Egy széndarabbal a kezünkben / Firkáltunk a falra egy sötét lyukban / Erőre kaptunk, és palotákat építettünk / Míg lassan romboló seggfejek hordájává váltunk - szólnak Example atomellenes dalának sorai 2006-ból. A fiatal brit rapper elhagyatott tájat választott a zene és szöveg képi hátteréül: szikár betontömbök között járkál, burjánzó faunán tapos, és rozsdaette gépjárműroncsok mellett halad el. A cirillbetűs feliratokról és a sárgakabinos óriáskerékről is felismerhető a helyszín: Pripjaty szellemvárosa, ahol 1986. április 26-ának hajnalán az atomerőmű négyes reaktorában megtörtént a végzetes robbanás.

A csernobili atomkatasztrófaként elhíresült nukleáris baleset után húsz évvel látogatott a brit énekes a közvetlenül érintett városba, hogy a What we made (magyarul: Ezt tettük) című felvételének klipjét leforgassa. A videóhoz készült egy 17 perces dokumentumfilm, melyben a rapper stábjával bemutatja a környéket. Az iskolatermekbe érve lencsevégre kapják a hátramaradt használati tárgyakat, a gyerekek fejére méretezett gázmaszkok között maradt játékokat és a földön, kupacban heverő tankönyveket. A megdöbbentő látvány hatására fejti ki Example véleményét az atomenergiáról: “Nem hiszem, hogy bárki, miután idelátogat, támogatja a nukleáris energiát”. A dal refrénje így szól: Először feltaláltuk a kereket / Aztán megépítettük az autót / Majd csináltunk egy bombát / És minden elromlott.

A 25 évvel ezelőtti atomkatasztrófa után Csernobil vált a civilizáció és a tudomány bukásának szimbólumává. Számos zenész dalba foglalta kritikáját, a német Kraftwerk viszont jóval az ukrán atombaleset előtt, 1975-ben jött ki a Radio-activity, avagy németül Radio-activität című kétnyelvű albummal, melynek címadó dalában (akkor még) az atomenergia előtt hódoltak. Megemlítik Marie Curie-t és az éteri sikereket, sőt, minden bakelitlemez borítójába a radioaktivitás nemzetközileg közismert jelét feltüntető matricát mellékeltek. A szám szövege pedig a radioaktivitás és a rádió-aktivitás szójátékára épült.1991-ben újramixelték és átértelmezték a dalt: a szovjet atomkatasztófa után ugyanis sokan kritizálták őket, hogy nem foglalnak állást az atomenergia ellen, sőt, népszerűsítik. Ezért az új verzióban a kezdőakkordok után felsorolják az eddigi atomkatasztrófák helyszíneit, a radioaktivitás szócska elé pedig beleillesztették a Stop! felkiáltást és hozzátesznek egy mondatot: "Sugárhalál és mutáció a gyors atomfúzió következtében". A Kraftwerk koncertjein azóta is ezt a változatot játssza.
David Bowie-t 1987-ben ihlette meg a szovjet blokkban történt nukleáris baleset, a Time will crawl című szerzeményében a védtelen áldozatokról és a vétkesekről emlékezik meg: Láttam egy fekete folyót / Tele fehérszemű hallal / És egy vízbe fulladt férfit szem nélkül / Éreztem a meleg szellőt / Mely megolvasztott fémet és vasat / Három évig migrénem volt / És a gyógyszer, amit bevettem / Eltüntette az ujjaimat. A pop kaméleonja egy interjúban így nyilatkozott a dalról: “Arról szól, hogy valaki egymagában is felelős lehet azért, ha a világ felrobban”. A szövegben az ipari szennyezésről és a civilizáció romboló hatásairól énekel a brit zenész, aki épp abban az időben, a nyolcvanas évek végén volt pályája csúcsán. Érdekes módon a dalhoz forgatott klipben viszont nem fordított túl sok energiát a mondanivaló képi kifejezésére.

Ennek fordítottjára példa a japán On your mark című rockballada, mely Chage&Aska duójának szerzeménye, és nem a csernobili események ihlették. 1995-ben a híres japán mangafilm-rendező, Hayao Miyazaki a számhoz készített klipben mégis azt vette alapul. Az animációs filmben keveredik a manga és és a tudományos fikció műfaja. A kezdőképek Pripjatyot, az elhagyatott, zöldellő szellemvárost idézik, az emberiség utolsó Föld feletti lakhelyét. A sajátosan japán, utópisztikus kisfilmben egy szárnyas lányt ment meg két rendőr a jövőbéli, föld alatti világból. A reaktort idéző szarkofág mellett engedik szabadon a rebellis katonák a lányt, aki szárnyra kap és a kék ég felé száll. “Annyi sugárzás van a Föld felszínén, hogy az emberiség nem élhet ott. Ám a növényzet burjánzik, ahogy Csernobil környékén is. „A természet szentélye lett a felszín, míg az embereknek a föld alá kell menekülniük - magyarázza Miyazaki egy interjúban a rajzfilmről -, ám igazából úgy gondolom, nem fogunk soha így élni. Maradunk a felszínen, és elszenvedjük a betegségeket, amiket magunknak okoztunk.”

On Your Mark - Hayao Miyazaki by strumpic

A Watchtower 1989-ben Mayday in Kiev című dalában politikai kritikát is megfogalmazott a szovjet atomkatasztrófáról. A dal apropóját az adta, hogy öt nappal a négyes reaktor robbanása után, csupán 110 kilométerre a tragédiától, a mai ukrán fővárosban megrendezték a szokásos május elsejei felvonulást. Amíg Németországban a hír hallatán megtiltották, hogy a gyerekek a játszótérre menjenek, a szovjet vezetés próbálta eltusolni a történteket, a kijevieket közleményben biztosították például arról, hogy nincs vészhelyzet. A munka ünnepén így tízezrek vonultak utcára gyermekeikkel, mit sem tudva a radioaktív szennyezés mértékéről és hatásairól. Az amerikai progresszív metált játszó banda három évvel a katasztrófa után emlékezik meg a kommunista vezetők nemtörődömségéről, miközben a tudomány kétes diadala felett is pálcát törnek: A tudomány: valaha megmentőnk, mostanra a leghatásosabb pusztító / A tudásunkkal vigyáznunk kell / Betonba temetve Csernobil mindig megmarad / hanyagságunk dermesztő emlékművének.