Az idős nőket el kell dugni a képernyőről?
Nemrégiben újabb BBC-botrány borzolta a brit kedélyeket. A Daily Telegraph napilap értesülései szerint a brit állami műsorszórót egyik dolgozója, Miriam O'Reilly beperelte diszkriminációért. A műsorvezetőnőt szerinte azért cserélték le, mert túl öreg volt, és nem ő az egyetlen, akivel a cég így bánt.
Miriam O'Reilly 52 éves és 25 éve dolgozik a BBC-nek. Állandó műsorvezetője egy vidéki ügyekkel foglalkozó műsornak, a Countrylife-nak, és igen kedveli a közönség. A műsorkészítők azonban nemrég úgy döntöttek, hogy a Countrylife-ot modernizálják egy kicsit, majd főműsoridőbe helyezik, és ez azt jelenteti, hogy O'Reillyt három másik, korosodó, női kollégájával kikerül a műsorból. „Felfordult a gyomrom a hír hallatára, és nem csak nekem. Az egyik női producert is megbotránkoztatta az eset, aki még soha így nem szégyellte magát a BBC nevében” - mondta a műsorvezetőnő a Telegraphnak.
A BBC az angol közvélemény szerint a pártatlanság és az igazságosság titánja, amely elítél minden diszkriminációt és egyenlő esélyeket hirdet. A műsorszóró világhírű a műsorkészítési irányelveit illetően, és első volt azok között a televíziók között, amelyek műsorvezetői székbe engedtek hátrányos helyzetű vagy fogyatékos embereket. Az intézmény büszke rá, hogy dolgozói vallási, etnikai, társadalmi hovatartozása hűen tükrözi a brit társadalom szerkezetét, O'Reilly pont ezért nem érti, hogy mi történhetett. Miért diszkriminálja őt a BBC a kora miatt? O'Reilly szerint nem ő az egyetlen, az eset kezd trenddé válni a televíziónál: épp ezért vette a bátorságot és perelte be a BBC-t.
„A BBC-dolgozók már-már teljesen megszokták, hogy az a normális, ha egy női műsorvezető 32-es méretű és nincsenek ráncai. Ennek ellenére arra számítottam, hogy a munkám és nem a külsőm alapján leszek megítélve, annál is inkább, mert a BBC-ben a dolgozók különbözősége a díjfizetők sokszínűségét hivatott megjeleníteni” - panaszkodik tovább O'Reilly, akinek az esete tényleg nem egyedi.
A BBC-nek nem egy botránya volt már hasonló problémák miatt. A televíziótársaság 2007-ben leváltotta a népszerű hírolvasót, az 57 éves Moria Stewartot (illetve áthelyezte őt a rádióba). A társaság akkor arra hivatkozott, hogy a hírműsorok szerkezete megváltozott, és a regionális tudósítások miatt a tradicionális hírolvasók kora lejárt. Ennek az érvelésnek a dacára (és a botrány után) egy másik idősebb arc a BBC-ből, Anna Ford, hírolvasó maradt egészen nyugdíjas koráig. Ekkorra szinte már ő volt az egyetlen idősebb nő a képernyőn, mert a BBC főműsoridejében játszott Strictly Come Dancing táncvetélkedő bíróját, Arlene Phillipset (66) is lecserélték Alesha Dixonra.
Ez utóbbi csere ugyancsak botrányba torkollott, hiszen a nézőknek semmi problémájuk nem volt Phillips-szel és egyáltalán nem akarták Dixont, a BBC mégsem változtatott a döntésén, ezért a női egyenjogúsági kérdésekkel foglalkozó miniszter, Harriet Harman kérdőre is vonta a társaságot. A BBC szóvivői váltig hajtogatták, hogy Phillipset nem a kora miatt cserélték le, noha azt nem tudták megmondani, hogy akkor pontosan miért is. Phillips egyébként sokat viccelődött akkoriban azzal kapcsolatban, hogy a családja őt már csak Arlene-Phillips-66-nak becézi, mivel a botrány miatt a sajtó állandóan odabiggyesztette neve mellé a korát.
Nem mintha ez mentené a BBC-t, de ez a fajta diszkrimináció nemcsak a brit műsorszórót jellemzi. Az idősebb nőket néhány kivételtől eltekintve (Helen Mirren, Meryl Streep) az egész vizuális kultúra, a televízió, a mozi, a reklámok egyaránt hanyagolja. Egy ausztrál tanulmányból az derül ki, hogy mindössze a reklámok négy százalékában mutatnak olyan nőket, akik 30-on felüliek. „Manapság az idős nők láthatatlanokká váltak a társadalom számára, mert az üzenet nem az, hogy ők már nem elég vonzóak, hanem az, hogy egyáltalán nem vonzóak, így nem lehetnek aktív szereplői a társadalomnak” - mondja a szóban forgó tanulmány szerzője, Lauren Rosewarne. Ez pedig nemcsak a szórakoztató iparban tevékenykedő nőket érinti tragikusan, hanem az átlagembereket is.
Furcsa módon a jelenség nem vonatkozik a férfiakra, sőt, az angol televíziók jobbára kedvelik az idősebb férfiakat a képernyőn, főleg ha jelenlétük fiatalabb nőével társul. Erre számtalan példa akad, ott van Bruce Forsyth (81) és Tess Daly (38) a Strictly Come Dancing-ben; Adrian Chiles (42) és Christine Bleakley (31) a reggeli The One Show-ban; Phillip Schofield (47) és Holly Willoughby (28) az ITV kereskedelmi adó különböző műsoraiban, valamint Jeff Stelling (54) és Rachel Riley (24) a Countdown című vetélkedőben.
Susie Orbach feminista pszichológus szerint ez a hajsza a fiatalsággal jobbára csak a nőket érinti. A probléma leginkább az, hogy az emberek nem tudnak elvonatkoztatni azoktól a modellektől és/vagy színészektől, akiket azért fizetnek, hogy jól nézzenek ki, azokkal szemben, akiket azért fizetnek, mert jól csinálnak valamit. A meglett nők kivonása a médiából komolyan károsítja a társadalmat, hiszen ha nem mutatunk idősebbeket kulcspozíciókban, akkor nem szolgáltatunk példaképeket a fiatalabb generációnak, és azt az üzenetet küldjük, hogy egy bizonyos kor után lehetetlen a siker. Pedig az idősebbeknek komoly tekintélyük van, mondja Joan Bakewell is, a neves rádiós műsorvezető, az „idősek hangja”. Szerinte a hosszabb élettartam miatt a jövő társadalmát az idősebb generációk fogják meghatározni.
„Pontosan ezért nagyon fontos, hogy az idősebb nők ne a háttérbe, hanem jobban az előtérbe kerüljenek, hiszen komoly igény van arra, hogy ez a réteg képviselje magát a populáris kultúrában” - mondja a Telegraphnak Bakewell. Úgy tűnik, erről az igényről a műsorkészítők nem vesznek tudomást. Egy hozzászólás szerint a „televíziós producereknek az a bizarr elképzelésük, hogy az átlagos televíziónéző heteroszexuális férfi, aki, miközben bölcsebb férfitársát hallgatja, szeret a fiatalabb, szexis műsorvezető-társról képzelegni” - és ebben talán lehet is valami.
Krisztina O'Brien
