51:48 - így állt a cikk írásának pillanatában a szavazás a gyilkosság javára egy blogon, ahol bárki megírhatja véleményét a látottakról és hallottakról. A bejegyzésekből hasonló arány állapítható meg, mint az eddig kétezer fő által leadott szavazatokból. Az interneten átvették az igazságszolgáltatás hatalmi funkcióját a közemberek: sok, magát szemtanúnak valló személy szólal meg. A hangadók egyik fele bizonygatja, hogy késelés történt, tátongó szúrt sebekről számolnak be és a rendőrség illetve a média hazudozásáról blogolnak.

Vannak köztük, akik a másodkézből szerzett információk, vagy a nyilvánosságra hozott képek alapján ítélkeznek: „Ne említsétek a nevem, a címem! Találtam egy videót a tv2 portálján, ahol a 0:14 kockánál, amikor hullazsák véletlenül kitakar, egy pillanatra látszik az egyik áldozat teste a mentősök alatt, akik azt aggodalmasan körülállják. Nem úgy néz ki, mintha agyontaposták volna. Kevés rajta a zúzódás és az oldalánál van egy seb (talán seb), ami szúrt sebre hasonlít vagy legalábbis az udvara olyan, mint egy szúrt sebbé.” (sic!)

A csapat másik fele próbálja csitítani a vérengzőket, egy anonim szemtanú így ír: „Szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba, már amennyire ez lehetséges. Nem bizonygatom a hitelességem senkinek, eleget voltam a helyszínen.Tegnap éjjel/ma hajnalban senki nem késelt meg senkit. Szerencsétlen lányok halálát feltehetően (biztosan) fulladás okozta, de ezt csak az iü. boncolás után lehet tényként közölni.”

A közösségi oldalak fórumozói a képernyő előtt ülve szabadjára engedik előítéleteiket, félelmeiket és agresszivitásukat. Aki ragaszkodik a brutálisabb verzióhoz, azzal kompenzálja a késelést cáfoló híreket, hogy hazugságnak titulálja őket. Hatalmi összeesküvést lát bennük, bűnbakot találva a megalkuvó, ám szenzációhajhász médiában és az igazságot eltusoló rendőrségben: „A mai magyar média is hajhássza az olvasottságáért a népet” - szól egy bejegyzés a Facebookon. A tömegpszichózis, úgy tűnik, működik a tragédia után is: a nagyhangúak zaja elnyeli az emberi hangokat, ugyanúgy, ahogy a bulizók között elhangzó “Késelés!” híre eltette láb alól az emberségességet.

Bűnbakkeresés német módra

A tavaly júliusi duisburgi katasztrófa bizonyos elemeiben emlékeztet a mostani tragédiára. A Love Parade 2010-es technofesztiválján a több százezres tömeg egy alagútból kereste a kiutat a pánik kitörésekor: ott is egy szűk lépcső tövében lelték halálukat a leggyengébbek. Ott is azonnal felelősökért kiáltottak, ám nem keltek lábra rémhírek és nem borzolták a kedélyeket összeesküvés-elméletekkel.

Pedig az első információk még arról szóltak, hogy valaki a tömegbe zuhant és ez okozta a tragédiát. A majdnem milliós számot elérő bulizók hasonlóan felfokozott állapotban lehettek, mint a fiatalok a West-Balkánban, mégsem terjedt el, hogy „valaki” (egy török, egy arab terrorista, egy homoszexuális, egy drogos vagy egyéb megbélyegzett csoport képviselője) lelökte az illetőt.

A válságkommunikáció Németországban közvetlenül a helyszínen történt, ahova pszichológusokat küldtek, hogy törődjenek a sokk hatása alatt görnyedő emberekkel: lehetett akár az áldozatok hozzátartozója, akár szemtanú, aki nem tudott segíteni, vagy akár a tragédia hírére az alagúthoz zarándokló együttérző.

Pár órával a tragédia után a német média híradására és a szóvivők nyilatkozataira reagálva a fórumozók három személytől kérték számon a történteket: a szervezőtől, a városvezetéstől és a helyszínt biztosító rendőrségtől. Semelyikük sem vállalta magára a tragédiát, az első sajtótájékoztatón megdermedve és szótlanul ültek a „gyanúsítottak”. Azóta sem derült ki, hogy ki a fő vétkes. Egy híres német bemondónő egy nappal a szörnyűség után azt találta mondani: a bulizók vessenek magukra, az ő hibájuk, ami történt, egy osztrák egyházfő pedig egyenesen Isten büntetéséről prédikált online miséjében.

Itthon egyelőre egymásra mutogat a helyszín és a szervező. Vélhetően mindkettő hibázott. Minden egyéb vétkes csak mendemonda. A szándékosságra semmi bizonyíték, sokan (51 százaléknyian) mégis felismerni vélnek valakit a személytelen tömeg amorf alakjában. Ez a bűnös nem csupán a három lány életét vette el. Ő minden baj és minden rossz forrása. Maga az ördög.

Egy twitterező így fogalmazott a jelenségről: „Eddig is tudtuk, hogyan születnek a népmesék. Most, hála a technológiának, élőben végig is lehet követni.”