A világ legegyszerűbb receptjei: puding házilag
A puding iránti rajongásunk zsenge ifjúkorunkban gyökeredzik, ez az az édesség, amelynek készítését rögtön a tejbegríz...
A puding iránti rajongásunk zsenge ifjúkorunkban gyökeredzik, ez az az édesség, amelynek készítését rögtön a tejbegríz után megtanultuk. Persze akkor még, és sok hosszú éven át pudingporból főztük, sőt, egy rövid, szégyenteljes időszakban csak kavartuk - ugye mindenkinek megvan a hidegen készíthető Aranka por íze? (Hiába is próbálnánk elfelejteni...)
| Nem csak hidegen? |
| A közvélekedéssel ellentétben a puding melegen is fogyasztható, de persze mindig akadnak, akik mereven ragaszkodnak a hűtött, kissé keményebb állaghoz. Az ilyen népek miatt kell figyelni az összetevők mennyiségére is, mert hajlamosak rémesen húzni a szájukat, ha nem áll meg a kanál a kihűlt pudingban. Természetesen férfiakról van szó. Annyiban igazuk van, hogy tányérra kiborítható, magában megálló pudinghoz szükség van a hűtésre, melegen inkább krémszerű. |
Később, tudatos fogyasztóként átálltunk a DM-ben kapható bio pudingporra, hogy ezzel is minél kevesebb felesleges adalékanyagot jutassunk családunk szervezetébe. Egészen addig, amíg fel nem fogtuk (beletelt néhány hónapba), hogy pontosan miért is adjuk ki becses forintjainkat. Mert bár az Alnatura bio pudingpora tökéletesen kedvünkre való eredményt biztosított, még jobb és olcsóbb megoldás, ha azt néhány dolgot mi magunk keverjük össze.
A puding elvileg tényleg bonyolult ügy, a hagyományos receptek elborzaszthatják a felhasználót. A desszert.eu-n talált leírás például 5 tojás sárgáját igényli, egy rakás edényt össze kell hozzá koszolni (ezt mélyen ellenezzük) és misztikus előkészületeket kíván (hideg vízzel kiöblített tálkák). Nem vonjuk kétségbe, hogy ezzel a módszerrel igazibb lesz a puding, de mi hétköznap estéként, akár hetente többször is szeretünk nyalakodni, és olyankor valami egyszerűre vágyunk.
Vanília pudingról lesz szó a következőkben, de mivel a vanília csak a végén kerül bele, ha valaki nem szereti, el is hagyhatja, Igen kevés változtatással létrehozható belőle csokoládés, epres vagy más gyümölcsös változat, ha már megvan a rutin, onnantól kezdve lehet nyugodtan kísérletezni egyéni ízlés szerint.
| Nem csak tejből... |
| Receptünket tejérzékenyek is fogyaszthatják, többször készítettük már részben vagy egészben rizstejből, szójatejből, mikor éppen mit találtunk a hűtőben, amikor elfogyott a tej. Más lesz az állaga, íze, de azért finom. Ha valaki ragaszkodik a keményebb állagú végeredményhez, akkor szükség lehet a keményítő arányának növelésére, mert az alternatív tejek másképp sűrűsödnek. |
Hozzávalók:
- 1/2 liter tej
- 40 gramm kukorica keményítő
- 1 evőkanál nádcukor
- 1 csomag vaníliás cukor vagy valami más vanília származék
- csipet só
- kb. 1 teáskanálnyi vaj
Az elkészítés folyamata a következő:
Először is elővesszük a mérleget, aki nagyon ügyes, csinálhatja szemre is, nekünk sajnos nem megy. Szóval elő a mérleget, arra rátesszük az edényt, amelyben a pudingot készítjük, betárázzuk. Kimérjük bele a 40 gramm keményítőt, ezután a mérlegre már nem lesz szükség. Egy mérőedénybe beleöntjük a tejet, ezt is lehet szemre, akkor kevesebb holmit koszolunk, mi mérni szoktuk, mert a család bizonyos tagjai háklisak a puding állagára. A fél liter tejből egy keveset hozzáöntünk a keményítőhöz és elkeverjük. A folyamat elején furcsán tapadós, csomós az állaga, nem kell aggódni, csak keverjük tovább, pár perc alatt krémessé válik. Ekkor hozzáöntjük a többi tejet, beletesszük a csipetnyi sót és kiskanálnyi vajat és a cukrot. Az 1 evőkanálnyi cukor tagadhatatlanul elég kevés, mi így szeretjük, de persze lehet többet is. Elkezdjük melegíteni a folyadékot. Nálunk az vált be, hogy nagylángon főzzük, de nem mozdulunk el mellőle, amíg fel nem forr, és kevergetjük is közben, hogy le ne kapjon. Egy kizárólag erre a célra tartott, 1,5 literes, nyeles teflon lábast használunk, így biztonságosabb és könnyebb kiönteni, amikor kész.
| Ha egy kicsit több kell |
| Mi ugyan az esetek többségében "pucéran" esszük, de a puding természetesen módosítható, csicsázható, gazdagítható ezer módon. Főzés végén hozzákeverhetünk fél deci tejszínt például, tehetünk tejszínhabot a tetejére (csak ne műanyagot, könyörgünk!), megszórhatjuk csokoládé reszelékkel, színes cukorkákkal. Nálunk két kedvenc megoldás van használatban, a csokis és az epres. A csokisnál kézzel összetörünk 1-2 kockányi 70-80 százalékos csokoládét, beletesszük a tálkába és ráöntjük a forró pudingot. Mi nem szoktuk szétkeverni, szeretjük a selymes vanília alatt a sötét titkot, de lehet belőle márványos változatot is készíteni vagy teljesen csokissá tenni a pudingot. Az eprest télen mirelitből készítettük, összevágtunk tálkánként 3-4 nagyobb epret egészen kicsire és aztán egyénileg dőlt el, hogy ki keveri el és ki hagyja a puding alján. Kávérajongók önthetnek a tálba egy kis eszpresszót, karamelszósszal is pompás, bár ebben az esetben már nem annyira egyszerű az elkészítés. És természetesen jófajta házilekvárokkal tovább turbózható. |
Amikor megjelennek az első, forrást jelentő buborékok, el is zárhatjuk, ideális esetben addigra besűrösödött a puding. Levesszük a lángról, picit kevergetjük, hogy hűljön, és amikor már nem bugyog, beletesszük az általunk választott formájú vaníliát. Így jóval intenzívebb marad az íz, bár tagadhatatlan, hogy valódi vaníliamagot nem szoktunk használni, csak vaníliás cukrot vagy kivonatot. Ezután kitöltjük az előre készített kis tálkákba, ezek után tetszés szerint díszíthető, variálható, hűthető és fogyasztható. Tetszőleges sorrendben.
