Sötétben is kötelező a napszemüveg
Évtizedek teltek el azóta, hogy a legendás szemüvegmárka tervezői piacra dobták az Aviator névre keresztelt...
Évtizedek teltek el azóta, hogy a legendás szemüvegmárka tervezői piacra dobták az Aviator névre keresztelt pilóta-napszemcsit, de hála Lou Reednek, a New York Dollsnak, és a Blondie-nak mára a fazon nem csupán divat kiegészítő, sokkal inkább státuszszimbólum. Azt jelenti: „Vadnak születtem, de azért egy méregdrága napszemüveg nem fáj!” Kevesen maradtak, akik ezt az érát még mindig hitelesen képviselhetik, de a 63 éves Iggy Pop továbbra is fékezhetetlen – még akkor is, ha a közelmúltban a világ legrondább hírességének szavazták meg. Nem véletlen, hogy rá esett a Ray Ban PR gépezet választása, amikor vizualizálták: ki az az előadó, aki a Music Hallban táncra perdíti majd a frissen harminc kilóra fogyott Kelly Osbourne-t, a rendszerint indiánjelmezben parádézó Juliette Lewist, és az új Kate Mossként emlegetett Agyness Deynt, aki szerintünk új, kisfiúsra nyírt frizurájával inkább az új Lolkabolka titulust érdemelte ki.
Alig egy héttel a New Yorki esemény után a londoni Scala is piros-feketébe borult, a színházterem pedig dekadens parti palotává változott. A The Big Pink és a New York Dolls ugyan koránt sem váltott ki olyan hisztériát a decens brit közönségből, mint Iggy Pop a Nagy Alma vadócaiból, ennek ellenére VIP páholyban olyan sztárok legyezgették magukat az így funkciót nyerő Ray Ban prospektussal, mint Jude Law ex-neje, Sadie Frost, Peaches „azért híres, mert híres” Geldof, és Kevin „hogy kerülök én ide?” Spacey. A Scala összes termei Ray Ban múzeummá lényegültek át, a falakon gigantikus méretű képek lógtak a márkát legendává emelő színészekről és énekesekről, a lépcsőfordulókban pedig magvas idézetek virítottak, mint például Patti Smith „A napszemüvegem olyan nekem, mint a gitárom.” frázisa. A legviccesebb Jack Nicholson bölcsessége volt: „Napszemüvegben a legendás színész vagyok, nélküle egy dagadt hatvanas.”
Mint minden partin, ahol ingyen pia van, itt is gondot jelentett, hogyan lehetne a közönség figyelmét az alkoholról a művészetre terelni, majd néhány óra sikertelen próbálkozás után úgy döntöttek a szervezők: a koncertek idejére egyszerűen bezár a bár. Rossz ötlet volt: a szomjas közönség megrohamozta a pultokat, és sokan egyszerre öt-hat pohár Screw Driverrel egyensúlyozva próbálták menteni, ami menthető: a részegségüket. Nekünk ilyen gondunk nem akadt: kiderült, a pultos lány honfitársunk, és mint igaz hazafi, minden koktélba dupla adag puskaport kaptunk.
Kora hajnalban bizonytalanul botorkáltunk lefelé a Scala lépcsőin, abban a tévhitben, hogy est koronája a szusi formájú brownie volt, pedig a kakaó kaviár mellé lencse is járt: minden vendég ajándék Aviator napszemüveget kapott, egyet a legújabb hat modellből álló kollekcióból. És ez volna a happy end... ha egy másnapi partin nem veszítjük el a nem egész egynapos Ray Banjeinket. Hiába, így múlik el a világ dicsősége... nélkülük azóta is csupán girhes huszonévesek vagyunk.
