem produkált volna valódi bizonyítékokat a jelenséggel kapcsolatban.

A Lexus elképzelte, milyen járművekkel közlekedhetnénk a Holdon, ha már ott élnénk

A Lexus elképzelte, milyen járművekkel közlekedhetnénk a Holdon, ha már ott élnénk

Kiment a színpadra, majd elnézést kért, és meghalt

Kiment a színpadra, majd elnézést kért, és meghalt

Most emeltek vádat a 2016-os metróbaleset miatt

Most emeltek vádat a 2016-os metróbaleset miatt

Élet és halál művészete: 6710 embernél vizsgálták meg, meddig él, aki többet művelődik

Élet és halál művészete: 6710 embernél vizsgálták meg, meddig él, aki többet művelődik

Hableány-baleset: kiengedték a letartóztatásból az ukrán hajóskapitányt

Hableány-baleset: kiengedték a letartóztatásból az ukrán hajóskapitányt

Dézsi nem fog Borkai után nyomozni

Dézsi nem fog Borkai után nyomozni