A több, mint 250 műtárgyat felvonultató ideiglenes kiállítás célja nem kevesebb, mint felnyitni a közönség szemét: a meleg szubkultúra koránt sem a modern korban került reflektorfénybe, és tévedés az is, hogy az ókorban afféle társadalmilag elfogadott tabuként kezelték volna a témát. A kurátorok tizenkét szekcióra osztották a műveket a görög cserépedényeken egymás hímvesszejével vidáman játszadozó férfiaktól a klasszicizmus aprólékosan kidolgozott aktjain át egészen a vallásos ikonokig, köztük a művészettörténet századai során számtalanszor újraértelmezett Szent Sebestyén portréig, melyet nézegetve bárki számára világossá válik, miért tartják a meztelen mellkasú, nyilak ejtette sebektől vérző, kikötözött mártírt az első meleg ikonnak.

http://www.mnw.art.pl

PolitikArt

A szeptember közepéig megtekinthető kiállítást természetesen nem minden műkedvelő fogadta tárt végtagokkal, hiszen a közelmúltban elhunyt konzervatív elnök, Lech Kaczynski repülőszerencsétlensége után Lengyelországban érezhetően megszilárdult a jobboldali patriotizmus. „Ez a válogatás legalább annyira politikai, mint művészi.” nyilatkozta Pawel Leszkovitz kurátor, akinek célja, hogy végleg eloszlassa a háború utáni kommunista Lengyelországban elterjedt a nézetet, mely szerint a férfitest csúnya, a férfi nemi szervek ábrázolása pedig puszta pornográfia.

Egy kis házikolbász

A homoerotika témáját körbejáró festmények, fotók, szobrok és installációk 28 országból érkeztek, ám a műtárgyak nagy része érdekes módon nem a meleg szubkultúra tekintetében legprogresszívabb USA-ból, Angliából, vagy Franciaországból érkeztek, hanem Romániából, Csehországból, Ukrajnából és  – bármily meglepő – Magyarországról. Dallos Ádám újabb klasszikus példája annak, hogy egy fiatal, zseniális  művészt külföldön fedez fel a szakma, és kezd értékelni a közönség. Jerovetz György művészettörténész korábban így írt Ádám Varsóban is kiállított képeiről: „A modellnek semmi jelenléte, tartása rosszul ábrázolt, a formák esetlegesek és puhák, a képfelület semmiféle érzékiséget nem mutat, egyszóval ezek nem jól megfestett képek.” Szerencsére a kritika nem is lehetne szubjektívebb: a rózsaszín háttér előtt pózoló férfiaktok a kurátor által "a háború utáni magyar művészet egyik legnagyobb csillagának" nevezett transznemű El Kazovszkij alkotásai mellett került méltó helyre.