„Az a nagyregény, amelyet az idei nyaralásra magunkkal kell vinnünk” – így ajánlja a Los Angeles Times az amerikai Julie Orringer A láthatatlan híd című könyvét. A néhány évvel ezelőtt novelláskötettel bemutatkozó szerző pár hete jelentkezett első regényével.
A címlapján a második világháborús Budapest felrobbantott Lánchídja látható. Az amerikai sajtó dicsérő kritikákkal árasztotta el a könyvet, amelynek cselekménye az 1930-as években indul, és egy András nevű építész fiatalságát – nagy szerelmét és családjának a holokauszt alatti szenvedéstörténetét – meséli el. Az írónő holokauszttúlélő családból származik, és nagyapja emlékeit is felhasználta, továbbá – mint egy interjújában mondta – Kertész Imre Sorstalanság című művét is kiváló forrásként használta.
„Orringer tudása lélegzetelállító” – írta a San Fransisco Chronicle, a Kirkus Reviews című könyvkritikai lap pedig még azt is megkockáztatta, hogy Borisz Paszternak regényéhez, a Doktor Zsivágóhoz hasonlítsa. A holokausztot megörökítő irodalmi szókincs igencsak szegényes, az írónő erőssége ennek gazdagításában mutatkozik meg – világított rá egy ritkábban taglalt szempontra a New York Times.
E napilap kritikusa azért is üdvözölte a különleges történelmi érzékenységgel megírt művet, mert szerinte kiváló ellenpéldája annak, amit néhány évvel ezelőtt – nagy vitát kiváltva – Horace Engdahl svéd irodalomkritikus, a Nobel-díj bizottság akkori titkára mondott az amerikai irodalomról: „túlságosan magába zárkózó és közönyös”.
A Fidesz meg akarja mutatni, hogy a pártnak van valós társadalmi bázisa, szavazói önbizalmát növelné a digitális honfoglalással – mondja a politológus. De kiket céloz meg Dopeman podcastjával? És ad majd interjút független médiának is?
Hatvanpuszta egy gazdaság a semmi közepén, vendégház és medence azért kellett, mert nagy a család – magyarázta Orbán Győző.
Megválna romániai gázüzletágától a német Eon, de egyelőre nem tud, mert a politika hirtelen beleszól az üzleti szándékokba. Mi állhat a háttérben? – ennek járt utána a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
Az orosz külügyminiszter feltételes módban viszont arról beszélt, hogy ha támadták volna, akkor arra biztosan jó okuk lenne.
Ismét az X-en szólalkozott össze Szijjártó Péter és az ukrán kollégája, Andrij Szibiha.
